Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-04-01 / 4. szám
m Múzeumi Hírlevél m gies, ízes szavak, a pontos jellemzések egy olyan világba varázsolnak minket, ahol az ember és a természet kapcsolata még helyén volt, az egészséges életmódot nem kellett újra „felfedezni", hiszen az magától értetődött. Bízom benne, hogy ez a kis kötet hozzásegít az elveszett értékeinkhez való visszataláláshoz. így újból a természet részévé válhatunk, és együtt örülhetünk az élet legegyszerűbb, ám annál fenségesebb, méltóságteljesebb dolgainak. Wohlné Nagy Ágota GYŐR marabb a mellébeszélés. De talán ez sem igaz, mert egy üres felületre húzott vonalból, vagy a plasztika hajlatából - ahogy a zenében az abszolút hallás - az abszolút vizuális érzék meglátja, „meghallja” a hamis hangot. Ha valaki olyan sokat dolgozik, mint én tettem, kikerülhetetlenek a tévedések. Egy leszövött kárpitot nem lehet átfesteni. A technika olyan munka-, idő- és energiaigényes, hogy én visszatekintve, lelkemben viszonylag megnyugodva, viszonylag kiegyensúlyozva, úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Hajnal Gabriella Nyeregtakarók Néprajzi Múzeum, 2002. ápr. 18. - szeptember 10. Hajnal Gabriella textilművész gyűjteményes kiállítása Városi Művészeti Múzeum Képtára 2002. március 23. - május 12. 1957-ben végeztem a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán. 1958-ban egy pályázatra kárpittervvel jelentkeztem, amit megnyertem. Elkészítettem első falikárpitomat. Ezen a munkán tanultam meg a gobelinkészítés technikáját. A műfajba beleszerettem. Úgy éreztem, hogy a gobelinterv - a szövéshez szükséges karton - és a szövés nyelvén kell realizálnom a látomásokat, amik a fejemből és a lelkemből „kikényszerítették” a megformálást, számomra akkor már a legszebb természetes anyagból, a gyapjúból leginkább, de időnként kenderből, lenből és a számomra legvonzóbb technikával, a szövéssel és néha a hímzéssel. Egyszóval textilnyelven akartam beszélni. 40 év távlatából kívánom, hogy több életem lehessen, mert vajon milyen életművet hoztam volna létre, ha a festészetet folytatom ugyanilyen intenzitással, ahogy a textil falképeimet készítettem? Persze, egy harmadik élet is kéne, mert arra is kíváncsi lennék, milyen életmű lett volna abból, amit a világ egy másik részén hoztam volna létre. Az adott műfaj törvényei, a környezet és a körülmények, ahol a művész él és dolgozik, s a művész személyisége határozza meg a műveket. (Talán a sorrend fordított.) Az általunk ismert világ művészetének történetében soha nem voltak olyan gyors, olyan éles váltások, mit abban a 30-40 évben, amik az én legaktívabb alkotóéveim voltak. Ezekre teljesen ösztönösen reagáltam. Konklúzióként ki kell mondanom, hogy örülök mégis annak, hogy a textilt választottam. Úgy érzem, ebben a műfajban derül ki legha-SZENTENDRE A minta metamorfózisa Ferenczy Múzeum 2002. március 22. - május 26. Mintakárpitok címmel nyílt meg Regős Ama szentendrei textiltervező iparművész kiállítása a Szentendrei Képtárban. Regős Anna alkotói pályájának utolsó évtizedéből ad válogatást a kiállítás, melyen a computer alkatrészekből álló speciális reliefek és a textilt fémanyagokkal társító domborművek mellett a művész textiltervezői tevékenységét bemutató asztalterítékek is láthatók. SZOLNOK Centenáriumi kiállítássorozat 2002-ben, a Szolnoki Müvésztelep megalapításának 100. évfordulója alkalmából Szolnoki Galéria 2002. május 5-ig Plein-air törekvések Magyarországon és a korai Szolnok címmel reprezentatív kiállítás nyílt március 7- én a Szolnoki Galériában, a Művésztelep megalapításának centenáriumát megünneplő rendezvénysorozat első programjaként. A kiállítás a Damjanich János Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria összefogásával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jelentős anyagi támogatásával jött létre, rendezte és az anyagot válogatta dr. Szinyei Merse Ama (MNG) és Zsolnay László (DJM). Néhány kép kölcsönzésével a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Kecskeméti Képtár, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a mosonmagyaró-112
