Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
m JTúzeumi Hírlevél m Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből Szerk.: Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre. Kiad.: Magyar Építészeti Múzeum, Bp., 2001. (Lapis Angularis III.) Hézagpótló művet tart kezében az olvasó, mint mondani szokás. Ám tegyük rögvest hozzá, igen fontosat! Azzá avatja a szerző személye. Major Máté kéziratából összeállított kötetben a közreműködők csak formai kiegészítéseket végeztek, a forrásmunkákat a szükséges jegyzetekkel látták el. Nem a privát történelmek egy olvasatát vehetjük kézbe, mert a „Tizenkét nehéz esztendő krónikása" az időszak szakmai, szakma politikai közéletének jelentős és a dolgokat alakító szereplője volt. A nyolcvanas évek elején rögzített visszaemlékezés magáért beszél, egy esendő ember őszinteségével. Már maga a tény is sokatmondó, hogy 1945-56 közötti éveket feldolgozó kézirat egy építészettörténeti forráskiadvány sorozat köteteként jelenik meg. A szöveg két, persze egymástól nem szétválasztandó szálon fut. Az egyik, a sorseseményeket és a benne élő, cselekvő személyiség habitusát, jellemvonásait s viszonylatukat rögzíti. Ez a helyenként szépirodalmi igényességű és hitelű vonulat folytatja az 1944-45-ig áttekintett életút, évtizedekkel korábban publikált két könyvét. A minimálisan szükséges jegyzet apparátus - a visszaemlékezés másik aspektusát - a szakmai-történeti események árnyalását, az adatok pontosítását, a további tájékozódást kívánja elősegíteni. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből Szerk.: Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre. Kiad.: Magyar Építészeti Múzeum, Bp., 2002. 255 p. ill. (Lapis Angularis IV.) Az Iparművészeti Múzeumban tervezett Maróti Géza emlékkiállításhoz (Mi vagyunk Atlantisz - Vederemül) kapcsolódva egy régi adósságát kívánta ezzel a kötettel törleszteni a Magyar Építészeti Múzeum, az 1990-ben Merényi Teremtől a múzeum birtokába jutott Maróti Géza emlékiratok teljes kiadását. Ez volt a legtöbbet kutatott kéziratuk, melynek csak néhány részlete jelent meg idáig. A részben hiányos kézirat nem egységes emlékirat, hanem három - nagyobb részt kézzel írt - önálló részből áll. Leginkább csonka a valószínűleg legkorábban keletkezett és időben is a legkorábbi időszakot tárgyaló első rész - Maróti által adott címe: Életrajz- amelynek mind az eleje mind a vége hiányzik. A világháborús időszakot tárgyaló teljes egészében fennmaradt második részt Maróti egy korábbi, 1936 körül géppel írt kéziratból átszerkesztette 1937-38-ban. Az utolsó rész 1940. július és októbere között íródott. Az időbeli távolság miatt a három rész nyelvtanilag jelentősen eltér egymástól. A kötet készítőinek szándéka szerint betűhív kiadást kívántak az olvasó elé bocsátani, részben az ortográfiái következetlenségek megtartása árán is, ezért kevés dolgot főleg neveket egyesítettek, és a nyilván való elírásokat javították Az első két rész a nagy művet a „Mi vagyunk Atlantisz"-t előkészítő kulturfilozófiai, életbölcseleti elmélkedés egyfajta előkészítése a saját életpályája kapcsán. A harmadik rész az Atlantisz könyv és a Lendvay utcai műteremből történt kiköltöztetése utáni utolsó néhány év megaláztatásait foglalja össze az új világháború és a zsidótörvények perspektívátlanságából. Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből Szerk.: Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. Kiad.: Magyar Építészeti Múzeum, Bp., 2000. A kötet a fenti című tematikus kiállításhoz készült. A Magyar Építészeti Múzeum kiállításában felsorakoztatta mindazokat a dokumentumokat, amelyek a pavilon és a kiállítási-pavilon és a kiállítási-pavilonreklámépítészet szélesen vett tárgykörébe tartozott. Néhány kivételtől eltekintve a művek mára csak ezen dokumentumok szintjén léteznek. Céljuk az volt, hogy saját gyűjteményük anyagát tekintsék át, СУ°Г9У' Géza képeslap ы 3 ьз 3 3 3 ъ gyűjteményéből: dolgozzák fel, s nyerjék vissza azokat a művészet- Marosvásárhely és építészettörténet számára. A könyvben szereplő (fotó; Barka Gábor, dolgozatok szintjén a szerzők, témaválasztásukban Magyar Építészeti Múzeum) 245
