Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©^^Túzeumi .Túrlevélj© Fókusz Tavaszi Fesztivál 2003. március 14. -Információ: http://www.budapest.festivalcity.hu Niki de Saint Phalle kiállítása Ernst Múzeum, 2003. március 16 (vasárnap) - április 27 (hétfő)ig Catherine Marie-Agnes de Saint Phalle 1930-ban Neuilly-ben született egy gazdag bankár apa és egy társaságbeli szép amerikai nő lányaként. A gyermek- és ifjúkorát amerikai és franciaországi családi kastélyokban töltő kislány gyerekkorára leginkább az ellenállás jellemző. Egyik egyházi iskolából a másikba kerül, nem hajlandó tanulni. Hét éves korában felveszi a Niki nevet. Anyja ellen is lázad, aki azt szeretné, ha lánya egy „oltalmazó férj"-nek szentelné életét. Niki 1949-től sikeres manöken, 19 évesen már a Life magazin címlapján szerepel. Édes, a magazinokon keresztül tündérmesének látszó élet lehetne ez, ha nem kerülne egy homokszem a történetbe: Nikit 11 évesen apja megkísérli szeretőjévé tenni. „20 éves korom óta a létező összes pszichoterápiát kipróbáltam. Belső' egységet kerestem, amit csak a munkában találtam meg.”- e sorokkal kezdi a Titkom (Mon secret) címen megjelent önéletrajzi írását, melyben lerántja a leplet az oly sokáig elhallgatott bűntettről. A fiatal lány komoly válságon megy keresztül, 20 évesen már egy nizzai klinikán kezelik. 70 évesen bocsát csak meg apjának a Nyomok (Traces) címen publikált önéletrajzi művében.A gyermekkori trauma gyakran szolgáltatott ürügyet művészete pszichoanalogizáló olvasatára. 1950-ben az erőteljes anyai ösztökélésnek engedve házasságot köt Harry Mathews-zal, akitől két gyermeke születik (Laura 1951.; Philip 1955.) 1960-ban felbontja Harryvel kötött házasságát, s elhagyja családját. Már a nizzai gyógyító terápiájának is része a festészet, a művészet melletti végleges elkötelezettsége azonban csak 1955-ben következik be, amikor Barcelonába utazik, hogy Antoni Gaudi művészetét tanulmányozza. Arra az elhatározásra jut, hogy megtervezi saját szoborparkját. Első alkotói korszaka 1956 és 1961 közé esik. Ekkor készült műveit - melyek egyébként kevésbé ismertek, de annál érdekesebbek - „assemblage" technikával készíti. Fára, kartonra ragaszt különböző vágó, szúró, bökő eszközöket és szörny figurákat. Erős, metsző szenvedély hatja át ezeket a formákat, egyfajta extázis süt át e műveken. A'60-as években későbbi félje, Jean Tinguely segíti őt a tizenkét Céllövő akció létrehozásában, melyet 1961 és 1963 között a párizsi Impasse Ronsinben mutatnak be, de ezt további rendezvények követik majd Malibuban és Los Angelesben is, ahol Niki maga vagy valamelyik meghívott vendég gipszbe ágyazott festéket és többé-kevésbé beazonosítható folyadékot tartalmazó zacskókra lő puskákból, ami által a festékes zacskók szétrobbannak, s tartalmukat a rögzített felületre fecskendezik szét. A Lövések (Tirs) egyfajta betetőzése mindannak, ami egyúttal híressé teszi Nikit: az elfojtások törnek ezeken a munkákon nyílt utat maguknak. E munkái révén kerül be az „Új realisták" zárt klubjába. A fennmaradt fényképeken jól látható, amint Pierre Restany, Léo Castelli, Jasper Johns, Robert Rauschenberg és az új realista társaság minden tagja részt vesz a lövöldözésben a nyitó előadáson. „A festményt vérző tárgyként képzelem el, amely ugyanúgy sebzett, ahogyan ez emberek sebzetté válnak. Számomra a festmény érzelmekkel, érzésekkel felruházott lénnyé vált." Ezen akciók jelképes erejűek. Ilyen módon jött létre első kiállított munkája is a Szeretőm portréja (Portrait of my lover) című, ahol a meghívott nézőknek nyílvesszőket kellett a figurába lőniük, így téve próbára ügyességüket. Erre az akcióra a párizsi Modern Művészetek Múzeumában került sor. Harmadik, s egyben leghíresebb sorozatának, a Nana-figuráknak első alakjait barátnője, Clarice Rivers terhessége inspirálta. Ezek kezdetben még szövetből készültek, de hamarosan élénk színekkel festett, poliészterből készült, szabadságtól duzzadó pufók Vénuszokká alakulnak át. Túlsúlyos anyák, szép farú diadalmas Vénuszok, isteni prostituáltak, mitikus pogány istennők a Nana-szobrok. A lázadás korszaka itt fordul át a feminitás felszabadult és diadalmas igenlésébe. 1966-ban a Stockholmi Modern Múzeum kurátora, Pontus Hulten felkéri Nikit, Jean Tinguelyt és Per ObfUltvedtet egy nagyméretű szobor készítésére. A három művész egy 28 méter hosszú, 9 méter széles, hat méter magas fekvő Nanát készít, mely a múzeum előcsarnokában kerül felállításra. A szobrot Honnak, Niki de Saint Phalle (1930-2002) 75
