Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-07-01 / 7-8. szám

<m. Múzeumi Hírlevél m Alapvetően minden résztvevő a saját ásatási anyagá­nak bemutatásáért felelős, az egységes stílust Kemény Gyula grafikus látványterve biztosítja, aki a Petőfi Iro­dalmi Múzeum kiállítás-rendezője. M. K.: Annak bemutatására, hogy a Várhegyen mennyire egymásra épülnek a rétegek, van egy ked­venc példám: az a gödör, amelyben aló. század végi -17. századi amulett előkerült. A volt Királyi Istálló épületétől EK-re a szikla felületén volt egy kb. 1 m x 1.80 m-es folt. A kibontás során három méter mély­ségig csak újkori 19-18. századi leletek kerültek elő. Ekkor technikai okok miatt évekre fel kellett füg­geszteni a munkát, majd szinte az ásatás végén, 1998- 99-ben tudtunk visszatérni. Hat méter mélységig még mindig újkori anyagot találtunk. Már abba akar­tuk hagyni, amikor az egyik kolléganőm rábeszélt, hogy folytassuk a gödör bontását. Jó, akkor már tö­rök kori leletek kerültek elő - de elég szegényes anyag -, majd egy fém „szifonpatron-szerű" valami. Tóth Anikó régész kolléganő hozta a kezében, óvatosan lemostuk, s akkor derült ki - Bodó Sándor főigazgató segítségével - hogy ez egy török amulett. Ugyanis amulett Magyarországon eddig csak Egerben került elő, s Bodó Sándor volt köztünk az egyetlen, aki egri múzeumigazgató korában már látott ásatásból szár­mazó amulettet. A tokban levő papírtekercset Kozo­­csa Ildikó, a Széchényi Könyvtár papírrestaurátora konzerválta és állította helyre, amelyen Fodor Pál ol­vasata szerint egy 13. századi arab szerző Prófétát dicsőítő verse olvasható. Kilenc-tíz méter mélység­ben megint kevés lelet volt, majd legalul egy nagyon gazdag középkori réteg. B. Nyékhelyi Dóra: A 17-16. századi teremben egy válogatott, főleg import kerámiákat bemutató tárlót rendeztünk be. Legreprezentatívabb darabja egy zöld mázas, talpas arab feliratos tál. Más múzeumokban vannak ilyen töredékek, mi is őrzünk kisebb darabokat a Pasa pa­lotából illetve a Szent György téri ásatásból, de ez pillanatnyilag a legszebb, felirata teljes egészében ol­vasható. A felirat alapján a 17. század közepére da­tálható. Bencze Zoltán: A Dísz tér 17. számú telken, egy tö­rök gödörből került elő egy rózsaszín mázas izniki fajansz tányér - szintén egyedülálló darab. B. Ny. D.: Itt látható egy öv - szintén ritkaság, bár két darab került elő, de csak egy van kiállítható álla­potban - ismert, de ritkán előforduló típus. A Teleki palota ásatásából származik egy török kemence mel­lől az a szép mázas, kék-fehér aranyszarv típusú kupa, izniki import, amely 1535-40-re keltezhető, a török foglalás idejére. Valószínűleg hozták magukkal. Ilyen leletünk eddig nem volt. B. Z.: A budai pasa először Martinuzzi Fráter György házában lakott, majd pedig a Vízivárosban. Aló. szá­zad végétől felköltözött a mai Szent György tér ke­leti oldalára és ez nyilvánvalóan vonzotta a repre­zentatívabb leletanyagot is. V. A.: Két lényeges dolgot mutatunk még be ebben a teremben a későközépkori - 16. századi - anyag­ból. Az egyik egy ágyúöntő műhely maradványa, ami­ről okleveles forrásunk is van Mátyás- és a Jagelló­­korból. Szerencsés egybeesés, hogy azt is tudjuk, kik voltak ők: marienwerderi Jakab meg egy Porosz Már­ton nevű ágyús mester (magister bombardarum), akik a tüzérséget vezették. Azt is lehet tudni, hogy II. Ulászló idejében ez a bizonyos Jakab vonult fel a tü­zérséggel Újlak ostromához. Már Mátyástól várat és nemességet kapott, ez egy komoly, tőkeigényes vál­lalkozás volt. Föltártunk két nagy olvasztókemencét és mellettük több nagyméretű öntőgödröt, s ezek egyikében egy harang öntőmintájának az alja volt. Az öntőgödrök szomszédságában állt egy nagymé­retű reneszánsz palota. Ezek így együtt, egy időben léteztek, tehát nem igaz az a feltételezés, hogy a mű­helyek elkülönültek a lakónegyedtől. A reneszánsz palota jelentősége, hogy városi épület­ként Budán reneszánsz palotát még soha nem tár­tak fel. Az okleveles források azt is elárulják, hogy ki a szomszéd, ebből tudjuk, hogy a palota tulajdonosa Raguzai István. Királyi borbélyként kezdte, Mátyás majd II. Ulászló idejében Óbuda várnagya, majd zá­logbirtokosa lett, magas rangra emelkedett, eredeti­leg Raguzából származott. A palota a királyi palota faragványaival egyező, egyenértékű stílusú volt, az egyik márgából készült faragvány még a királyi pa­lota újjáépítése során került a Nemzeti Múzeumba. Ennek két lehetséges magyarázata van: vagy ugyan­az a műhely dolgozott mindkét palota számára, vagy az a darab, amit bevittek a Nemzeti Múzeumba a reneszánsz városi palotából származhatott. Jól érzé­kelhetően ugyanolyan faragványok díszítették a vá­rosi palotát, mint a királyét. A reneszánsz épületelemek előkerülése szerencsés véletlennek köszönhető, ugyanis a két várfal közé beszakadt a török ostromkor a palota egy része, s itt megmaradtak a festett homlokzat töredékei - mint­egy húsz-huszonöt darabban. A freskó részleteit is tanulmányozhatjuk: feje főié emel egy nyílvesszőt egy szárnyas, allegorikus alak, ívre festett rozetták, dí­szes festett idomtéglák. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom