Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-10-01 / 10. szám
Múzeumi Hírlevél m Győr, Városi Művészeti Múzeum Radosza Attila kiállítása 2002. november 5-ig Székesfehérvár, Országzászló tér A vendéglátás évszázadai 2002. december 22-ig 6. Vörösmarty utca: A Mintarajz iskola épülete / A Régi Műcsarnok épülete 7. Kodály körönd: A Fasori református templom épülete (Árkay Aladár) / A Kodály Körönd bérpalotái 8. Bajza utca: Villák a Városligeti fasorban / Az Epreskert 9. Hősök tere: A Városliget / Schickedanz Albert 10. Széchenyijürdő: A Széchenyi fürdő épülete, az Állatkert / A Korcsolyacsarnok épülete, Lechner Ödön 11. Mexikói út: Az Erzsébet nőiskola / Lajta Béla A kiállítást rendezte: Branczik Márta és Demeter Zsuzsa, tel: 368-7917, 430-1076 SZÉKESFEHÉRVÁR Három a tánc! Magyarországi táncábrázolások 1686-1940 Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. T/f: 22/329 431 2002. augusztus 13 - október 27. Tánctörténészeink régóta használják a képzőművészeti táncábrázolásokat, mint tudományos dokumentumot. Felismerték a benne rejlő lehetőségeket: irodalmi forrásokhoz társítva segítheti a feledés homályába merült régi táncformák felidézését. A tánc, mint művészeti téma átfogó feldolgozását is elsőként egy, a tánc világához tartozó kutató, a nemrég elhunyt balerina és táncpedagógus, Szalay Karola kísérelte meg 1941-ben kiadott doktori disszertációjában. Ezt a kezdeményezést folytatja 2002. augusztus 13. és október 27. között megrendezett kiállításával a székesfehérvári Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, egybegyűjtve a 17-20. századi, magyarországi táncábrázolásokat, mintegy 160 műtárgyat. A tárlatot Réthei Prikkel Marián, az első magyar táncmonográfia szerzője, a hetven éve született kiváló tánctörténész, Martin György és Szalay Karola emlékének ajánljuk. 17-19. századi grafikai lapok ábrázolják a régi táncstílus jellegzetes megnyilvánulásait: a hajdútánc guggolásos és felugrásos, kivont szablyával járt formáját, s e fegyveres típus népi változatát, rokonát, a pásztortáncot, valamint az összefogódzva vagy külön járt páros táncot. Verbunk- és csárdásábrázolások szemléltetik a 19. század elejétől lezajló táncstílusbeli átalakulást. A művészek, akik mindezt megörökítették, többnyire hazánkba kerülő külföldiek, hosszabbrövidebb itt tartózkodásuk alatt illusztrációs, dokumentációs szándékkal rajzolták le a népélet őket érdeklő mozzanatait, a viseletét és a táncot. A 19. század második felében viszont már magyar alkotók uralják a terepet: Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly, s kivételt képez a nálunk letelepedő osztrák művész, Canzi Ágost. A táncábrázolás a népi életképek keretében a nemzeti érzés kinyilvánításának, a nemzeti jelleg propagálásának eszközévé válik, s kilép a könyv- és folyóirat illusztráció grafikai keretei közül, képek és szobrok tárgya lesz. A népélet és néptánc ábrázolások mellett megfigyelhető mitológiai, történeti megközelítés, s szabad művészi fantáziálás is (Székely Bertalan, Zichy István, Vaszary János képei). A fotó térhódításával a táncábrázolás elveszti dokumentációs szerepét, de művészeti jelentősége, legalábbis egy ideig, megmarad. Már nem a látványleírás a fontos, hanem a feldolgozás mikéntje, annak a különleges élménynek a megjelenítése sajátos eszközökkel, amelyet a tánc és az új mozgásművészeti formák képviselnek. A huszadik század elejének magyar művészei rendkívüli fogékonysággal ragadják meg e táncélmény különféle vonatkozásait: Rudnay nosztalgikus múltidézéssel és sírva vigadva, Vértes Marcell az egzotikus ritmusú modern társas tánc jeleneteivel, Kövesházi Kalmár Elza és Bortnyik Sándor pedig az avantgárd táncfelfogástól ösztönzötten. Jelen van a nemzeti tánc ábrázolása, de más töltéssel, mint korábban: a népéletből, népi kultúrából merítő alkotók már halódó állapotában találják a folklórt, s a revival, az újjáélesztés szándékával örökítik meg (Pekáry István, Barta Ernő grafikái, Gönyey Sándor fotói). A táncábrázlások e század eleji nagy fellobbanásának kulcsfigurája talán Medgyessy Ferenc, aki szobrok és domborművek sorában jelenítette meg a szilaj erejű és sodró szenvedélyességű magyar tánc lényegét. Dr. Nagy Zoltán művészettörténész MISKOLC „A tó kezdetéiből végül Túlsó P'art lett A Miskolcon megalakult alkotócsoport jubileumi kiállítása a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeumban 2002. szeptember 21 - 2002. október 20. „A tó kezdete” -1992-ben így nevezték volna el a Miskolci Galéria Alkotóházában akkor együtt dolgozó öt művész közösségét első, zebegényi találkozásuk nyomán. A magyarországi sváb falu nevének szó szerinti fordítását azonban a feledékenység átírta: első, miskolci kiállításukon így Túlsó P'art néven ismerte 294
