Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
■m^úzEUMi Hírlevél J© sérelhető a telepen lakó tulajdonos, vagy birtokos kilétének megállapítása is. Az előkerült leletanyag olyan gazdag és olyan sok közötte az Aquincumból hozott árú, hogy gazdag, római igényekkel rendelkező birtokosokat feltételez a II. század második felétől. Kulcsár Valéria írásában („Kőpakolásos temetkezések a Kárpát-medencei szarmata Barbaricum északi részén" címmel) az alföldi szarmatáknál igen ritka, de a kárpátoktól keletre eső szarmata szállásterületeken is csak meglehetősen gyéren előforduló temetkezési rítusról esett szó, az e tárgyban szerzett újabb ismeretekre helyezve a hangsúlyt. Vácon, a Katona Lajos utcában történt régészeti feltáráskor többek között egy XVIII. századi fazekaskemencét, több gödröt, s a gödrükben rengeteg kerámiát találtak. Hostyinszki Attila és Tettamanti Sarolta cikkében a 2. szelvény 7. számú gödrének leletanyagáról számoltak be. A második részben a néprajzi tanulmányok kaptak helyet. Kocsi Gyula a paraszti üzemszervezet és háztartásszerkezetváltozásainak összefüggéseitvizsgálta Cegléden, az 1770-1785 közötti demográfiai adatok tükrében. Nagy Varga Vera újabb adatokkal szolgált a kulákok üldöztetéséhez Cegléden és környékén. Tanulmánya kapcsolódik a ceglédi Kossuth Múzeumban 2000 októberében megrendezett kiállításhoz, melynek címe a „Kulákra csak a kemény kéz hat" volt. Világszerte újabb és újabb mérföldkövek jelzik a dorombmuzsika reneszánszát és általában a doromb iránti érdeklődés fokozódását. Repiszky Tamás határokon átívelve foglalkozik a hangszer európai történetével, régészetével és elterjedésével. Ismerteti a hangszer középkori előfordulását és kísérletet tesz az eddig ismert és a jövőben előkerülő Kárpát-medencei dorombok datálására. A váci fehérek templomának feltárásakor gazdag leletanyag került elő.- Újvári Mária a leletegyüttes 103 darabból álló női- és gyermek fejviseletét írja le. Ikvainé Sándor Ildikó a 19. század közepének alföldi mezővárosi társadalmáról, az ott élők viseletétről az Arany János Múzeumban őrzött festmény tanulmányozása alapján mutatja be. Sz. Tóth Judit a budakalászi római katolikus plébánia anyakönyveit kutatta. Igyekezett a népélet oldaláról vizsgálódni -különös tekintettel a népmozgalmi adatokra - mivel Kalászról alig van 18-19- századra vonatkozó helytörténeti-néprajzi leírás. Itt olvashatunk még az általános egészségügyi helyzetképről, a népi gyógyításról a 19-20. század fordulóján nagytarcsán, a Luca napi szokásokról a Galga mentén és az abonyi csárdákról, kocsmákról és mai utódaikról. Történettudomány, helytörténet fejezetben szó van a ráckevei új okmánytárról, egy 18. századi kéziratos könyvről, annak eredetéről, a „Ceglédi hírek a 20. századból" című kiadványról. A váci Tragor Ignác Múzeum 2000-ben adta ki Karcsú Antal Arzén ferences szerzetes várostörténeti monográfiájának újabb kiadását. Zomborka Márta a szerző és munkájának bemutatása mellett feldolgozás folyamatába is beavatja az érdeklődőket. Fejezeteket olvashatunk a 200 évig Pencen élt zsidók életéből, a báró Podmaniczky család történetéről, Ferenc József Habsburg császár 1852. évi látogatásáról Nagykőrösön. Schleininger Tamás múzeumelméleti vázlata - Muzeológia az ismeretelmélet időtengelyén - arra keresi a választ, hogy a muzeológia mint tudomány, mit és hogyan tükröz, vagyis mi a tárgya, és hogyan ágazódik bele az általános ismeretelmélet egészébe, mi az ami megkülönbözteti ugyanakkor a gnoszeológia egyéb specifikus területeitől? Sin Edit Szentendre vonzáskörének irodalmi alkotásait gyűjtötte össze, Vajdai Ágnes pedig egy német múzeumpedagógiai kezdeményezésről számol be. Művészettörténeti tanulmányokkal zárul a kötet. Olvashatunk itt Regős Anna textilművészetéről, stílusok és ábrázolási módokról Nagy János művészetében, zebegényi kiállításról és annak tanulságáról. Verba Andrea Barcsay Jenő életpályáját kutatta 1926 és 1931 között nhány korabeli dokumentum tükrében, Varga Kálmán pedig Grassalkovich Antal személyiségének tükröződését a kastélyépítészetben fejtette ki. Utolsóként Horváthné Farkas Ildikó egy 17. századi fatáblás könyv restaurálásról ír. Schleicher Vera: Játszó-terek. Gyermekélet és népi gyermekjátékok Pakson (1920-1960). Kiad. Városi Múzeum, Paks, 2002. 97 p. ill. (Paksi Múzeumi Füzetek 2.) A paksi népi játékok lejegyzésének és vizsgálatának gondolatát a paksi Városi Múzeum 2000. adventján nyílt „Évezredek játékai” című kiállítás sugallta. Bár a kiállításon a régészeti anyag valamint a századfordulószázadelő polgári játékai mellett Tolna megyei népi játékszerek is bemutatásra kerültek, zeknek csak kis részét adták a Városi Múzeum néprajzi gyűjteményéből származó tárgyak. A múzeum népi játék anyagának a hiánya, szembeállítva a helyi paraszti népesség jelentőségével joggal vetette fel a kérdést:vajon a gyer104