Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

m MÚZEUMI HÍRLEVÉL JU) llftflifdí • Icjjiy/r - Kúytmt 1802 - 2002 Jankovich Miklós (1773-1846) gyűjteményei Magyar Nemzeti Galéria 2002. november 28. - 2003. február 16. Jankovich Miklós a 19. század első felének legjelentősebb mű­gyűjtője volt Magyarországon. Gyűjteményei - amelyek közül az első az 1830-as években teljes egészében, a második pedig 1852- ben részben a Nemzeti Mú­zeumba került - máig a ma­gyar közgyűjtemények leg­jelentősebb fondjait alkot­ják. Ezért döntöttünk úgy- a Nemzeti Múzeummal, az Iparművészeti Múzeummal, a Szépművészeti Múzeum­mal és az Országos Széché­nyi Könyvtárral egyetértés­ben -, hogy 2002-ben, ami­kor a magyar múzeumok születésük 200. évfordulóját ünnepük, Jankovich Miklós, a kissé elfeledett „második alapító” - teljességében egy­szerre soha át nem tekintett- életművét nagyszabású kiállításon mutassuk be. Mi­vel gyűjteményei a múzeu­mok specializálódása során szétaprózódtak, vagyis a Nemzeti Múzeumból az újonnan alapított intézmé­nyekhez kerültek, sőt to­vább, azonosításuk sokszor igen nehéz feladat. A kiállí­tás és tudományos katalógu­sa ezt is bemutatja. Jankovich ifjúságá­tól, vagyis a 18. század végé­től, egészen 1846-ban bekö­vetkezett haláláig hihetetlen mennyiségű műkincset, könyvet, levéltári anyagot halmozott fel pesti házaiban. Kincseit részben itthon, részben külföldön szerezte be. Gyűjteménye legjelentő­sebb része az ötvösművek kollekciója volt: régi arany és ezüst ékszerek, középkori, reneszánsz és barokk díszedények, liturgi­kus tárgyak alkották ezt a több száz tételt számláló együttest, köztük olyan emblematikus darabokkal, mint a nagyváradi mi­sekannák, a Patrona Hungariae-násfa, Izabella királyné opálos násfája stb. (ezeket ma rész­ben a Nemzeti Múzeum­ban, részben az Iparművé­szeti Múzeumban őrzik). Fontos - bár kisebb számú - volt a fegyvergyűjtemény is, benne például a Kemény János erdélyi fejedelem tu­lajdonából származó hadi eszközökkel, vagy egy Zsig­­mond-kori elefántcsont­nyereggel. A ma kevéssé is­mert gyűjteményi egységek közé tartoztak a képek és a szobrok. Jankovichnak - a korszakban divatos olasz festmények mellett - sok késő gótikus táblaképe volt, ezekj ava ma a Szépművésze­ti Múzeumban, illetve a Nemzeti Galériában látha­tó. A magyar történelmi személyiségeket ábrázoló festmények és metszetek képezik az MNM Történel­mi Képcsarnokának törzs­anyagát. A Karoling-kori, gótikus és barokk elefánt­­csont-faragványok az Ipar­­művészeti Múzeumba ke­rültek. A mintegy 6000 dara­bot tartalmazó éremgyűjte­mény a Nemzeti Múzeum Éremtárába jutott, és ma is ott van. Több tízezer kötetet számláló könyvtárával több mű jutott a Nemzeti Múzeumba, mint amennyit az alapító Széchényi Fe­renc kollekciója tartalmazott. A latin, német, szláv és egyéb nyel­veken írott közép- és újkori kéziratokon kívül több száz ősnyom-Kehely. 15. század. Aranyozott ezüst, vésettaljú zománc díszítéssel, m: 27 cm, szájátm.: 11.8 cm, talpátm.: 16 cm. Kát. sz. 123. Székesfehérvár, Egyházmegyei Múzeum, Itsz. 10 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom