Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
m JÍÚZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© Az 1585- ik évi lyoni tíznyelvű kiadásba már a magyar nyelvet is felvették. A szótár latin - magyar része a XVI. századi szótáraink között a legbecsesebb. A magyar nyelv történetéhez rendkívül értékes adatokat foglal magába, amelynek magyar részét Arator (Szántó István) [(Győri egyházmegyében?, 1541- Olmütz, 1612.) Apja valószínűleg földműves volt, erre a nevéből lehet következtetni, amely a kor szokása szerint latinra fordítva (Arator) használt.] S. J.(=Societas Jesu) jezsuita szerzetes szolgáltatta. Amely megjelent az MTA kiadásában, 1911-ben. A fatáblás, natúrszínű vaknyomásos, német reneszánsz bőrkötés datálva 1540-ből és monogrammal N. S. Elő-és háttáblája azonos. Mérete: 335x21x210x58 mm. A tábla szélén és a középmező görgetőjében allegorikus nőalakok láthatók: Fides - Spes - Caritas (=Hit - Remény - Szeretet). A rövidebb oldalon egy-egy stilizált növénydíszes görgető húzódik, rajta címerpajzsban mesterjegy és B. G. monogram. A középmezőt körülvevő puttós görgetőben két címerpajzs látható, az egyik Szászország címere, a másik Melanchton emblémája A stilizált növénydíszes görgető mesterjegye azonos Konrad Haebler: Rollen-und Plattenstmpel des XVI. Jahrhunderts. Bd. 1-2. Leipzig, О. Harrassowitz 1928- 1929 című katalógus 1. Kötete végén az 1. Tábla 20. számú mesterjegyével. Amely szerint a mester lipcsei. A kötéstábla meghatározásában dr. Rozsondai Marianne az irodalomtudomány kandidátusa a MTA Könyvtára Kézirattárának osztályvezetője volt segítségemre, akit szintén köszönet illet. A szakszerű restaurálás után, amely Szalai Veronika könyv- papírrestaurátor a Magyar Restaurátorkamara tagjának munkáját dicséri, egy igen szép reneszánsz kötéssel és tartalmában értékes ősnyomtatvánnyal lett gazdagabb gyűjteményünk. 2003-ban két becses orvosi könyv restauráltatásával szeretnénk folytatni az állományvédő programot. Boerhaave, Hermann: Praelectiones academicae in proprias intitutiones rei medicae. Tom. 6. Pathologia, semeiotice, hygiene, therapeutice. Venetiis, Apud Simonem Occhi. 1751. 360+47 szlan. p. Pos. Szokoli József ajándéka Igái 1925. V/11. Boerhaave, Hermam (Voorhut, 1668. 12. 31. - Leiden, 1738. 09. 23.) Atyja, aki lelkész volt teológusnak szánta. Egy gyermekkori betegség révén elhatározta, hogy orvos lesz. Kezdetben teológiát, keleti nyelveket, matematikát, fiziológiát Cornelis Troost (1697-1750): Boerhaave portréja. Rijksmuseum, Amsterdam (restaurálási program a Rippl-Rónai Múzeumban) tanul tanult 1690-től 1693-ig orvosi tanulmányokat folytatott. Orvossá avatták 1693-ban.A leideni egyetemre a klinikopathologia tanárának hívták meg. 1701-ben tartotta egyetemi székfoglalóját, amelyben Hippokrates munkáinak tanulmányozására hívta fel a figyelmet. A botanika tanításával bízták meg 1709-ben. Botanikai rendszertanát Linné fellépéséig használták. 1714-ben megalapította az első egyetemi klinikát, 12 ággyal, amelynek igazgatója lett. Ettől az időtől kezdve rendszeres klinikai oktatást végzett. Elsőként rendszeresítette az anamnézis felvételét, pulzusellenőrzést, lupe és lázmérő használatát. Tanítványai egész Európában elterjesztették módszerét, amelynek lényege, hogy a szervezet folyamatainak megfigyelését végig kell kísérni az egészségestől egészen a kórboncnok megállapításáig. Boerhaave személye és egyénisége által vált Leiden, az európai orvosképzés és orvostudomány központjává. Tankönyveit valamennyi európai egytemen használták. Emlékét Leidenben szobor őrzi, saját jelmondatával: Simplex sigillum veri, és ezzel az ajánlással: Salutio Boerhavi genio sacrum. Róla neveztél el 1928- ban a leideni Természettudományi Múzeumot. Főbb művei: Institutiones medicae in usus annuae exercitationis domesticos digesta (1708) amelyben megalapozta az elméleti orvostudományt, Aphorismi de cognoscendis et curandis morbis, in usum doctrinae medicae (1709) a betegségek felismerését és gyógyítását tárgyalja, Index plantarum (1710.) Elementa chemiae (1724), Institutiones et experimenta chemiae (1732), Opera medicina omnia (1735,1766.). 237
