Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
m Múzeumi Hírlevél m neider) végezte. A 15. században a fametszeteket szabadkézzel vagy sablon segítségével színezték, a 16. század elején viszont német művészek kialakították a színes fametszet készítésének technikáját. Ennél az ún. chiaroscuro (azaz a formákat a fény és az árnyék ellentétével létrehozó) eljárásnál a színeket illetve a kompozíciót kirajzoló vonalakat két vagy több különálló dúcról nyomtatták egymásra. A legvilágosabb fényeket a szín nyomására használt ún. tónusdúcból kimetszett vonalak és foltok adták, mert ezek helye a nyomtatáskor fehéren maradt. Az újítás Hans Burgkmair nevéhez fűződik, de id. Lucas Cranach is eredményesen kísérletezett a színes technika változataival. Itáliában Ugo da Carpi a lavírozott tollrajzok hatását kívánta elérni chiaroscuro metszeteivel, Németalföldön pedig aló. század végén Hendrick Goltzius bontakoztatta ki nagyszerűen a technika lehetőségeit. A15. század során Európa-szerte elterjedt fametszésnek már jóval korábbi előzményei voltak. Egyrészt fadúc segítségével nyomták a szövetmintákat, másrészt a 14. században egyre nagyobb területeken hódító kártyajátékokhoz a lapokat szintén fadúcokkal sokszorosították. Az eredetileg egyedi rajzú és festésű kártyákat a 14. század végétől váltották fel a fametszetű lapok. A kiállítást a 15. században, Itáliában készült játékkártyák ritka sorozata nyitja. A 16. század gazdag anyagából a német művészek közül Albrecht Dürer, Hans Burgkmair, Hans Baidung Grien, Albrecht Altdorfer, Lucas Cranach, Urs Graf és if. Hans Holbein fametszeteit mutatjuk be. Az itáliai mesterek közül Tiziano és körének művei, a színes (chiaroscuro) fametszet technikáját elsősorban rajzok reprodukálására alkalmazó Ugo da Carpi, valamint Andrea Andreani lapjai szerepelnek a kiállításon. A németalföldi Lucas van Leyden és Jan Wellensz de Cock metszetei a 16. század első felét, Hendrick Goltzius kiemelkedő kvalitású chiaroscuro lapjai a század végét képviselik. A 17-18. századból, amikor a fametszet-technika veszített jelentőségéből, csupán kevés metszetet állítottunk ki. A 18. század végének technikai újítása a korábbi lapdúccal szemben a harántdúc metszet, amelyet a 19. században főként könyvillusztrációk készítéséhez alkalmaztak. A 19. századi német művészek közül Adolph von Menzel, Alfred Retkei, Julius Scnorr von Carolsfeld, Emil Olrik, Carl Moll és Maximilian Kurzweil, az angolok közül Walter Crane, William Nicholson és Sidney Lee fametszeteit ismerhetik meg a látogatók. A művészi fametszetet francia művészek keltették életre az 1850-es években. A 19. század első felében ezt a sokszorosított grafikai eljárást már csak plakátok, színlapok olcsó könyvek készítéséhez használták. Franciaországszerte elsősorban a vidéki városokban és falvakban igen népszerűek voltak a vallásos, politikai és erkölcsi üzeneteket tartalmazó nyomatok. Az ilyen kiadványokat, az e csoporthoz tartozó ún, „alacsony kultúra” termékeit 1835 körül már világszerte a harántdúc technikájával, majd az 1850-es évektől litográfiái eljárással állították elő. Franciaországban, a barbizoni iskolához tartozó mester, Jean-Francois Millet 1860 körül véste fába első metszeteit és rajzai alapján testvére, Pierre Millet is készített metszeteket. A francia művészek közül Auguste Lepere munkássága mutatja meg leginkább, hogyan alakult ki az önálló művészi fametszet az élj árás reproduktív változatából, a harántdúc metszetből. A19. század végén született művek közül Emile Bemard, Lucien Pissarro, Paul Gauguin, Félix Vallotton és a Vadak csoportjához tartozó Maurice Vlaminck lapjai szerepelnek a tárlaton. Othon Friesznek, a Vadak csoportja Le Havre-i születésű tagjának 1908 és 1910 között készített fametszeteit saját, népszerű festményei inspirálták. A francia törekvésekkel párhuzamosan megszülető német expresszionista mozgalom egyik csoportosulása a drezdai Die Brücke 257 Maximilian Kurzweil: A párna (Martha Kurzweil a díványon), 1903 körül
