Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
sí ^Túzeumi Hírlevél m Háromszázegy darabból áll egy huszár Szent György napi disputa a Néprajzi Múzeumban 2002. április 24. Ezzel a címmel akár a Nyeregbe! c. kiállítás gazdagságát is lehetne érzékeltetni, ha a történész elégedett lenne a fellelhető emlékek számával. (De nem elégedett!) Ám látogatóként így is lenyűgöző a látvány, a téma bemutatása pedig példás. Valahogy így kell egy ügyet - a lovaglást, a lovaskultúrát - körüljárni, ízlelgetni és megüzenni az embereknek, hogy ott a helyük a Néprajzi Múzeumban! Annak is érdemes eljönnie, akinek van lova, s annak is, akinek nincs, annak is, aki csak szeretne lovagolni, s annak is, aki egyáltalán nem szeret. Annak pedig pláne el kell jönnie, aki ebből él: a tartásából, a vendéglátásból, a nyeregkészítésből, az utazásszervezésből. Mindenre figyeltek a kerekasztal beszélgetés szervezői, akik egy asztalhoz ültették a lovaskultúra fejlesztésében meghatározó szervezetek képviselőit: Ságvári Györgyöt (Hadtörténeti Múzeum), Páncél Attilát (Pályakezdő Fiatalok Esély Alapítvány Kézműves és Szolgáltató Szakiskola), Lóska Jánost (Magyar Turisztikai Lovas Szövetség), Kovács Ágnest (Nemzeti Lovas Marketing Társaság), Páskai Ildikót (Sóskúti Lovassport Club), Bozzai Andrásnét (Gazdasági Minisztérium), Bene Tibornét (FVM Vidékfejlesztési Programiroda). Az, hogy ma már nem vagyunk lovasnemzet, rögtön kiderül a számokból. Jelenleg Magyarországon kb. 73 000 lovat tartanak és hatszáz lovas szolgáltató működik - változó színvonalon - országszerte. A lovaglás ma inkább luxus, fényűzés és szórakozás. Ennek megfelelően alakult a fejlődése is. Szó esett a sérült gyermekeknek itthon szervezett lovasterápiáról, vagy éppen a munkára nevelés szép példájáról - persze Angliában -, ahol reggel és este Póni-klub várja a gyerekeket, mert ők etetnek, ápolnak, lovagolnak. Megtudhattuk, hogy évente 10-15 nyergesszíjjártó tanuló végez, de jó, ha a fele a pályán marad. A hivatalos szakképzési lista csak 1990 óta jegyzi újra választható és elismert szakmaként. Mindenki egyetértett viszont abban, hogy dinamikusan fejlődő, újraszerveződő és egymáshoz erősen kötődő mesterségekről van szó, s gyönyörű, hogy pont egy múzeumi kiállítás teremtette meg a találkozás és a párbeszéd lehetőségét. Ha a múzeumi marketinget „osztályoznám", magatarás: példás, múzeumi marketing: ötös. Kertész Margit Tudományos tevékenység ÚJ KIADVÁNYOK SOOSIANA Hungarian Malakological Journal - Magyar malakológiai folyóirat Az 1971-ben alapított, kétnyelvű folyóirat 2000-es impresszummal új köntösben (színes borítóval), újra megjelent. Elsőként a 23-28. szám a XXI. évfolyamként, majd a 29. szám a XXII. évfolyamként. A Szerkesztőbizottság meghatározó tagja a Magyar Tengeri Gyűjtemény igazgatója az a Pelbártjenő, aki egyúttal nem csak a szerkesztőségi székhelyet (Nagykovácsi, Semmelweis u. 10.), de a kiadvány anyagi hátterét is biztosítja. Ugyanakkor a magyarországi recens csiga fauna tudományos névszótárának alkotója (Gráfon Kiadó, Nagykovácsi, 2000), gyűjtő és remek fotós. Az utóbbira kiváló példa a Nagy meztelencsigák násztáncát megörökítő sorozata, amely a 29. szám 57-59. oldalain látható. A folyóirat új főszerkesztője Sümegi Pál a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. A folyóirat nyilván nem csak a külhoni és a hazai természettudományi múzeumok szakos munkatársai és a gyűjtők számára lehet és lesz érdekes a jövőben is, hanem - s én, szakmám miatt csak e vonatkozásra térek ki - a hazai archaeológia és történettudomány, valamint a klímatörténet művelőinek figyelmére is érdemes. A XXI. évfolyam összevont számaiban a Szerkesztőbizottság megemlékezett a 2000-ben 65 éves Krolopp Endréről, akinek vizsgálati módszere, eredményei és aktívan munkálkodó tanítványai meghatározók pl. a hazai környezeti régészeti vizsgálatokban. A folyóirat mostani, két évfolyamában (két részben) adták közre Sümegi Pál és Krolopp Endre 156
