Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
288 Salamon Salamon Nándor (1935. dec. 10. Tápszentmik lós – 2014. júl. 23. Szombathely): tanár, művészeti író, muzeológus. – A győri Tanárképző Főisk.-n (1950–1954), majd a szegedi Pedagógiai Főisk.-n tanult (1954–1957), ahol rajz–földrajz szakos tanári diplomát szerzett. – Pápai és győri isk.-kban, a Kazinczy Gimn.-ban rajzot és művészettörténetet tanított (1957–1972). Festményeivel számos kiáll.-on szerepelt, de érdeklődése egyre inkább a művészetkritika és a művészettörténet felé fordult, ezért az 1970-es években posztgraduális képzésen vett részt muzeológia és esztétika szakirányon. – A győri Xantus János Múz. művészettörténésze (1973-tól). Győrben részt vett a Kovács Margit Múz. és a Borsos Miklós Gyűjt. új állandó kiáll.-ainak megvalósításában. Nevéhez köthető a pápai A. Tóth Sándor-kiáll. létrehozása. A Képzőművészek É-Dunántúli Területi Szervezetének szervezőtitkáraként személyesen is megismerhette az öt hozzá tartozó megye képzőművészeinek nagy részét. Széles látókörének és nagy szakmai tudásának köszönhetően kinevezték az újonnan épült Szombathelyi Képtár ig.-jává (1984–1995. dec.; nyugdíjazásáig). Személyének köszönhetően a Képtár képzőművészeti gyűjt.-e Kassák Lajos, Miháltz Pál, Martyn Ferenc és Szántó Piroska hagyatékával is gyarapodott. Az őt követő vezetők egy jelentős szakmai múlttal és széleskörű elismertségnek örvendő, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézményt vehettek át. Nyugdíjba vonulása után egyre többet publikált. Fő művének – 25 évnyi gyűjtőmunkája gyümölcseként – a regionális kitekintésű Kisal földi Művészeti Lexikont (2012) tartotta. Társszer zője volt a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon nak és a két kiadást megélt Győri Életrajzi Lexikon nak. Cikkei, tanulmányai, művészetkritikái rendszeresen megjelentek a Művészet, az Új Művészet, a Műhely, a Dunatáj, az Új Forrás, a Somogy, az Új Horizont, a Vasi Szemle, a Kisalföld, a Pannon Tükör, az Atelier, az Art Limes, a Tolna Megyei Népújság c. lapokban. – Szántó Piroska festőmű vész végakaratának megfelelően ~ szellemi irányításával nyílt meg 1999-ben a Bp.-en a Szántó Piroska–Vas István Emléklakás, amely a Szom bathelyi Képtár filiáléjaként működik, s rövid időn belül a fővárosban élő Vas m.-i értelmiség találkahelyévé vált. Számos további kiáll.-t szervezett és rendezett, kiemelten a répcelaki Répce Galériában. – A Művelődési Min. nívódíja (1979, a Borsos Miklós Gyűjt. rendezéséért), Berzsenyi Dániel-díj (2014), Szombathely kultúrájáért életmű-díj (2014, posztumusz). F. m.: Kisalföldi művészek lexikona. Építészek, szobrá szok, festők, műgyűjtők, művészeti írók (Győr, 1998); Körmend szobrai és emléktáblái (Körmend, 2004); Az élő fa meghalt. Felsmann Tibor művészete (Győr, 2005); Körmendi festők ikerpályán. Sodics László és Szendi Ferenc életútja (Körmend, 2006); Írások A. Tóth Sándor művészetéről (Pápa, 2009); Rumi Rajki István szobrász művész élete és alkotásai (Vasszilvágy, 2009); Kiállító tér. A Répce Galéria 10 éve (Répcelak, 2011); Kisalföldi művészeti lexikon (Vasszilvágy, 2012); Nagybányától Sárvárig. Gottesmann Alfréd (1872–1965) festőművész élete és munkássága (Sárvár, 2013). Irod.: Balogh Péter: S. N. (1935–2014) (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 41, 2014. 2., 85–87. p.). Fotó: Garas Kálmán felv. Cebula Anna Sallay Katalin: → Ditrói Béláné Sallay Katalin Sára Péter (1926. nov. 17. Tura – 2015. febr. 12. Zánka): irodalomtörténész, nyelvész, muzeológus. – Az ELTE m. nyelv és irodalom szakján végzett (1953). – A Petőfi Irodal mi Múz. (PIM) tud.-os munkatársa (1954–1986; nyugdíjba vonulásáig): a 20. sz.-i osztály vezetője (1963–1970), a Relikviatár csoportvezetője (1983–1986). – A PIM egyik alapító tagja, részt vett az irodalmi muzeológia kimunkálásában, megteremtette és gondozta az Ady-különgyűjt.-t. Részt vett a PIM Relikviatára módszertanának alakításában. Tevékenységi körébe tartozott az irodalmi emlékházak hálózatának kiépítése, írói emlékmúz.-ok létrehozása, kiáll.-ok rendezése az anyaintézményben és vidéken is. Nevéhez fűződik az Ady Emlékmúz. megnyitása Ady és Csinszka egykori bp.-i otthonában, a Veres Pálné utcában. Több irodalomtörténeti, nyelvészeti és muzeológiai vonatkozású cikket, tanulmányt írt. Ady monográfusa. Számos könyvében foglalkozott a m. nyelv eredetével, a m.–török nyelvrokonsággal. – Móra Ferenc-emlékérem (1987).
