Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
Múzeumi Hírlevél m Marika Babaházának anyagából. Nem is baj ez, mert mint a Babamúzeum szakleltárának elkészítője tudom, hogy az ottani anyag rendkívül vegyes és hullámzó színvonalú volt. Ennek fő oka a magánmúzeum személyes jellege, a gyűjtő egyéni ízlésének, sajátos világának tükröződése volt. A mostani kiállítás elrendezése, éppen a válogatásnak és a szakszerű bemutatásnak köszönhetően szellősebb, tagoltabb, a város központjában való elhelyezése miatt pedig minden bizonnyal még több látogatót vonz majd, mint a régi, Sas utcai múzeum. Nagy öröm, hogy ez a történet, nemcsak a gyűjtemény, hanem a gyűjtő és családja számára is megnyugtató módon ért véget. Remélhetőleg a még aktív játékgyűjtők számára is megteremtődik majd a lehetőség, hogy ilyen méltó módon örökíthessék át gyűjteményüket az utókorra, mindenki örömére. Tészabó Júlia Móra Ferenc Múzeum Szabó Géza 300 darabos éremkollekciót ajánlott fel a múzeum éremtára részére. Az éremverde alapjait id. Szabó Géza (1895 -1968) rakta le, aki 1930-ban szerzett ötvös mesterlevelet. Az ő ideje alatt öntött, vert és domborított érmek, plakettek, veretek készültek. 1984-től fia Szabó Géza a régi berendezéseken, gépeken indította újra a vert érmek készítését. Az általa készített érmék az eltelt évek alatt eljutottak az ország minden részébe, sőt a határokon túlra is. A folyamatos technológiai fejlesztések mellett még ma is meghatározó a szerszámkészítésben a kézi vésés, a kézműves munka, mely egyedivé teszi az itt készült érmeket. Az éremverdében az ország legjobb szobrászművészeinek tervei alapján készülnek a legváltozatosabb témájú érmek. Ez a műhely adta bázisát annak az új szobrászgenerációnak, akik a fenti technológia lehetőségét kihasználva teremtették újjá a magyar éremművészetet. A változatos képi- és formavilág és az évről évre fejlődő éremkészítés együtt segítette a magyar éremművészet újraéledését és virágzását. Munkáját a szakma az Aranykoszorús Mester -, Szeged városa a Pro Űrbe - díjjal ismerte el. H. G. Blaskovich Múzeum Blaskovichok emlékezete - Egy köznemesi család mindennapi élete - címmel időszaki kiállítás nyílt a tápiószelei múzeumban 2002. május 24-én. A fotótörténeti különlegességeket is bemutató tárlatot a Blaskovich Múzeum megalapításának 50. évfordulója alkalmából a tápiószelei Blaskovich Napok nyitányaként szervezte meg a közgyűjtemény és a múzeumbaráti kör. A kiállítás első része a Blaskovich család tagjainak eredeti fotóit egy enteriőrben adja közre. Megtaláljuk itt a múzeumalapító fivérek egy és ötéves kori fotóit 1884-ből, szüléikről készült felvételeket 1888- ból. A család 1887-től 1901-ig Nagybányán élt, így felvételeket láthatunk Blaskovich János gimnazista koráról (1900-1901), Blaskovich György önkéntes huszár és jogakadémista korából (1896-1889). A Blaskovich család pénztárnaplójának bejegyzése szerint 1908-ban vásároltak fényképezőgépet. A kiállítás különlegessége és egyedisége, hogy az eredeti családtagokat ábrázoló műtermi fotókon kívül az összes felvétel az általuk készített üveglemezről vagy negatívról készült. így eddig még nem közölt felvételeket láthatunk a család tiszaújhelyi, egy tipikus köznemesi família birtokáról és gazdaságáról, ahol 1901 és 1911 között éltek. Blaskovich György (1878-1960) és János (1883-1967) a Felső-Tisza vidékéről 1912-ben Tápiószelére költözött. Igazi csemegének számítanak a múzeumalapító testvérpár által a tápiószelei kúriáról és kertről készített felvételek 1915-16-ból. Más felvételeken nyomon követhetjük a Blaskovich kúria berendezésének és környezetének alakulását is. A kiállítás kedvelt része a gyermek és a felnőtt korú Blaskovich fivérek szórakozásának tárgyi emlékei. A múzeumalapító testvérpár és korán elhunyt leánytestvérük számos gyermekkori játéka mellett a felnőttkor tárgyai, vadászati emlékei is láthatók. A fivérek által 1908-tól az 1930-as évekig a Kárpá-267
