Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-11-01 / 11. szám
I m Múzeumi Hírlevél m Fókusz 200 éves a Magyar Nemzeti Múzeum 1802. november 25-én I. Ferenc császár és király hozzájárult, hogy gróf Széchényi Ferenc, hosszú éveken keresztül gyarapított gyűjteményét (nyomtatványokat, kéziratokat, nemesi címereket, térképeket és rézmetszeteket, valamint éremkollekcióját) a magyar nemzetnek adományozza. Ezt a napot tekintjük- még ha többen és többször vitatták is - a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítási dátumának. Két évszázad alatt hatalmas mennyiségű, zömében páratlan és pótolhatatlan tárgyi és dokumentációs anyag gyűlt össze az intézményben. Igaz ez akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a 19. század utolsó harmadától egyes gyűjteményei mint önálló múzeumok (Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum) működtek tovább. Kiválásuk során a gyűjtőkörükbe ítélt műtárgyakat is magukkal vitték, bár ennek a döntésnek átgondoltságát és szakszerűségét egyes esetekben még ma is vitatják. Arról sem szabad megfeledkeznünk a régészeti leletek és a műtárgyállomány számbavétele során, hogy a II. világháború alatt, Budapest ostroma idején a bombázások, belövések és fosztogatások következtében szinte minden gyűjteményt jelentős kár ért. Mindezek ellenére bízvást állíthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nemzeti kulturális örökség nélkül csak hiányos ismereteink lennének a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt élt népek múltjáról és a magyarság napjainkig tartó történetéről. A kétszáz éves múlt azonban önmagában nem érdem. Érdeklődésre inkább az az út, az a folyamat számíthat, amelynek során a Magyar Nemzeti Múzeum eljutott oda, hogy több mint 700 ezer darab régészeti emlékanyagot, 320 ezret meghaladó numizmatikai anyagot, 110 ezer darab feletti emléktárgyat, félszázezernyi képzőművészeti alkotást, közel 700 ezernyi dokumentációt és fényképgyűjteményt őriz, gondoz. E hosszú idő alatt kiállítások és kiadványok ezrével mutatta be gyűjteményeinek válogatott darabjait. Tevékenysége az utóbbi évtizedek során kiszélesedett, hiszen ma már intézményünk a bázisa a különböző szintű múzeumi tárgyrestaurátor képzésnek. Gyűjtőköre pedig - a Legújabbkori Történeti Múzeum, illetve annak gyűjteményei beépülésével- napjaink történetéig terjed. Az utóbbi évtizedek során alakult ki a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi emlékhelyek alkotta hálózata, s lett az esztergomi Vármúzeum, a monoki Kossuth Emlékmúzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a visegrádi Mátyás király Múzeum az intézmény filiáléja. Hagyományainak megfelelően a Magyar Nemzeti Múzeum ma is számottevő, egyes területen meghatározó szereplőként van jelen a felsőoktatásban és a tudományos közéletben. A Pollack Mihály tervezte szecessziós épület a lassan egy évtizede folyó, és lassan befejeződő felújítás eredményeként kívül-belül megújul és korszerűsödik. Nemcsak új állandó kiállítások nyíltak és nyílnak, hanem arra is törekszünk, hogy eleget tegyünk napjaink műtárgyvédelmi követelményeinek és a látogatók igényeinek is. A légkondicionált gyűjteménytárak, műtárgybarát tárolóberendezések, a jól felszerelt restaurátorbázis, vagy az informatika széleskörű alkalmazása, a múzeumi üzlet és kávézó, csak egy-egy jelzés az említett törekvésekre. A Magyar Nemzeti Múzeum változtatni kíván gyűjteményfejlesztési gyakorlatán is, a tudatos, megtervezett gyarapítást tartva szem előtt. Ez szervesen csatlakozik ahhoz az utóbbi évtizedekben kialakult célkitűzéshez, miszerint az intézmény elsősorban Magyarország történelmének kiemelkedő gazdasági, társadalmi és politikai eredményeihez és személyiségeihez kapcsolódó műtárgyak, dokumentumok, emlékek tudományos megalapozottságú feldolgozásával és bemutatásával kell, hogy foglalkozzon. Az utóbbi évtizedekben számottevően megváltozott a múzeumok és a társadalom viszonya. Ma már Magyarországon is elfogadott álláspont, hogy 325
