Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
m Múzeumi Hírlevél m tervező művész egyre több érdeklődővel ismerteti és szeretteti meg a csetneki csipkét, részint „Ismerkedés a csetneki csipkével" című kis könyve, részint előadásai, alkotótáborokban szervezett tanfolyamai által. Az ő és Pintémé StefkovitsJud.it gyűjteményében őrzött dokumentumokból, oklevelekből, fotókból, mintakönyvekből és eredeti alkotásokból láthat válogatást a közönség. A kiállítás ideje alatt minden csütörtökön, szombaton és vasárnap délután kettőtől hatig Medgyesi Károlyné csipkekészítési bemutatót tart, kivéve szeptember 12., 14., 15-ét. „A hiúság szele" - Legyezőkiállítás Nagytétényi Kastélymúzeum 2002. július 17. - szeptember 29. 2002. nyarán a Nagytétényi Kastélymúzeum ad otthont az Iparművészeti Múzeum európai rangú legyezőgyűjteményéből rendezett kiállításnak. A18. században épült barokk főúri rezidencia díszterme ideális helyszín a válogatás bemutatására, hiszen a kiállításon a hetven legyező mellett egyéb, a viselethez tartozó kiegészítők, báli kellékek és zene idézi fel a régi korok báljainak hangulatát. A több ezer éves múltra visszatekintő keleti legyező a 16. században került át Európába, s vált a női toalett elengedhetetlen részévé. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye átfogja a legyezők történetét a 18. századtól a 20. század elejéig, a szecesszióig, amikor ez a kifinomult divatkellék utolsó virágkorát élte. A kiállítás végigvezet a legyezőtörténelmen. A keletről származó legyező kezdetben használati tárgy volt. Később, Európában való elterjedése után a főúri udvarokban a protokoll részévé vált, a női praktika eszköze lett, amint azt a legyezőnyelv is tükrözi. „A legyező, e kedves játékszere a hölgyvilágnak, mely eleinte csak arra használtatott, hogy a szépnem kissé hűsítse magát vele, idővel szerető szívek közvetítője, illetőleg érzelmeik kifejezője lett.... Alig van könnyebb módszer az érzelmeket titkon, mások előtt észrevétlenül kifejezni, mint épen a legyező különféle mozdulatai által." olvasható a századforduló tájékán Mehner Vilmos kiadásában megjelent, a Legújabb és legteljesebb legyező-, bélyeg, kesztyű, zsebkendő- és szinnyelv című könyvecskében. A 18. században elsősorban a németalföldi és a francia legyezők figyelemreméltók, hiszen a korabeli luxusipar a legkülönfélébb értékes anyagokat használta fel a küllők készítésénél, a különféle fafajtáktól a teknőcpáncélig, a gyöngyháztól az elefántcsontig, amit aztán aranyoztak, festettek is: a legkorábbi darabokon bibliai, mitológiai illetve szépirodalmi ihletésű jelenetekkel találkozhatunk. A rokokó idején tűnnek fel a szerelmi utalásokat, a szerelmi szimbolika tárházát felvonultató kompozíciók. Őket váltják fel a 19. században a jeles történelmi pillanatokat megörökítő, aktualitást hordozó legyezők. A századfordulón a szecesszió a legyezőművészetet is megújította: gyönyörű virágdíszes darabok születtek. 1. Rózsamintás ír csipkegallér 2. Szontagh Aranka rajzolt tervei 3. Cseresnyés, csavart bajuszos csipkeszegély Terv: Szontagh Aranka 4. Medgyesiné Vághy Ida: Csipkegallér A kiállított darabok között van néhány neves személyiséghez kapcsolódó különlegesség, mint például az egyik legünnepeltebb festőművésznek, Lotz Károlynak leánya, Kornélia részére festett szépséges legyezője, Erzsébet, a magyarok királynéja menye (a tragikus sorsú Rudolf ( C_ trónörökös neje) r Stefánia legyezője jelképes ábrázolással, hátoldalán a házaspár címerével. 255
