Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
m Múzeumi Hírlevél j© zonyítani tudta felismeréseit is és megvívta a maga harcát korának azon hatalmasaival, akik személyes presztízs érdekből kételkedtek a hamisítók leleplezésében. Ha vannak is átfedések tanulmányainkban, ennek a nyilvánvaló oka csak az lehet, hogy minden szőnyi hamisítással kapcsolatos írásmű Ősforrása Alapi Gyula első cikke a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1915. évi évfolyamában. 1972-ben Fülep Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója engedélyezte számomra a múzeum csonttárgyainak a feldolgozását és publikálását (ld. Catalogi Musei Nationalis Hungarici Ser. Archaelogica II. 1994). Én a tárgyak publikálásának jogát senkinek sem engedtem át. A faragványok egy csoportját, a brigetioi leleteket az Acta Archaelogica 1987. évi számában közöltem. Ez időben elkészültek a hamisítványok fényképei is. Tervezett munkámról az Esti Hírlap 1988. március 23. számában jelent meg interjú. Brigetioi hamisítványokról többször kértek tőlem szakvéleményt: 1992. július 10-én Maróti Éva (Szentendre, Ferenczy István Múzeum) a ráckevei Árpád Múzeum számára, Pető Mária (ld. Pető M. Faux objects d'os en provance de Hongrie dans la collection du Musée National de Lisboa, 2000). Borhy Lászlóval a katalógusokban (Acta Arhaelogica Brigetionensia) a 10. képen látható agyagfigura kapcsán beszéltünk először a csonthamisítványokról. Ezért joggal feltételeztem, hogy heidelbergi tartózkodása alatt, ennek - az általa hamisítottnak vélt tárgynak a feldolgozásához kért tőlem Borhy László fotókat a csonthamisítványokról. A fényképekhez mellékelt válaszlevelemben említettem, hogy magam is örülök annak, ha Nyugat-Európában hallanak a szőnyi hamisítványokról, mert az Archäologisches Korrespondenzblatt 1984. évi számában ismét eredeti leletként közöltek egy biztosan hamis szőnyi faragványt. Erdőkürti Zsuzsanna kérésemre készített fotóit, a már említett Arch. Korrespondenzblatt 1996. évi számában láttam viszont. Bár a szerző megköszönte egy lábjegyzetben a fényképeimet - miközben azok felhasználásának céljáról és helyéről előzőleg nem tájékoztatott - és a Magyar Nemzeti Múzeumtól nem kért engedélyt sem a fotók, sem a múzeumban nyilvántartott leletek publikálására. A számomra készült Erdőkürti fotók addig nyomtatásban nem jelentek meg, tehát elsődleges közlés történt. A fényképek kérése még a kívülállók számára is egyértelművé teszi, hogy Borhy László pontosan tudatában volt annak, hogy foglalkozom a brigetioi hamisítványokkal, mert másképp nem tőlem kérte volt a fotókat. A fényképen látható leletek elrendezése, a már elkészült kéziratom felépítésének a tematikáját követte. Ennek a kéziratnak a bevezetése lett később könyvem utolsó fejezete. A mainzi tanulmány szerzője, akkor még fiatal, kezdő kollégának számított. Végső soron tudomásul vettem a megváltoztathatatlan tényeket, a fényképeim döbbent megpillantása után becsuktam a folyóiratot, és azóta sem nyitottam ki újra. Napirendre tértem a történtek fölött. Alapi megállapításai közkincsek, Bónis Éva anyagismeret óráin generációk ismerték meg első kézből ezeket a tárgyakat, és az általam megírt cikknek elsősorban muzeológiai-módszertani céljai lettek volna. Hiszen legfőbb problémának nem azt tartom, hogy kiállításokon és raktárakban még mindig őriznek eredetiként nyilvántartott szőnyi hamisítványokat. Számomra az a jóvátehetetlen hiba, ha eredeti csontfaragványokat selejteznek, törölnek, mert azokat hamisítványnak tartják. A könyvemben nem idéztem Borhy László tanulmányát, de tudnunk kell, hogy az Enciklopédia Kiadó Muszeion sorozata magyar nyelven készült tudományos igénnyel írt, de mégiscsak ismeretterjesztő sorozat. Ha tudományos cikket írtam volna, ahol a teljesség igénye elvárható, biztosan idézem Borhy László cikkét, de egy, a nagyközönségnek szánt könyvben azokat a tanulmányokat kell idézni, amelyeket a szerző valóban elolvasott, és amelyekben leírt adatokra hivatkozik. Valószínűleg az Acta Archaelogica Brigentionensia kötetére is ritkán fogok hivatkozni, mivel a leletek között csontműhelyre utaló adat nincs és a kiállításon látható metszeten jól kivehető a beásott hulladék gödör profilja. Azt hiszem, hogy aki hitelét mindig a mögötte álló munkára, több évtizedes, több ezres nagyságrendű anyaggyűjtésre alapozza, munkája önmagában, bármilyen indíttatású rágalmazással, vádaskodással szemben megvédi. T. Bíró Mária 210
