Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
<m. Múzeumi Hírlevél m Alapvetően minden résztvevő a saját ásatási anyagának bemutatásáért felelős, az egységes stílust Kemény Gyula grafikus látványterve biztosítja, aki a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítás-rendezője. M. K.: Annak bemutatására, hogy a Várhegyen mennyire egymásra épülnek a rétegek, van egy kedvenc példám: az a gödör, amelyben aló. század végi -17. századi amulett előkerült. A volt Királyi Istálló épületétől EK-re a szikla felületén volt egy kb. 1 m x 1.80 m-es folt. A kibontás során három méter mélységig csak újkori 19-18. századi leletek kerültek elő. Ekkor technikai okok miatt évekre fel kellett függeszteni a munkát, majd szinte az ásatás végén, 1998- 99-ben tudtunk visszatérni. Hat méter mélységig még mindig újkori anyagot találtunk. Már abba akartuk hagyni, amikor az egyik kolléganőm rábeszélt, hogy folytassuk a gödör bontását. Jó, akkor már török kori leletek kerültek elő - de elég szegényes anyag -, majd egy fém „szifonpatron-szerű" valami. Tóth Anikó régész kolléganő hozta a kezében, óvatosan lemostuk, s akkor derült ki - Bodó Sándor főigazgató segítségével - hogy ez egy török amulett. Ugyanis amulett Magyarországon eddig csak Egerben került elő, s Bodó Sándor volt köztünk az egyetlen, aki egri múzeumigazgató korában már látott ásatásból származó amulettet. A tokban levő papírtekercset Kozocsa Ildikó, a Széchényi Könyvtár papírrestaurátora konzerválta és állította helyre, amelyen Fodor Pál olvasata szerint egy 13. századi arab szerző Prófétát dicsőítő verse olvasható. Kilenc-tíz méter mélységben megint kevés lelet volt, majd legalul egy nagyon gazdag középkori réteg. B. Nyékhelyi Dóra: A 17-16. századi teremben egy válogatott, főleg import kerámiákat bemutató tárlót rendeztünk be. Legreprezentatívabb darabja egy zöld mázas, talpas arab feliratos tál. Más múzeumokban vannak ilyen töredékek, mi is őrzünk kisebb darabokat a Pasa palotából illetve a Szent György téri ásatásból, de ez pillanatnyilag a legszebb, felirata teljes egészében olvasható. A felirat alapján a 17. század közepére datálható. Bencze Zoltán: A Dísz tér 17. számú telken, egy török gödörből került elő egy rózsaszín mázas izniki fajansz tányér - szintén egyedülálló darab. B. Ny. D.: Itt látható egy öv - szintén ritkaság, bár két darab került elő, de csak egy van kiállítható állapotban - ismert, de ritkán előforduló típus. A Teleki palota ásatásából származik egy török kemence mellől az a szép mázas, kék-fehér aranyszarv típusú kupa, izniki import, amely 1535-40-re keltezhető, a török foglalás idejére. Valószínűleg hozták magukkal. Ilyen leletünk eddig nem volt. B. Z.: A budai pasa először Martinuzzi Fráter György házában lakott, majd pedig a Vízivárosban. Aló. század végétől felköltözött a mai Szent György tér keleti oldalára és ez nyilvánvalóan vonzotta a reprezentatívabb leletanyagot is. V. A.: Két lényeges dolgot mutatunk még be ebben a teremben a későközépkori - 16. századi - anyagból. Az egyik egy ágyúöntő műhely maradványa, amiről okleveles forrásunk is van Mátyás- és a Jagellókorból. Szerencsés egybeesés, hogy azt is tudjuk, kik voltak ők: marienwerderi Jakab meg egy Porosz Márton nevű ágyús mester (magister bombardarum), akik a tüzérséget vezették. Azt is lehet tudni, hogy II. Ulászló idejében ez a bizonyos Jakab vonult fel a tüzérséggel Újlak ostromához. Már Mátyástól várat és nemességet kapott, ez egy komoly, tőkeigényes vállalkozás volt. Föltártunk két nagy olvasztókemencét és mellettük több nagyméretű öntőgödröt, s ezek egyikében egy harang öntőmintájának az alja volt. Az öntőgödrök szomszédságában állt egy nagyméretű reneszánsz palota. Ezek így együtt, egy időben léteztek, tehát nem igaz az a feltételezés, hogy a műhelyek elkülönültek a lakónegyedtől. A reneszánsz palota jelentősége, hogy városi épületként Budán reneszánsz palotát még soha nem tártak fel. Az okleveles források azt is elárulják, hogy ki a szomszéd, ebből tudjuk, hogy a palota tulajdonosa Raguzai István. Királyi borbélyként kezdte, Mátyás majd II. Ulászló idejében Óbuda várnagya, majd zálogbirtokosa lett, magas rangra emelkedett, eredetileg Raguzából származott. A palota a királyi palota faragványaival egyező, egyenértékű stílusú volt, az egyik márgából készült faragvány még a királyi palota újjáépítése során került a Nemzeti Múzeumba. Ennek két lehetséges magyarázata van: vagy ugyanaz a műhely dolgozott mindkét palota számára, vagy az a darab, amit bevittek a Nemzeti Múzeumba a reneszánsz városi palotából származhatott. Jól érzékelhetően ugyanolyan faragványok díszítették a városi palotát, mint a királyét. A reneszánsz épületelemek előkerülése szerencsés véletlennek köszönhető, ugyanis a két várfal közé beszakadt a török ostromkor a palota egy része, s itt megmaradtak a festett homlokzat töredékei - mintegy húsz-huszonöt darabban. A freskó részleteit is tanulmányozhatjuk: feje főié emel egy nyílvesszőt egy szárnyas, allegorikus alak, ívre festett rozetták, díszes festett idomtéglák. 232