Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-06-01 / 6. szám
<ш> Múzeumi Hírlevél m magukat expresszionistának valló fiatalok egy részéhez hasonlóan Breuer is festőnek indult, konstruktőri, építészi vénája később vált a pálya meghatározó elemévé. A „főfoglalkozású” építésszé lett pécsi Bauháuslerek közül ő volt az egyetlen, akinek nem adatott meg, hogy a modern magyar funkcionalista építészet arculatának alakításához épületeivel itthon hozzájáruljon. Míg Molnárnak és Forbátnak szülővárosukban és Budapesten ma is állnak épületeik, az 1935-ben Svájcból hazatelepülni szándékozó Breuer nem kaphatott kamarai tagságot. Működésének színhelyét ezért Angliába, majd 1937-től az Egyesült Államokba tette át, ahol egy ideig Gropiusszal közös irodában dolgozott. Kényszerű távolmaradása ellenére a CIAM-CIRPAC-tervezők által alkotott hazai enteriőrökben - az ekkor már Berlinben kereskedelmi méretekben kivitelezett - Breuer bútorok gyakran előfordultak. A pécsi gyökereket és a megőrzött kapcsolatokat dokumentálja, Breuer találmányának életképességét és gyors terjedését bizonyítja, hogy Pécsett a Breuer tervek adaptációjával helyben is készültek csővázas bútorokból álló komplett berendezések. A Nendtwich - Visy - Weichinger tervezte Uránia mozi székeiből megmaradt, s múzeumi műtárggyá avanzsált példányok ma is kiállják a mindennapi használat próbáját, csakúgy mint néhai dr. Kollár Dezső - a közelmúltig érintetlenül megóvott - orvosi rendelőjének és várószobájának berendezése. A kiállítás legérdekesebb újdonságai (és a kutatás új feladványai) ezek az együttesek, illetve az, ami belőlük ma még kiállítható. Mellettük természetesen szerepelnek „eredeti" Breuer bútorok is az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből (pl. Szabó Éva budapesti textilbemutató termének egykori bútorzatából), valamint a Knoll International cég által gyártott szériamodellekből, melyeket 1979-ben vásárolt a Janus Pannonius Múzeum. Breuer Marcel képzőművészeti munkásságát néhány eredeti festmény és grafika, továbbá dokumentumfotók, reprodukciók képviselik a kiállításon. Újonnan előkerült családi fotók, levelezés, régi folyóiratok és katalógusok, könyvek egészítik ki a dokumentációt, mely természetesen kiterjed a Harvard Egyetemen katedrát, New Yorkban és Párizsban építészirodát magáénak mondható Breuer építészeti teljesítményére is. Nemzetközi hatósugarú tervezői működésének több fontos épületéről a centenárium alkalmából maketteket készítettek a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karának építészhallhatói. Az emlékező kamarakiállítás, emléktábla híján, a szülőváros tisztelgő főhajtása a centenárium alkalmából. Várkonyi György KECSKEMÉT Kertész és Brassai előtt. A modernizmus előzményei a magyar fotográfiában Magyar Fotográfiai Múzeum 2002. április 19. - június 30. A19. és 20. század fordulóján a magyar fotóban is két ellentétes irányú folyamat zajlott. A hivatásos műtermi fényképészet hanyatlott, ugyanakkor erősödni kezdett az addig nem számottevő műkedvelő fényképészet. Ekkor kezdett kialakulni a mai értelemben vett művészfotográfia. Magyarországon a századfordulótól az 1920- as évek végéig az úgynevezett festői stílus, a piktorializmus volt az egyetlen hivatalosan is elfogadott irány. Ez a folyamat vezetett a húszas évek közepére megerősödő, saját nyelvet találó, többfajta stílusban megjelenő modern magyar fotóművészethez. Szinte mindennek ebben a periódusban volta csírája, kezdeménye, amiből idővel kialakulhatott az önálló, a képzőművészetről végleg leszakadó fotográfia. Ezt az időszakot, az 1900-as évek elejétől eltelt negyed századot tekinti át a kiállítás és a magyar illetve angol nyelven kiadott kötet. Első képei még azt a megmerevedett műtermi világot mutatják, amelynek tagadásaként létrejött a piktorialista művészfotó, utolsó képei pedig már a manipulálatlan, csak a látvány erejében bízó modern fotográfiát láttatják. A képek önmagukban is érdekesek, figyelemre méltóak, de a válogatásnál azt is figyelembe vettük, hogy a korszak egészét, a változások irányát, tendenciáit is megmutassuk. Múzeumi séták Tabáni képek Egy alakuló helytörténeti gyűjtemény a Virág Benedek házban Budapest, I. kerület, Döbrentei u. 9. - Apród u. 10. Miért e két cím? - kérdezheti a kedves olvasó. „A Döbrentei u. 9. - Apród u. 10. számú ház több részből áll. Az 1750 körül épült Apród utcai rész 1780 táján, dél felől egy L alakú szárnnyal bővült, alatta tágas pincével - a jelenlegi kiállítás helyszínével. A18. század végén, nyugat felől még egy házat építettek hozzá, ebben lakott Virág Benedek 1795-től 1830-ig, haláláig. Ez az 1810-ben leégett, majd klasszicista stílusban újjáépült 190
