Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
©^^TúZEUMI J/^ÍRLEVÉLJ© tárgy található. Az Alföld többi szarmata temetkező helyének vizsgálatához hasonlóan az itteni is azt bizonyítja, hogy a szarmaták temetkezési szokásai rendkívül kötöttek voltak. Nyilvánvaló, hogy a sírokban található tárgyakon kívül a mindennapokban még számos további olyan eszközt használhattak, amely római közvetítéssel, vagy hadizsákmányként a provinciából került hozzájuk. Halottaik mellé, ill. viseleti tartozékul viszont csak azok kerülhettek, melyek temetkezési rítusuk körébe tartoztak. Ide tartoztak az ékszerek közül a fibulák, a használati tárgyak közül néhány tükör, és a mellékletek, a túlvilági útravalóul elhelyezett edények között pedig terra sigillata, pirosra festett edényke, bronzveretes faládika, legkésőbb pedig római üvegpohár. Végül azt is el kell mondanom, hogy miért éppen most, és miért az egykori Partiscumban, Szegeden kerül sor e temető bemutatására. Kiállításunk megnyitásával egyidőben az egykori Sopiane, a mai Pécs fogadja a Limes 2003. Világkonferencia tudós résztvevőit. A konferencia utolsó napján a római korral foglalkozó kutatók számára Pannóniából utat szerveztek a barbaricumba, hogy az egykori Lugió- Partiscum, kereskedelmi és hadiút végállomásánál, ahol a 2. században egy római állomás volt egykoron, ismerkedhessenek a kollegák az „ellenség", a szarmaták egykori világával, emlékanyagável. Vörös Gabriella Új állandó kiállítások A magyarországi szőlészet és borászat története Magyar Mezőgazdasági Múzeum Látogatható 2003. szeptember 12-től A kiállítás a Kárpát-medence, Magyarország szőlő- és bortermelését mutatja be úgy, hogy a magyarországi szőlészet és borászat helye Európában - korszakonként is - a látogató előtt egyértelműen kitűnjön. Nem egy szokványos agrártörténeti kiállítást jelenít meg tehát, hanem bemutatja, hogy a művelési ág fejlődésén túl mit jelentett a Kárpát-medence népeinek az ókortól napjainkig a szőlő és a bor, miért termelték, miért tisztelték hitvilágukban, vallásukban a szőlő-és boristeneket. Hétköznap és az ünnepnapokon milyen árut és megélhetést jelentett a szőlő és a bor egykor, és mit jelent ma. A téma óriási volta ellenére a bortermelőt, a bortermelő közösségeket, a borvidék történetét és a legújabb időszak, a demokratikus rendszerváltozás óta eltelt évek tendenciáit is megpróbálja bemutatni az állandó kiállítás. МММ Bor- és pálinkatörténeti kiállítás Szlovénia, Kapornak Megnyílt 2003. június 27-én 1997-ben nyílt meg az Őrség néprajzi tájegységhez tartozó, ma Szlovéniában fekvő Kapornakon a környék (Domonkosfa, Hodos, Kapornak) népéletét és történetét bemutató állandó kiállítás, amelyet Dr. Nagy Zoltán rendezett. A tárlat az egykori Skerlak-házban kapott helyet, amelyben a falu egyik legmódosabb családja élt egészen a közelmúltig. Az 1940-es évek elejétől a környék legnagyobb teljesítményű pálinkafőzdéje működött az épület egyik helyiségében. A Pásztor István zalaegerszegi rézműves által összeállított, zárt rendszerű szerkezet a „magyar időkben” (1941-1944) készült. А II. világháború alatt községi szeszfőzdeként üzemelt, főként a környékbeli falvak lakossága égette ki pálinkáját a Skerlak-házban. Ebben az időszakban a magyar hatóságok nem engedélyezték a házi főzést a visszacsatolt területeken. Legutóbb a főzőt egy muraszombati vállalat üzemeltette, amely minden évben jelentős mennyiségű szeszt párolt le a készüléken. Az őrségi tájegységhez tartozó Domonkosfa, Hodos és Kapornak népi gazdálkodásában a gyümölcstermesztésnek és a pálinkaégetésnek fontos szerep jutott. A ma Szlovéniához tartozó településeken 1920 után is lehetőség nyílt a házi szeszfőzésre, ami azt jelentette, hogy a paraszti égetés gyakorlata napjainkig fennmaradt sok esetben több száz éves hagyományokat őrizve meg. Az őrségi falvakban szilvából, körtéből, cseresznyéből, szőlőtörkölyből és borseprőből égettek pálinkát. A pálinkafőzés boronafalú kunyhókban folyt. Hodos környékén napjainkban is alkalmaznak földbe süllyesztett tüzelőkemencéket. A kazán sisakj ából két rézcső vezeti a szeszpárát a hűtőkádon keresztül. A pálinka pamutszálból és faágakból összeállított szarkalábon csepeg a gyűjtőedénybe. A cefrét addig főzik, amíg a kazán púpjára öntött lé meggyullad, azaz a főzetnek még van valamennyi szesztartalma. Hodos környékén égetett illetve mézes pálinkát is készítettek. Az utóbbi években gyümölcsökkel és különböző gyógynövényekkel ízesített ágyas párlatok is kezdenek közkedveltté válni. Vidékünk települései 266
