Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
m Múzeumi Hírlevél j© zsebébe, de a szemetesgödrökbe is. A kiállítás anyaga hasznos segítséget kínál az általános és középiskolai tanulók, de még az egyetemi hallgatók számára is a törökkori magyar történelem és a koraújkori mindennapi élet alaposabb megismeréséhez. A vár történetéről és a kiállítás anyagáról vezető és részletes katalógus nyújt áttekintést. s Uj állandó kiállítások VÁSÁROSNAMÉNY „Élet a beregi Tiszaháton" A vásárosnaményi Beregi Múzeum alapítójának, a 90 éve született Csiszár Árpádnak emlékére emlékünnepséget rendeztek. A rendkívül bensőséges és megható hangulatú ünnepségen Mikós Elemér, a város díszpolgára méltatta Csiszár Árpád múzeumalapítói munkásságát, és azt a különleges tehetségét, amivel megmentette a szatmár-beregi vidék népművészeti értékeit. A múzeum állandó kiállítása ez alkalomból nyílt meg és ebben keresztmetszetet nyújtanak a falusi élet minden területéről, a faedények készítésétől a hímzésekig, a lakóház felszerelésétől a halott háznál való felravatalozásáig, az állattartás és halászat eszközein át az építkezésig. A kiállítás a múzeumalapító lánya - Felhősné Csiszár Sarolta - és munkatársai ízlését dicséri. Ugyancsak erre az alkalomra készült el Csiszár Árpád munkáiból összeállítva egy nagyszerűen illusztrált, olvasmányos kötet „Néprajzi emlékek Beregből és Szatmárból” címmel. A bevezető szavai szerint a kötet érdekessége, hogy mivel „múzeumalapítópapként Csiszár Árpádnak kevés lehetősége adódott a publikálásra ... egy-egy kézirata évekig hányódott, sőt olyan is volt, hogy a kiváló lektori vélemény ellenére a munka megjelenésére hét (!) évet kellett várnia." Ezért a kéziratban maradt anyagaiból válogatták össze és adták ki az emlékkötetet. Az anyag a szatmári és beregi falvak külső képének bemutatásával indul, bemutatja a ma is élő falut, majd rávilágít a kender szerepére a szamosháti nép életében, ami annyira lényeges, hogy külön fejezetet kapott. Kitér a munka a falusi virtuskodásokra és a templomi fogadalomtételre csakúgy, mint a falusi cigányok életére, vagy a vékagyártásra (Tarpán) és az áldomásivási szokásokra (Tákoson). A több folyó által szabdalt területen jelentős szerepe volt a víznyerésnek: kútásásnak, gémeskút állításnak, amit az egyik legterjedelmesebb fejezet tárgyal. Végül a dohánytermesztés és a dohányzás szokásai zárják a tájegységről készült tanulmánykötetet. Köztudott, hogy Szabolcs-Szatmárban a dohány termesztése a 18. századra nyúlik vissza és mindig is jelentős volt. Emiatt igen változatos pipák és csibukok mutatják ezen élvezeti forma elterjedését a vidéken. A vágott dohány és a belőle sodort cigaretta ugyancsak népszerű volt az ittlakók körében. AII. világháború előtti folklór szinte önálló részét képezte a dohánycsempészés és a fináncok kijátszása - természetesen ez sem hiányzik a táj bemutatásából. A nagyszerű, 210 oldalas kötet ez utóbbi témakörből való anekdotákkal fejeződik be. Az előbbiekben röviden ismertetett kötet bemutatását követte az ünnepség során Sipos Zsófia debreceni festőművész adományozása, aki „Beregi és szatmári ember és táj" című festményciklusából három alkotását ajándékozta a múzeumnak. Az ünnepség mintegy 100-110 résztvevője igen komoly élménnyel és a néprajz iránt felkeltett vagy erősített érdeklődéssel térhetett haza a rendezvényről. Köszönet illeti a rendezőket e munkájukért és minden látogatója ennek a múzeumnak csak további sikereket kívánhat a Beregi Múzeum kollektívájának! Klug Ottó BUDAPEST „A magyarországi közutak története az első világháború után" Közlekedési Múzeum 2003. januárjától A kiállítás a magyarországi közúti közlekedés fejlődésének fontosabb állomásait tárja a látogatók elé, annak képi és tárgyi dokumentumaiból válogatva. A vezérgondolat tartalmazza - a teljességre törekedve, a tudatos kirekesztéseket elkerülve - a vizsgált kor közúti közlekedése infrastruktúrájának technika- és technológiatörténeti folyamatait; a járművek, a forgalom és a pálya fejlődésének legfontosabb csomópontjait. Mivel a járművek fejlődése külön kiállítás keretében, más helyen megjelenik, a jelen kiállításon a kölcsönhatásra és ennek következtében a pályaszerkezetben, a műtárgyakban megjelenő változásra, fejlődésre kell koncentrálnunk. A pályaszerkezetek és a műtárgyak „fejlődésének története" magában foglalja: 10
