Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

E, É

80

Ésik

tenyésztési dokumentumait. Nagy érdeme, hogy Bodó Imrével felkutatta, rendszerezte a még fellelhető összes állami, termelőszövetkezeti és magánménes tenyésztési feljegyzéseit, törzskönyveit, s ezeket kötetbe is rendezte (Régi magyar méneskönyvek. Kiad. M. Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége, Bp., 2004). Életművének maradandó és kiemelkedő részét szakirodalmi tevékenysége jelenti, amely a m. kocsiktól, a m. lószerszámoktól, a lovas balesetek elkerülésén keresztül a m. lótenyésztés és a m. lovassport történetének kutatásáig és feldolgozásáig terjedt. Írásai az Agrártörténeti Szemlé

ben, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben és más folyóiratokban jelentek meg. Elévülhetetlen érdeme a m. lovassport történetének 1872-től 1972-ig terjedő feldolgozása (100 év a magyar lovassport történetéből. I–III. köt.); korábban nem használt forrásokat is felkutatott (pl. Katonai Szemle,

Ma

gyar Katonai Közlöny). Idegen nyelven megjelent tanulmányokat is közölt m. fordításban. Olyan kiemelkedő, mára szinte teljesen elfeledett lovaglótanárok írásait mentette át a mai olvasók számára, mint Moys Elemér, Kókay Pál, Keméry Pál, Burián Mihály, Hazslinszky Krull Géza, Josipovich Zsigmond, akik Némethy Bertalan és Endrődy Ágoston könyvei révén világhírűvé vált m. lovasismeretek alapjait rakták le. – A M. Lovas Szövetség legrangosabb kitüntetésével, a Gróf Széchenyi István Lovas Éremmel tüntette ki, a földművelésügyi miniszter gazdag szakirodalmi munkásságát, vmint a m. parlagi szamár és a m. házi bivaly őshonos állatként történő elismeréséért végzett munkáját Ujhelyi Imre-díjjal, egész életművét Életfa Emlékéremmel jutalmazta.

F. m: Magyar Lovaskönyv.

Szerk. Dr. Fehér Dezsővel és Dr. Ócsag Imrével (Bp., 1988); Régi magyar fogatok

– Alte ungarische Kutschen – Old Hungarian Coaches

(háromnyelvű kiadvány, Bp., 1989); Lótenyésztők kézi

könyve. Bodó Imrével és Hecker Walterrel (Bp., 1992); Balesetek és sérülések elkerülése a lovak körül (Bp., 1998); Gondolatok a lovaglásról. Hat társszerzővel (Bp., 2001); Ló és szamár. Szerk. Mihók Sándorral, Ernst Kalm-mal és Pataky Balázzsal (Bp., 2001); A szamár.

In: Bodó Imre (szerk.): Eleven örökség – Régi magyar háziállatok (Bp., 2002. 284–287., 303–352. p.); Régi magyar ménesköny

vek. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum segítségével összeállította Dr. Bodó Imre és E. J. (Bp., 2004); 100 év a magyar lovassport történetéből. 1. köt.: 1872–1914 (Bp., 2008); 2. köt.: 1920–1944 (Bp., 2014); 3. köt.: 1945–1972 (Bp., 2017); A gidrán.

Szerk. Mihók Sándorral (Bp., 2015); Lovaglótanárok a lovaglásról (Bp., 2016).

Fotó: Ernst Mihály felv., a család tulajdona Hecker Walter

Ésik Nóra (1934. máj. 24. Debrecen – 2012. febr. 16. Bp.): középisk.-i tanár, népművelő, andragógus. – Édesapja dr. Ésik Károly körorvos, édesanyja Keresztszeghy Izabella orvosírnok. Férje Bőgel József kulturális szakíró, kritikus, a Művelődésügyi Min. színházi főigazgatóságának főelőadója. Fia Bőgel György közgazdász, egy.-i oktató. Gyermekkorának egy részét édesanyja nyírségi szülőfalujában, Kántorjánosiban töltötte, ott és a közeli Hodászon szerzett életre szóló, meghatározó élményeket a roma kisebbségiekhez való toleráns és empatikus viszonyulásban, a kultúra terjesztésének lehetőségeiben. – A debreceni KLTE-n m. nyelv és irodalom–történelem szakos középisk.-i tanári (1953–1957), utóbb az ELTE BTK-n népművelői diplomát szerzett (1969). – Ált. isk.-i tanár Debrecenben (1957–1966), közben rendszeresen publikált művelődéssel kapcsolatos és módszertani írásokat. A Népművelési Int. klubmozgalomért felelős munkatársa, majd csoport vezetője Bp.-en (1966–1979), mintegy háromezer (Bp.-en 270) ifjúsági klub referense. A M. Néphadseregben működő kluboknak tartott vezetőképzések révén került kapcsolatba a katonasággal, vmint a Had

történeti Int. és Múz.-mal (HTM), amely az 1970-es évek kezdetén alakította ki közművelődési részlegét. 1979. máj. 1-jén, a Kiáll.-i és Közművelődési Osztály osztályvezető-helyetteseként, a Közművelődési csoport második vezetőjeként került a Hadtörténeti Múz.-ba. Elsődlegesen andragógiai munkát végzett, a katonafiatalok múzeumlátogatásának tömeges, évenként ismétlődő programszervezésében, a múz.-i foglalkozások módszertani kialakításában játszott kulcsszerepet. A Lugosi József és Temesváry Ferenc által alapított, érdeklődőket és gyűjtőket tömörítő Fegyverbarátok Köre programjait rendszeres havi összejövetelekké tette. 1984-től munkatársaival együtt a Haditechnikai Modellezők és Makettezők Körét is megszervezte, amelynek a HTM adott otthont, havi találkozási lehetőséget, szakmai támogatást és programokat. Mindkét kör időszaki kiáll.-okon is bemutatkozhatott. Ötlete nyomán a HTM 1974-