Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
<mi#ÍÚZEUMI J^ÍRLEVÉL igazán eredeti és szellemes programot összeállítani. Azon a vasárnapon délelőtt tíz órára már minden készen állt, s a Budapesti Fesztiválzenekar négy kürtöse megadta a szignált az ünnepség kezdetére. Ferenczy Béni Petőfiről készített bronzszobra sokáig nem lelt megnyugtató helyre a Károlyi-palotában. Egy időben a díszlépcsőnél állt, majd a földszinten, a Länderer és Heckenast nyomdagép mellett, később az emeleten a kiállítási termek előtt fogadta a látogatókat. Most végső hazára lelt a palotakertben felállított talapzaton, avató beszédét Hubay Miklós író mondta el. Az egész majális hangvételét s hangulatát meghatározták azok a kerti mulatságok és nyalánkságok, amiket kifejezetten irodalmi ínyencek számára gondoltunk ki: fényképezkedni lehetett hármasával egy repülőgépfestmény ablakaiból kikukucskálva, amit Vékás Magdolna fotóművész egy régi eljárás, a cianotípia segítségével hívott elő néhány óra alatt. A negatívról a pozitív kép nem sötétkamrában, hanem napfényen hívódott elő. Két medencében halak úszkáltak, egyikből a gyermekek, másikból a középiskolások és felnőttek horgászhattak, s a kifogott halat megfordítva könyvcímekre lelhettek, amiknek meg kellett mondani a szerzőjét. Aki a célba dobásban próbálta ki ügyességét, annak a dobásai nyomán leomló dobozok mögül előbukkanó regény-, illetve versrészletet kellett felismernie. Ezeken túlmenően kézműves foglalkozásokon vehettek részt a csemeték: írókról, költőkről képeslapot és könyvjelzőt készíthettek, Devecseri Gábor Állatkerti útmutató című versciklusából kiválaszthatták a fantáziájukat megmozgató lényeket, s ezek maszkjait megcsinálhatták. A palotasor termeiben még kettő program szólt kifejezetten a gyerekeknek, ám ezeken az őket kísérő szüleik is részt vehettek. Békés Pál író vezetésével Nagyotmondó versenyt rendeztünk déltől a Vörös szalonban, ahol Háry János történeteit is túlszárnyaló mesék kitalálásával lehetett jeleskedni. Három órakor Huzella Péter Merre van Garboncia? címmel adta elő zenés-verses műsorát, a gyerekeket is bevonva a játékba. A palotakert nagyszínpadán helyet kapó műsorok között zenei és prózai műfajok egyaránt szerepeltek. Délelőtt a Székely Műhely lépett fel, a magyar költészet klasszikusainak és kortársainak verseit akusztikus, világzenei hangszerelésben adták elő, megszólalásuk dinamizmusa és telt hangzásuk magával ragadta a közönséget. A zenekar öt tagból áll - Dara Vilmos, Huszárszky Mihály, Keresztény Csaba, Székely Gábor és Tábi Tamás -, eddig két műsoros CD-jükjelent meg. Őket követte Oravecz Péter összeállítása fiatal magyar költők verseiből, akik maguk olvasták fel műveiket: Grecsó Krisztián, Király Levente, Székely Szabolcs, Szentmártoni János és Tolvaj Zoltán. Délben Balázs Géza vezetésével nyelvi vetélkedő következett, amelyben főként nyelv- és művelődéstörténeti kérdéseket tett fel a hallgatóságnak, a helyes választ adók sárga lapot kaptak. Akinek sikerült kettőt összegyűjtenie (no nem piros lapot s ezzel a játékból való kiállítást, hanem), egy múzeumi kiadványt s egy tábla csokit nyert. Aki az irodalmi ínyencségeken túl más táplálékra is vágyott, az Jókai-bablevessel, illetve virslivel és sörrel csillapíthatta éhségét - szomját. A délutáni program dzsesszkoncerttel vette kezdetét kettőkor, a Trio Midnight - Oláh Kálmán zongorán, Egri János bőgőn, Lakatos Pecek András dobon - muzsikált a kerti színpadon, vendégük a szaxofonos Borbély Mihály volt. Háromtól a szépirodalomé volt a terep: „Kezdetben volt a kert" címmel, a bibliai teremtéstörténetre rájátszva, neves szerzők olvastak fel írásaikból a kert témája köré csoportosítva. Az irodalmi „kertelés" résztvevői: Garaczi László, Kukorelly Endre, Erdős Virág, Petrőczi Éva, Parti Nagy Lajos és Závada Pál, instruálójuk, a műsor szerkesztője Wernitzer Julianna, a múzeum munkatársa, néhai költők, írók műveit Moldvai Kiss Andrea színművésznő szólaltatta meg mintegy elbújva a kertben, csak hangját hallatva. Két színházi előadás képviselte a dráma műnemét, mindkettő epikai műfajok átdolgozásával jött létre. Kedves Jankóm, öcsém Sandri! címmel a múzeum névadójának és Arany Jánosnak a barátságát színre vivő kamaradarabot adtak elő a díszteremben fél öttől. Az előadást Petőfi és Arany levelezése nyomán Balatoni Monika szerkesztette és rendezte, a két költőt Németh Kristóf és Sziki Károly formálta meg, a zenei anyagot Liszt műveiből válogatták. Az előadás erénye, hogy érzékeltetni tudta a két különböző személyiséget és mentalitást, Petőfi vehemens lobogását és gyakran ironikus megjegyzéseit, Arany magára erőltetett higgadtságát, lakonikus megállapításaiban megmutatkozó sztoikus életszemléletét. A másikat egy barátokból verbuválódott társulat, Az európai reneszánsz tisztelői adták elő a kerti színpadon este hattól. Bohumil Hrabal kisregényének színpadi változata, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak Lengyel Ferenc rendezésében volt látható, a szereplők - Kiss Eszter, Kocsis György, Lengyel Ferenc, 185
