Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Múzeumi Hírlevél m A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája. Eger, 1998. szeptember 18-20. Szerk.: Petercsák Tivadar és Váradi Adél. Kiad.: Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 2000. 534 p. ill. (Heves Megyei Régészeti Közlemények 2.) A népvándorláskor fiatal kutatói kilencedik találkozóját a Hadak Útján, Egerben rendezték. Az előadók tartották magukat a tematikához (utak és kereskedelem). Magukkal az utakkal, mint konkrét műtárgyakkal a szombathelyi régészek foglalkoztak. Alapos, célzatos anyaggyűjtéssel, terepbejárásokkal azonosított római lelőhelyeket tártak fel. A szarmata Barbicumból Farkas Csilla küldött jelentést, Mráv Zsolt a brigetioi hajótulajdonos történetére irányította a figyelmet. A tanulmányok mintegy ötödé foglalkozik az igen korai népvándorláskorral. Ezt követően az avar kori tanulmányokban Gróf Péter adalékokkal szolgál a Dunakanyar avarkorához, Balogh Csilla az avar kori padmalyos sírokkal foglalkozott, Bálint Mária az avarkor kőbetétes öveit vizsgálta. Belényesi Károly az út-kereskedelem tematikáját folytatva, a só útját nyomozta a honfoglalás előestéjén. Ugyanebből az időből Polgár Szabolcs (összehasonlítva a Dzsajhani magyarokról és a DAI besenyőkről szóló passzusait) plasztikusan mutatta be a partnerek, áruk, a lebonyolítás, az útvonalak azonos és változó elemeit, a Fekete-tenger északi partvidékén a 9-10. században. A koraközépkori települések tárgyalása két összefüggő tanulmánnyal folytatódik az Árpád-kori házak „nyele" és a halászkunyhó ujjlenyomata címmel. A honfoglalás- és a középkorral összesen hat tanulmányfoglalkozott. Atovábbielőadásokmetodikai megközelítésben tárgyalták a konferencia tárgykörébe sorolt témákat, csak néhányat említve: „Módszertani megjegyzések a szeriációs temetőelemzésekkel kapcsolatban ", „ Gyenesdiás avar kori népességének kraniometriai értékelése”, „Szempontok történeti korok csecsemőhalandósági viszonyainak elemzéséhez”. Agria XXXVII. Szerk.: Petercsák Tivadar és Veres Gábor. Kiad.: Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 2001.446 p. ill. A múzeumi évkönyvben elsőként Vaday Andrea és Domboróczki László tanulmányát olvashatj uk, melyben a Mezőszemere-Kismári-fenéken talált késő-császárkori-kora népvándorláskori temetőrészlet leletanyagát elemzik. A barokk kor hazai utazástípusairól, az uticélokról, a szokásos úti előkészületekről, eljárásokról és tapasztalatokról ír művelődéstörténeti tanulmányában Bitskey István. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár és az Egyetem XVIII. századi történetének kutatásai során bukkant Kiss Péter- más adatok mellett - a korábban ismeretlen könyvtáros, Tomer Ignác nevére, tevékenységének fennmaradt adataira, melyekből azután megpróbálta felvázolni az eredetileg nyilvánosnak tervezett könyvtár történetét. B. Gál Edit tanulmányában Báró Orczy László Heves megyei javainak 1835-ben készült leltára elemzését forrásközlésnek szánta, amelyben lépésről-lépésre mutatja be egyjól működő domínium gazdasági egységeit, és képet ad a XIX. századi földesúri bevételekről. Bodó László a Gröber családok leszármazottainak történetét kutatta, Horváth László pedig a XX. századi Heves megyei kivándorlás okait vizsgálta. A szőlőkultúra Heves megye egyik j ellemzőj e. Gy. Gömöri Ilona Heves megye nyugati határában létesített szőlőtelep fénykorát, az 1910-1942-ig terjedő időszak jellemzőit mutatta be. Polgár társadalmának történeti elemzésére vállalkozott Bencsik János. Császilrén Észak Magyarország három megyéjében (Heves, Nógrád és Borsod) a baba készítés számos típusát és változatát mutatta be. Irodalomtörténeti kutatásaiban Z. Szalai Sándor Gárdonyi Géza történelmi regényeit (Egri csillagok, Láthatatlan ember, Isten rabjai) elemezte. Ehhez kapcsolódik Király Júlia tanulmánya is, mellyel a Gárdonyi Gézáról kialakított képet szerette volna gazdagítani. Tanulmány-sorozatában a Gárdonyi kutatásokhoz új szempontok szerint közölte a legfontosabb forrásokat, keletkezésük lényegesebb körülményit. Jelen esetben az Egri csillagok című regényt vizsgálta, amelynek 2001-es év fontos dátumot jelent, hiszen 100 éve jelent meg a mű először könyv formájában. Párizsi divat 1890-1945 Dobó István Vármúzeum, Eger, 1999. április 30. - szeptember 30. Kiállítás a Chateau-Chinon-i Musée du Costume gyűjteményéből (Franciaország) A katalógust írta: Garmier, J. Szerk.: Cs.Schwalm Edit. Kiad.: Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, Eger. én., 31 p. ill. Minden kornak megvan a maga nőideálja: a középkorban az apró formákat, a XVII. században a fényűzést, a Direktórium alatt a hosszú sziluetteket, az 1900-as években a darázsderekat kedvelték. A XX. század, a teljes szakítás kora, felszabadította a testet a ruha alatt. A hagyományos értékek újraértelmezése, a nők fokozatos egyenjogúvá válása megteremtette azt a környezetet, amelyben megszületett a modern öltözködés a maga egyszerűségével, praktikusságával és évszázados tabuk elutasításával. A női divat ekkor lépett történetének legforradalmibb korszakába. A szabásminták egyszerűsödése, a technikai fejlődés, melynek révén olcsó szövet állítható elő, a képi terjesztés lehetővé tette az újdonságok eljutását minden társadalmi osztályhoz és a divat széles rétegekhez való elterjedését. 31 !
