Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
m^ÚZEUMI J/lRLEVÉLJ© Új kiadványok Dorottya könyvek Az Ernst Múzeum a tavaszi könyvhét alkalmával indít útjára egy új könyvsorozatot, amely a kortárs magyar művészet középgenerációjának derékhadát kívánja bemutatni, a hazai és a külföldi közönségnek egyaránt. A kismonográfiák azokra a képzőművészekre hívják fel a figyelmet, akiknek- a 60-as évek „nagy generációja” és az új művészet sikeres áttörése közötti időszakban kialakult - életművét nem ismeri, ismerheti igazán a szélesebb közönség. A kiadó feltett szándéka ezért, hogy a viszonylag kis formátum (korántsem véletlenül ezzel is megidézve a Corvina Kiadó egykori, A művészet kiskönyvtára elnevezésű sorozatát) „ellenére" tetszetős küllemű, reprezentatív kiadványsorozatot adjon ki. A Dorottya könyveknek, a szakmai hitelesség mellett, jellemzője a jó értelemben vett népszerűsítés, a kortárs művészet közérthetővé tétele. Minderről meggyőzhet a kismonográfiák felépítése: a művészettörténészek által írt, a művész eddigi pályafutását, műveinek sorát áttekintő és elemző színvonalas tanulmány és részletes biográfia illetve bibliográfia mellett színes reprodukciók idézik fel az egyes életműveket, segítik megismerését. Külön érdekességet jelentenek a művészeti és kordokumentumnak egyaránt számító, a tanulmányokat illusztráló szövegközi képek, páratlan dokumentum-felvételek. A Dorottya könyvek kivételes erénye a háromnyelvűség, amelyre a hazai művészeti könyvkiadásban aligha találunk példát. A sorozat debütáló darabja Jovián György festőművészről szól, aki 2001-ben, ötvenéves korában rendezhetett egyéni kiállítást az Ernst Múzeumhoz tartozó és a sorozat névadójának tekinthető Dorottya Galériában. Ladányi József művészettörténész elmélyült írása feltárja a nagyváradi születésű, 1982 óta Budapesten alkotó, ám számos európai országban is megbecsült festő gyökereit, képeinek jellegzetességeit, ars poeticájának mibenlétét. Tizennégy feketefehér és huszonegy színes kép gazdagítja a Dorottya könyvek kismonográfia-sorozat első darabját. Castrum Sopron - Sopron vára az Árpád-korban Gömöri János szép könyve Sopron Szabad Királyi Város 725 éves jubileumárajelent meg 2002-ben, méltó megemlékezésként a magyar királyság határvárának majd határvárosának az egykori új évezred hajnalán volt születésére. (278 oldal, VIII tábla) Scarbantia utóda, a barbár évszázadok múltán a XI. században született újra, a régi erődítések nyomvonalán, majd IV Lászlótól kapta a szabadságjogokat, ezért az évforduló, mely első pillanatra túl fiatalnak látszott. Az is, hiszen Scarbantia életkora is jócskán hajazza, hát még a város határában álló hallstatt-kori erősségé. Ezeknek az ősi hatalmi, gazdasági központoknak a kialakulásában mindig nagy szerepet játszott a hely történeti ereje, mely koronként erősebben vagy gyengébben hatott, de mindig érezhető volt. Különösen érvényes ez a honfoglalást követő időkben, hiszen Sopron 1100 éve az ország egyik kapuja. Gömöri János több évtizedes munkássággal kubikolta össze a végén kerekre gyúrt ismeretanyagot, mely az előtörténettől, a földvár kiégéséig minden adatot számba vesz. Kiegészítésként még röviden összefoglalja Sopron vármegye történetét. Külön kitér a soproni vasasok történeti-régészeti hagyatékéra, joggal, hiszen a szerző erre specializálta kutatásainak fő erejét. Összefoglalja Sopron és a hozzá kapcsolódó táj Árpád-kori emlékeit, valamint a három ismertetett vár: Sopron, Locsmánd és Kapuvár körzetének Árpád-kori falvait. Bemutatja az ispáni várból királyi szabad várossá lett település történetét. Kicsit hosszúnak tűnik a kiégett földvár minden egyes kutatott pontjának ismertetése, de hát ez a könyv címe, ezt tárgyalja a legrészletesebben. A kötetet angol és német rezümé zárja, melyek hála Isten, részletesebbek a szokásosnál. Csalódik, aki a „Castrum Sopron"-t ismeretterjesztő kiadványnak véli. Ez egy nagy felkészültséggel, jelentős jegyzetanyaggal ellátott, magas színvonalú történeti összefoglalás, elsősorban régészeti leletek Solymos Szilveszter OSB Balatonfüred bencés kézben. Pannonhalma, 2003. шдшяш
