Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
^Túzeumi Hírlevél m A kiállítás ünnepélyes megnyitóját sajtókonferencia előzte meg, ahol V P. Kozlov, az Orosz Szövetségi Levéltári Szolgálat vezetője kihangsúlyozta, az elmúlt évtizedben hasonló nagyságrendű levéltári, kutatói együttműködésre nem volt példa magyar-orosz viszonylatban. Az Orosz Szövetségi Levéltári Szolgálat munkatársainak szervezési munkáját dicséri mind a sajtótájékoztató előkészítése, mind az igényes kivitelezésű, illusztrált prospektus és plakát elkészítése. Minden apró részletre kiterjedő figyelmüknek köszönhetően a kiállítóterem épülete mellett hatalmas méretű utcai hirdetőtáblán transzparens csalogatja a közönséget a levéltár- és történettudományi szempontból egyaránt jelentős kiállításra. Az oroszországi Kultúra tévécsatorna külön 20 perces műsort készített az eseményekről, melyet kétszer is bemutatott. A helyszínen ingyen hozzáférhető volt a Magyar Országos Levéltár által orosz fordításban kiadott Hermann Róbert: Az orosz hadsereg Magyarországon 1849-ben c. tanulmánya is. Orosz részről a kiállítást V. P. Kozlov nyitotta meg, beszédében új szemszögből elemezte a korabeli eseményeket. „Utolsóként a magyar forradalmat verték le, és így - modern szóhasználattal élve - a cárizmus diadalmaskodhatott a globális Európa győzelme kapcsán. Ma már világossá vált, hogy ez mind Oroszország, mind a monarchikus Európa számára álüzenet volt. Ez nagyon fontos tanulság a mai globalizmus képviselői részére." Az orosz levéltári vezető konkrét adatokkal támasztotta alá, hogy a legjobb orosz elmék már akkor elítélték a magyarországi hadjáratot és a közvélemény is nagymértékben ellenezte ezt a fajta fellépést. A történettudomány számára mára világossá vált, hogy a cári hadsereg bevetése, az ezzel járó hatalmas kiadások, a korabelijárványok, éhínségek mintegy 20 évvel visszavetették az ország fejlődését. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója fontos mérföldkőnek tekintette a rendezvényt a két ország levéltárosainak kapcsolatában. «A levéltárakat gyakran nevezik a „nemzet emlékezetének”. A levéltárosok nem értékelői a dokumentumoknak, bár maguk is történészek. De a munkájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mindaz az akadály, félreértés és ellentmondás, ami a történelemben két nép, két ország kapcsolatában felhalmozódott, fokozatosan megszűnjön és eltűnjön, az információk minél szabadabb hozzáférhetőségével.» Az oroszországi levéltárakból most számos, eddig ismeretlen dokumentum került elő az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra vonatkozóan, és a kiállítást szervező magyar és orosz kollégák célja, hogy ráirányítsák a magyar történészek figyelmét az itt bemutatott irategyüttesekre. Hiszen a magyar fél elemi érdeke, hogy Európa más országai mellett, Moszkvába is utat találjon. Keskeny Ernő, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet a kiállítást megnyitó ünnepi beszédében levéltári területen kapcsolatainkat példamutatónak értékelte. Véleményem szerint, ez a kiállítás meggyőző bizonyítéka annak, hogy a közös történelmi múlt bármilyen bonyolult és ellentmondásos is, az országaink, népeink között nem szétválasztó, hanem összekapcsoló láncszem lehet. A legfontosabb, hogy a múltat teljesen átfogóan, szenvedélytől mentesen mutassuk be, ne legyen eszköze a pillanatnyi politikai célok elérésének. Úgy gondolom, ezzel a kiállítással kapcsolatosan ezt sikerült elérni. A tárlatot 2002. június 17-től három hónapon át a Magyar Országos Levéltár Bécsikapu téri épületében tekintheti meg a magyar közönség. A budapesti kiállítás ünnepélyes megnyitójára elkészül a kétnyelvű (magyar-orosz), tanulmányokat és a kiállított dokumentumok, tárgyak pontos leírását tartalmazó közös katalógus is. Varga Éva Mária, levéltári delegátus Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ Levéltári Intézete, Moszkva SZOMBATHELY Legifjabb nemzeti parkunk - Őrségi Nemzeti Park Savaria Múzeum, díszterem Az Őrség hazánk sorrendben harmadik, a Dunántúl első nemzeti parkja lett volna, de ügye 1977-re szinte jóvátehetetlenül megbukott. Az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet hatalmas területei azonban mind a mai napig megőrizték azokat a jellegzetességeket, amelyek alapján több mint negyedszázada nemzeti parknak szánták. Miben áll az Őrség egyedisége? Az a nyugodtság és hangulat, amely a tájból árad, történelmünk - a lassan feltáruló bizonyítékok sokaságával alátámasztott - ezeréves folyamatossága olyan érték, amelyre a nemzet csak büszke lehet. Bár természeti értékeivel nem hivalkodik a látogatók felé, annak, aki alázattal közeledik felé, legrejtettebb titkait is feltárja: állat-, gomba- és növényfajok ezrei, tízezrei él150
