Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
©l^úzeumi Hírlevél m mazásával, történetével. Remélem, hogy e kiállításról hazatérve hosszabb-rövidebb beszélgetés alakult ki a nagyszülők és az unokák között, s hogy ezután a II. világháború nemcsak harci eseményekről és politikusok neveiről fog szólni, hanem a családot érintő menekülésről, az újrakezdés nehézségeiről. A gyermekek lelkesen fogadták a számukra kialakított sarkot is, ahol a gyűjteményünkben levő fényképekről készült másolatokat puzzle játék formájában ismerhetik meg. A kiállításon látottak játékos elsajáítása érdekében pedig a nagyobbaknak 13 + 1 kérdésből álló totót készítettem. Sikeres lett a kiállításnak az a része is, ahol a látogatóknak egy függönyt kell elhúzniuk ahhoz, hogy a kombiné elődjét, a XX. század elejéről származó kantáros vászonpéntőt megtekinthessék. Habár a kiállítási tér mindig korlátot szab a raktárból kikerülő tárgyak mennyiségének, egy számítógép segítségével 100 fényképet szkenneltem be, melyek a megye népviseletét mutatják be a XIX. század legvégével kezdődően. Ezáltal szélesebb körben is ismertté válhatnak a régi időket idéző fényképek, a látogatók pedig még szorosabb kapcsolatba kerülhetnek a múlttal, még jobban megismerhetik annak egyes darabjait. A kiállításhoz havonta egy-egy nagyszabású program is kapcsolódik. A múzeum előtti téren az adott tájegység néptáncsoportjai és együttesei tartanak előadást, a látogatók jellegzetes kézműves termékeket vásárolhatnak, a gyermekek pedig megpróbálkozhatnak a tojásfestés, a hímzés, a pacskerkötés stb. rejtelmeivel. Az első rendezvényre április lf-én került sor: ekkor a sárköziek és a felvidéki származású magyarok mutatkoztak be. Ez azt is biztosította, hogy a kiállítással ellentétben - ahol kívülről jött muzeológusok által a múlt került előtérbe - az egyes csoportok úgy mutathatták be önmagukat és jelenüket, ahogyan jónak látták: nem egy esetben megszépítve, idealizálva. Májusban a Kapos-Koppány mente és a medinai szerbek, júniusban a németek és Sióagárd, júliusban pedig a székelyek és Bogyiszló mutatkozik be. Amikor a rendezvénnyel kapcsolatos terveinkkel felkerestük az egyes községeket, nagy örömmel fogadták az ötletünket, és a fellépés mellett szívesen vállalták néhány jellegzetes étel elkészítését, továbbá a mesemondást, kézműves bemutatók tartását. E napok így nemcsak a múzeumba látogató közönség számára jelentenek élményt, hanem a falvakból érkező előadók számára is. A kiállítás tehát a megye több települését, a helyi közösségeket is mozgásba tudta hozni. Ugyanez mondható el a múzeum munkatársairól is: az egyes jelenetek tökéletessé varázsolásához sokan otthonról hoztak apróbb tárgyakat. A pacsker megkötésére pedig az egyik takarítónő vállalkozott. A kiállítás reményeink szerint mind a Tolna megyeiek, mind a turisták körében érdeklődésre talál. A megyében élő idősebb korosztály ugyanis e kiállításon saját gyermekkorának tárgyaival találkozik (például a konyhai falvédő vagy a rozmaring), s az egykori élmények felidézése által a régi idők iránti nosztalgikus érzés keríti hatalmába. Az idelátogató turisták számára pedig a megye sokszínűsége nyújthat némileg egzotikus élményt. A kiállítás a szekszárdi múzeumot követően Szekszárd egyik testvérvárosában, Lúgoson kerül bemutatásra. Vass Erika SZÁZHALOMBATTA Matrica Múzeum Múltból jött mintakincsek Tamaskáné Jakab Margit és az Érdi Szövőműhely kiállítása 2003. április 16. - június 22. Tamaskáné Jakab Margit textilművessel és rajta keresztül a szövőműhellyel 1999-ben ismerkedtünk meg egy kora bronzkori viseleti rekonstrukció textiljeinek elkészítése során. Az egyszeri alkalomból mára szoros munkakapcsolat lett. Margit oktatóként és tanácsadóként részt vesz a Múzeumban folyó kézműves képzésben. 2002-ben közösen kezdtünk el egy többéves textilkísérlet-folyamatot, amelyben a környéken őshonos festőnövényekkel festettünk magunk által font fonalat őskori technikával. A kísérletek folyamán közösen próbálunk ki számtalan feledésbement technikát, eszközt és segédanyagot. Az Érdi Szövőműhely 1997 októberében alakult Tamaskáné Jakab Margit vezetésével. Akkor még senki nem tudott szőni, kivéve a vezető. Nagy kedvvel és kitartó szorgalommal sikerült rövid idő alatt elsajátítani a szövés alapjait. Később következtek a komolyabb feladatok, amelyek eredménye már 1998 őszén már látható volt, a Pest Megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállításon. A szakkör tagjai szövésbemutatókkal rendszeresen szerepelnek a Régészeti Park családi Napjain és Tematikus Napjain. Mitől különleges ez a csoport? Olyan darabok készülnek itt folyamatosan, amik nem egy ember munkái. Több darab erre a kiállításra is úgy készült, hogy három-négyen, néha 153
