Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
©Múzeumi Hírlevél SZEGED Hun aranyak Móra Ferenc Múzeum 2003. május 18. - szeptember 7. Fura világ lehetett 80 évvel ezelőtt a szegedi tanyákon, ahol az iskolába járó gyerekek sült tökért csereberélték egy hajdanvolt hun nagyfejedelem hagyatékának apróbb-nagyobb tárgyait. Mint Móra Ferenc írja a Kincsásás halottal című elbeszélésében, úgy egy talicskára való aranytárgy cserélt így gazdát anélkül, hogy múzeumi szakember a lelet hírét hallotta volna. 1926-ban azonban a nagyszéksósi fejedelmi leletegyüttes legnagyobb tárgya végre múzeumba került, s előbb Móra Ferenc, majd 1934-ben Cs. Sebestyén Károly ásta meg a lelőhelyet. A két ásatás eredménye az a közel 200 db aranytárgy, amelyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum a 2003. évi múzeumi világnap alkalmából teljes egészében bemutat a nagyközönségnek. A két ásatás során bebizonyosodott, hogy az előkerült nagy értékű leletek nem sírból származnak, mivel sem a temetkezés, sem a halotthamvasztás nyomát nem sikerült kimutatni. A tárgyak egy részén megfigyelhető tűznyom valószínűvé teszi (és erre a hazánk és Európa más lelőhelyein megfigyelt jelenségek jó támpontot nyújtanak), hogy feltehetően egy halotti áldozat maradványait sikerült fellelni. Több régész-nemzedék aprólékos kutató és elemző munkája tette lehetővé, hogy a töredékesen fennmaradt apró tárgyak eredeti rendeltetését felismerhessük. A kiállítás használati típusok, tárgycsoportok szerint mutatja be a leletegyüttest, egyben számos hazai és külföldi párhuzam fényképes-rajzos bemutatásával igyekszik egykori használati módjukat rekonstruálni. A leletek elemzéséből már a 30-as évek óta tudjuk, hogy a Kárpát-medence területére a Kr. u. V. század első harmadában benyomuló, ázsiai eredetű hunok hagyatékáról van itt szó. Nagy a valószínűsége, hogy a Kr. utáni 430-as évek táján valahol a Kárpát-medence déli részén, talán a Tisza-Maros- Temes vidékén levő fejedelmi székhely peremén eltemetett egyik hun nagyfejedelem búcsúztatása, a halotti tor után földbe rejtett halotti áldozat maradványait láthatjuk a nagyszéksósi lelet pompás műtárgyaiban. MFM CSONGRÁD Magyarország és Erdély négy évszázad térképein - Válogatás Szántai Lajos térképgyűjteményéből Tari László Múzeum 2003. május 10. - szeptember 30. A régi térkép: grafikus történelem és földrajz. Tudósít a készítés korának társadalmi (pl. politikai, hatalmi és közigazgatási), illetve földrajzi (pl. vízrajzi vagy településszerkezeti) viszonyairól - természetesen időszakról időszakra változó szemlélettel és pontossággal. De a régi mappa nemcsak erről árulkodik, hanem technikai és esztétikai megformálásával korának műszaki és művészi teljesítményéről is. Szerkesztésének módja pedig rengeteget elmond a kartográfia (és a geográfia) színvonaláról. Tehát a régi térképek olyan komplex tudományos-technikai-művészi alkotások, amelyek szemlélésük során sokféle szellemi igényt kielégítenek. Régóta tudják és értékelik ezt a szépre és időtállóra fogékony műgyűjtők. A rézlemezről és fa nyomódúcról történő térkép sokszorosítás 15. század végi feltalálása után már aló. század második felében megjelennek a nyomtatott térképek az addig inkább csak könyvet és művészi nyomatot tartalmazó magángyűjteményekben. Ezek azonban még nem voltak önálló kollekciók: a legjelentősebb gyűjteményekben 188
