Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
L
201 Laczkó L L. Bottyán Olga: → Bottyán Olga Lackner Aladár (1932. márc. 21. Belecska – 2000. febr. 16. Keszőhidegkút): ev. lelkész, esperes, néprajzi gyűjtő. – Az elemi isk.-t szülőfalujában, középisk.-i tanulmányait egy évig Zalaegerszegen, majd a gyön ki ref. gimn.-ban végezte, utóbbi ban érettségizett (1952). Bp.-en rövid ideig az orvosi egy.-en, majd 1953-tól a Teológiai Akad.-án tanult, 1958. nov. 7-én szentelték pappá. – Káplán Pécsett és Gyönkön, választott lelkész Belecskán és Keszőhidegkúton (1959), majd Gyönkön (1974–1993), a Tolna Baranyai Egyházm. esperese (1988). 1993. dec. végén nyugállományba vonult. – Az 1970-es évek elejétől gyűjtötte a 18. sz.-ban a tolnai Hegyhát falvaiba telepített prot. németek néprajzi emlékeit. 11 faluból (Belecska, Felsőnána, Gyönk, Kalaznó, Keszőhidegkút, Kéty, Kistormás, Murga, Szárazd, Udvari, Varsád) származó gyűjt.-ét 1982-ben ajánlotta fel bemutatásra. A gyönki német tájház (Deutsches Heimatmuseum) – ame lyet ő rendezett be – 1983-ban nyílt meg egy, a gyönki nagyközségi tanács által megvásárolt 19. sz. közepi sváb parasztházban; az épület három helyiségében a svábság hétköznapi és ünnepi viseletét, hímzéseit, bútorait, használati tárgyait mutatják be, egy régi istállóépületben a kenderfeldolgozás eszközei láthatók. – Életfa-díj (1989). F. m.: Tolna megye, Gyönk és környéke német nemzetiségű lakóinak hímzései. A bevezető tanulmányt írta. Szerk. Németh Pálné, a mintákat gyűjtötte L. A.-né (Szekszárd, 1982); Gyönk. Német tájház – Deutsches Heimatmuseum (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 231., Bp., 1986). Irod.: t. á.: Német tájház Gyönkön (Népfront, 29, 1984, 12. sz. 34–37. p.); Nem voltam egyedül. Beszélgetések az ev. közelmúltról. II. Szerk. Mirák Katalin (Bp., 1999; http://gyonk.hu/tajhaz/). Fotó: Ritzel Zoltán felv. K. Németh András Lacza Júlia: → Szujkóné Lacza Júlia Laczkó János (1948. júl. 12. Tömörkény – 2020. júl. 13. Kecskemét): restaurátorművész, műemlékvédelmi szakmérnök, címzetes megyei múzeumig. – Felesége Pálfi Alojzia, a Kecskeméti Tanítóképző Főisk. ny. főisk. docense. Gyermekei: János (1979–), Ágota (1981–). – A kecskeméti Piarista Gimn.-ban (1962–1966), a Képzőművészeti Főisk. Restaurátorképző Int.-ében (bútorrestaurátor-művész) tanult, majd a BME Építészmérnöki Karán műemlékvédelmi szakmérnökként végzett (1994– 1995); szakdolgozatának témája a lajosmizsei középkori templomrom konzerválását megelőző kutatások. – Munkahelyei: a Központi Múz.-i Igazgatóság Restaurátor Központ munkatársa (1970–1972), az MTA Régészeti Int.-ben restaurátor (1972–1974), a Kecskeméti Katona József Múz.-ban kiállításrendező és restaurátor (1974– 1993), a Bács-Kiskun M.-i Múz. Szervezet munkatársa (1993–2005), megyei múz.-i igh. (2005– 2010), majd megyei múzeumig. – A piarista kötődés egész életét meghatározta, 2000-től haláláig a Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozatának elnöke volt. – Restaurátori munkássága: régészeti, néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti tárgyak restaurálása Bács-Kiskun M. területén (pl. alpári bronzkori hombáredény kiegészítése, 19. sz.-i kesztyű, festett sarokpad, kálváriaóra, 18. sz.-i rokokó írószekrény és asztalka, barokk intarziás asztal, Szent László- és Nepomuki Szent János-szobor helyreállítása), ill., megyén kívül: Trónoló Madonna (Csongrád, Nagyboldogasz szony-templom), Szűz Mária- és Szent József-szobor (Felgyő, Szent István-templom) restaurálása. Művészeti vezetőként segítette és szakmai felügyeletet biztosított egyéb szakrális szobrok helyreállításához. Élete egyik fő művének tekintette a kecskeméti Piarista templom 18. sz.-i oltárainak restaurálását (1977–1997, Szent Anna-oltár, Segítőszentek oltára, Nepomuki Szent János-oltár, Szent Vendel-oltár). – Számos kiáll. rendezésében vett részt: Élő kézművesség (1974, Kecskemét),
