Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-10-01 / 10. szám
JTúzeumi Hírlevél m A könyvtár speciális állományából és az „örökölt” hagyományokból adódik, hogy nem az ETO szakrendszerét használja, a könyvtári mű helyét csoportjelzés és csoporton belüli folyószám (numerus currens) jelöli. 1994-től elkezdődött a számítógépes nyilvántartásba vétel (ISIS), a beérkezett periodikumok és könyvek (8.900 tétel) már így kerülnek feldolgozásra. A szakkönyvtár korlátozottan nyilvános, elsősorban a megyei múzeumok igazgatóságának munkatársai használják, de az iskolások, felsőoktatásban tanulók részére, valamint külső kutatók részére is biztosítja a kutatást. Pató Mária, könyvtárvezető Az alábbiakban bemutatjuk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeum legújabb kiadványait: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 Latinból fordította és közreadta: Benedek Gyula. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2002. 262 p. ill. (Documento Historica VII.) A kötet Kunszentmárton középkori és kora-újkori történetének az írásos forrásait kísérelte meg összegyűjteni és magyar nyelvre fordítva közzétenni, mindazonáltal úgy, hogy az előtalált középkori okleveleket és iratokat kivétel nélkül közük, míg a későbbiekben válogattak. A megtalált források időben nem szóródnak arányosan. Elegendő forrást csak a 16. század második feléből és 1711 után találtak, így folyamatos, összefüggő történeti képet nem lehetett alkotni. Kunszentmárton történetének kutatottsága jónak nevezhető. Köszönhető ez elsősorban ifi. Dósa Józsefnek, aki főleg egyházi szempontok alapján annyi forrást kutatott fel, hogy azokból egy kisebb monográfia állhatott össze. Valamint a 18. századi mindenkori senatusának, mert tudatosan gyűjtötték a régebbi kunszentmártoni okleveleket-iratokat, és azokat a település jegyzőjével bevezettették a mindenkori tanácsülési jegyzőkönyvekbe. Az oklevelek és az iratok közlésekor a következő szempontokat követték: törekedtek a teljes szövegű közlésre, a zövegkihagyással csak abban az esetben éltek, ha kiolvashatatlan szövegrészek kerültek elő. Ugyanakkor kénytelenek voltak hézagpótlásra, tartalmi kivonatokban (regesztában), valamint feljegyzésben (memoriale) rájuk maradt forrásokat is beiktatni. A magyar nyelvű forrásokat átírták a helyesírás mai szabályai szerint, valmint a hézagmentesen írt szövegeket mondatokra és új bekezdésekre tagolva közük. Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig (A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga) Szerk.: Cseri Miklós-Tárnoki Judit. Kiad.: Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre-Szolnok, 2001. 503 p. ill. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 58.) A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Damjanich Múzeum által szervezett tudományos rendezvénysorozat ez alkalommal a Kárpát-medence népi építészetének történeti előzményeit vitatta meg. Ebben a törekvésükben elsősorban a régészet eredményeire támaszkodtak, kiegészítve azt történeti és néprajzi forrásokkal. Céljuk az volt, hogy új eredméynekkel és publikálatlan adatokkal bővítsék tudásunkat, valamint az eddigi eredmények összegzésével próbálják meg az ezredfoduló környékének kutatási szintézisét kialakítani. A tanácskozáson magyar őseink és rokonaink lakáskultúrájának három időszakát ölelték fel: a honfoglalás és Árpád-kor, a késő középkor és az újkor népi építészetét. Ez a konferencia egysersmind a régészet és a néprajztudomány szükségszerű összefonódásának, egymásra utaltságának, a két tudomány együttműködésének is példamutató tanúsága. Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22-23-án Szolnokon. Szerk.: Tolnay Gábor. Kiad.: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2002. 214 p. ill. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 58.) 1999. novemberében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ülésszakot tartottak Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban. Itt adtak számot az elmúlt időszak tudományos tevékenységéről. Miután a múzeum feladatát képezi a begyűjtött anyagok feldolgozása és ezeknek tanulmány formájában való közreadása, ennek a célkitűzésnek szerettek 313
