Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
mJTúzEUMi Hírlevél m megszólaltatásával hívja fel a figyelmet épített örökségünk megőrzésének fontosságára, a műemlékvédelem problémáira. A díjjal a zsűri, és a zsűrin keresztül valamennyi műemlékvédő szakember mégis leginkább azt a hatalmas, magas színvonalú munkát, azt a bravúrt szeremé elismerni, melyet a rádiónak a Kulturális Örökségnapok alkalmából szervezett és szerkesztett kétnapos műsora jelentett. A szerkesztő-riporter e műsorsorozat összeállításával nemcsak azt érte el, hogy a rádióhallgatók milliói figyeljenek az épített örökségre napokon át, de a változatos műsorban részt vállaló kollégái mozgósításával azt is, hogy minden eddiginél több újságíró és riporter foglalkozzon a témával. Zsupos Zoltán Dercsényi Díjat ítélt a zsűri annak a televíziós szerkesztő-rendezőnek, aki csodálatos képekkel, pontos információkkal, hangulatos zenével, értékes irodalmi idézetekkel hívta fel a nézők figyelmét épített örökségünk szépségeire egész éven át. Filmjei bemutatják a határainkon kívül lévő magyar vonatkozású emlékeket is, magas színvonalon elkészített műsorai pedig szinte odaragasztják a nézőt a képernyő elé. A díjat különösen a „Műemlékvédelem Hollandiában" című alkotásáért kapja, mely a holland példán keresztül mutatja be, milyen kis lépésekkel is mennyit tehetünk a műemlékek állagának megőrzéséért, jó karban tartásáért, s hogy e lépések megtétele valamennyiünk közös felelőssége, valamennyien hozzá tudunk járulni az eredményhez. „Régészeti örökségünk megmentéséért" elismerés „Újszülöttnek" számít a „Régészeti örökségünk megmentéséért'" címet viselő elismerés, melyet azok a becsületes megtalálók kapnak, akik az általuk talált régészeti leleteket bejelentették, s így azok, közkinccsé téve a múzeumokban, valamennyiünk gyarapodását szolgálják. A jutalom a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közös köszönetét fejezi ki. Hetényi Attila Hetényi Attila az 1990-es évek elejétől több ízben jelentette a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak különböző régészeti emlékek előkerülését Balatonfűzfőn és környékén. Az ő érdeme, hogy a múzeum tudomást szerzett - többek között - a királyszentistváni Fő utcában előkerült középkori településnyomokról, a Balatonfűzfőn létesítendő Fűz lakótelep helyén előbukkant őskori kemencéről és római kori villaépületről, valamint számos sírleletről. Utóbbiak közül a legérdekesebbnek az a - szintén Balatonfűzfőn felfedezett, a bronzkori mészbetétes kerámia kultúrájához köthető - temetkezés bizonyult, amelyben mintegy 140 db cserépedényt helyeztek el mellékletként. Hetényi Attila mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezek a lelőhelyek, leletek ne pusztuljanak el, hanem szakember által feltárásra kerüljenek. Közreműködésének köszönhetően lakóhelyének környékén számos régészeti emlék menekült meg a megsemmisüléstől. Takács György A régészeti hagyatékának gazdagságáról híres Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a két év előtti újfehértói kincs után egy újabb éremkincs előkerüléséről szóló hírrel kápráztatta el a Magyarország múltja iránt érdeklődőket. Takács György Kisléta község határában 2002. kora tavaszán néhány pénzre lett figyelmes a szántóföldön. A talált pénzeket bevitte a nyíregyházi Jósa András Múzeumba. A szakemberek azonnal felismerték a leletek jelentőségét. A helyszínen a régészek gondos munkája nyomán további pénzek kerültek elő, köztük három aranypénz is. Az így összesen 320 érméből álló kincslelet Takács György révén vált ismertté, és vált Magyarország és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye középkori történetének egyedülálló forrásává. Ma, amikor oly sokat hallunk a kulturális javak érdemtelen kereskedelméről, különösen meg kell becsülnünk Takács György úr tettét. A kislétai éremkinccsel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, és mindannyiunk múltja is gazdagabbá lett. Varga József 2002. májusában Abaújdevecseren, a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Encs város melletti községben Varga József a Békás-tó közelében, a szántásban nagy méretű bronztárgyra lett figyelmes. A leletet bevitte a forrói Abaúji Múzeumba, mely végül méltó őrzési helyére, a miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Gyűjteményébe került. A tárgyat megvizsgáló régészek szerint ez maga a csoda. A12 és fél kilogramm súlyú, bronzból készült tekercs hossza 42,8 centiméter, így méreteit tekintve egyedinek számít az európai régészeti leletanyagban. Kis méretű, alig néhány centiméteres párhuzama szerencsére ismert Tiszafüredről. E hasonmás alapján a Varga József úr által megmentett abaújdevecseri unikális bronztekercs készítésének idejét a régész szakértő a középső bronzkorra helyezte. A hazai őskor-172
