Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-04-01 / 4. szám

<m,JTúzEUMi Hírlevél tén legalább 500 m2), ami alapján az örökségvédelmi hatóság a hatásvizsgálatot előírhatja. Ahatástanulmánykészítésérejogosultakköré­­nek meghatározásában a személyi felelősség érvényre juttatása volt az alapvető szempont. Ennek alapján hatástanulmányt (önállóan vagy szakértői csoport irányítójaként) az örökségvédelem adott szakterüle­tének szakértői, továbbá a hatástanulmány alapjául szolgáló tervfajta elkészítésére jogosultak (pl. műem­léki szakmérnökök), illetve mindazonjogi személyek készíthetnek, akik a felsorolt munkatársak részvételét biztosítják. Tekintettel arra, hogy az örökségvédelmi hatástanulmány alapvetően régészeti vagy műemlé­ki örökségünkhöz kapcsolódik, a rendelet kiköti, hogy a régészeti és műemléki szakterületi részeket csak felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személyek készíthetik. A régészeti lelőhelyek vonat­kozásában tehát rendkívül fontos a teljes személyi és szakmai felelősséget vállaló szakértői kör, akik szakmai felkészültségük és tapasztalataik alapján aláírásukkal garantálják az általuk közölt adatok hitelességét, a feltárt hatások valódiságát. A hatásta­nulmány készítőjének szakmai felelősségét mutatja készítőjének azon nyilatkozata, hogy a tervezett megoldás megfelel-e az örökségvédelmi jogszabá­lyoknak és a hatósági előírásoknak. Itt hívjuk fel a kollégák figyelmét a kulturális szakértők működé­sének engedélyezéséről és a szakértői névjegyzékek vezetéséről szóló 18/2000. (XII. 18.) NKÖM rendelet­re, amely részletesen tartalmazza a szakértői engedély megszerzésének, illetve a szakértői névjegyzékbe való jelentkezésnek a feltételeit. A rendelettel tehát a döntési mechanizmust megelőző olyan komplex vizsgálati módszer bevezeté­se volt a célunk, amely - bár elsősorban az örökségi értékek feltárásán alapul - valamennyi várható hatás összegzésére törekszik. Ennek megfelelően tehát a rendelet nem a hatástanulmánnyal kapcsolatos eljá­rásra helyezi a hangsúlyt, hanem annak tartalmára: olyan hatékony eszköz megteremtésére, amely mind a döntést hozó, mind az engedélyeztető számára fel­tárja a beruházói/fejlesztői szándék hatásait, és segít megtalálni a beruházói és az örökségvédelmi érdekek összehangolásán alapuló megoldást. NKÖM Műemléki és Régészeti Főosztály A nemzeti kulturális örökség miniszterének 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendeletét az örökségvédelmi hatás­­tanulmányról A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 93. §-a (2) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: A rendelet hatálya 1. §(1)A rendelet hatálya az örökségvédelmi hatás­­tanulmánnyal (a továbbiakban: hatástanulmány) kapcsolatos eljárási rendre, valamint a hatástanul­mány elkészítésének feltételeire és annak tartalmá­ra terjed ki. (2) A környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó te­vékenységek engedélyezési eljárása során e rendelet szabályait a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. A hatástanulmány készítésének szabályai 2. § A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továb­biakban: Hivatal) hatósági engedélyezési eljárása so­rán a Tv. 66. § (1) bekezdése alapján örökségvédelmi hatástanulmány elkészítését írhatja elő a következő esetekben: a) régészeti lelőhelyen régészeti park és bemutató­­hely létesítéséhez [a Kulturális Örökségvédelmi Hiva­tal eljárására vonatkozó szabályokról szóló 16/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet (a továbbiakban: R. I.) 1. számú mellékletének 6. pontja], b) védett régészeti lelőhely használati módjának megváltoztatásához (R. I. 1. számú mellékletének 4. pontja), c) műemlék funkciójának, használati módjának meg­változtatására irányuló kérelem esetén, amennyiben a funkcióváltás műemléki együtteshez tartozó épületet érint [Tv. 63. § (2) bekezdés e) pontja], továbbá d) a műemlék vagy egyes részeinek más helyre szállí­tásához [Tv. 63. § (2) bekezdés g) pontja], e) történeti kertben tervezett átalakításhoz, felújí­táshoz [R. I. 2. számú mellékletének 17. pontja], továbbá f) védett kulturális örökségi objektum jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezéséhez (R. I. 23. § (2) bekezdés d) pontja]. 3. § A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását: a) a régészeti lelőhelyen megvalósítandó terepren­dezési eljárás, illetve olyan beruházás vagy fejlesztés esetén, ahol az engedélyezés alá vont terület legalább 1 hektár nagyságú, vagy a tervezett építmény szintte­rülete legalább 500 négyzetméter, b) a külterületen lévő nyomvonalas létesítmények műszaki nyilvántartásáról szóló 18/1984. (XII. 13.) ÉVM rendelet 1. számú mellékletének 6. pontjában 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom