Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

E, É

78 Éri Gézától tanulta meg a régész szakma alapjait. A múz.-ban 1958. dec. 31-éig dolgozott; pályája ezen időszakát utólag „egy.-i éveinek” nevezte. Ezekben az években számos leletmentő feltárásban vett részt, másokkal együtt dolgozott a Nyársapáti és Muhi körüli ásatásokon. Terepbejárásokat is végzett a Dunántúlon, régészetileg teljesen fel­mérve a Sárközt. Régészeti munkái mellett klasz ­szikus muzeológusi feladatokat is ellátott, pl. 1953-tól a nagykanizsai múz.-ban, amelynek anyagát rendezte és leltározta. 1954-től éveken át a kisvárdai vár régészeti feltárását vezette, mely­nek eredményeit hamarosan kiáll.-ban is bemu­tatta. Itteni működése idején nagy lendületet vett a helytörténeti munka is, amelynek köszönhető­en szerkesztésében 1961-ben egy kötet is napvi­lágot láthatott. 1955 aug.-ában Zákonyi Ferenc hívására érkezett Nagyvázsonyba, ahol megkezd­te a lakótorony körüli terület régészeti feltárását. Ezt követően még öt ásatási idényben vezethette a várfeltárást és a szükséges konzerválási mun­kálatokat. E munkája mellett komoly köz- és népművelő munkát is végzett, amellyel meghatá­rozó szerepet játszott abban, hogy Nagyvázsony a balatoni idegenforgalom egyik kedvelt célpont­jává vált. A vár történetének szélesebb körű be­mutatása érdekében a nagyvázsonyi vár lakótor­nyában 1956 aug.-ában megnyílt az első állandó kiáll., és a Kinizsi Pál Vármúz. megkapta műkö ­dési engedélyét. 1958-ban Nagyvázsonyba is köl­tözött, s ottani működése közben váltott munka­helyet. 1959. jan. 1-jétől az Orsz. Műemléki Felügyelőség Tud.-os Osztályának régésze lett. 1961. jan. 1-jével a veszprémi Bakonyi Múz. (a korábbi Veszprém Vm.-i Múz.) ig.-jává, majd a Veszprém M.-i Múz.-i Igazgatóság élére nevezték ki. Vezetése alatt a megyei múz.-i szervezet virág­korát élte: Pápán és Zircen múz. jött létre, sorra nyíltak az emlékmúz.-ok (Egry József, Bajcsy-Zsi­linszky Endre), vmint tájházak (Tihany, Nagyvá­zsony, Bakonybél) és kis helytörténeti gyűjt.-ek is. A bővülő múz.-i intézményhálózat és a kiáll.-ok színvonalának növelése nagyban hozzájárult az 1960-as években a Balaton, ill. a Balaton-felvidék turizmusának fellendítéséhez. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa kiemelkedő kortárs művészeink munkásságát, többek között Borsos Miklósét. E művészeti tárlatokat a tihanyi apátság épületében rendezték meg, és az egymás utáni nívós kiáll.-okkal sikerült elérni, hogy Tihany az ország művészeti életének egyik legfontosabb központjává vált. Múzeumszervezési és közmű­velődési feladatai mellett időt és energiát fordított a Balaton-felvidék középkori romjainak további kutatására és helyreállítási munkálataira. Régész szakmáját sem feledve fontos szerepet játszott Veszprém m. régészeti topográfiájának elkészíté­sében, ami négy kötetben jelent meg (1966–1972). Múzeumigazgatósága alatt az új tud.-os kutatások eredményeinek közlése céljából elindította a Me ­gyei Múzeumok Közleményei c. sorozatot (1963-tól évente jelent meg). Emellett megindult az addig elhanyagolt természettud.-i kutatásokat közlő periodika is, a Bakony természeti képe címmel. Ezeken kívül még számos kiáll.-i kat. és ismeret­terjesztő kiadvány jelent meg 13 évi ig.-i műkö­dése alatt. Veszprémi éveinek eredményeihez sorolhatjuk Magyarország céhkataszterének lét­rehozását, amelyet Nagy Lajossal és Nagybákay Péterrel két kötetben publikált is (1975–1976). Nevéhez fűződik a Dunántúl É-i felére kiterjedő hatáskörrel a Veszprémi Akad.-i Biz. megalapítá­sa, melyben 1972-től 1996-ig a Történelmi Szak­biz. elnöke volt. – 1974-ben Bp.-re került, s az akkor létrehozott Múz.-i Restaurátor és Módszer ­tani Központ (MRMK) ig.-ja lett. Miután intéz ­ményét 1981-ben összevonták a Központi Múz.-i Igazgatósággal (KMI), annak igh.-eként működött tovább egészen 1989-ig. Ebben a másfél évtizedben megteremtette a múz.-i restaurátor szakma elmé­leti, oktatási intézményrendszerét. A háromszin­tű restaurátorképzésben (szakmunkás, technikus, diplomás) több száz szakembert képeztek. A szakma képviselőinek számos nemzetközi kon­ferenciát is szervezett: az 1976–1989 között kété­vente Veszprémben megtartott Nemzetközi Res­taurátor Szemináriumok kialakították, majd megerősítették a m. restaurátor szakma külföldi kapcsolatait. 1975-től szerk. A magyar múzeumok kiadványainak bibliográfiája sorozatot, amelynek kötetei a MRMK kiadásában a múz.-i évkönyvek, periodikák, kiadványok bibliográfiáját dolgozták fel, tematikus rendszerezésben. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1979-ben megindult a múze­umügy havonta megjelenő közlönye, a Múzeumi Hírlevél. Élete legnagyobb volumenű, nemzetkö ­zi hatókörű, az ICOM tagságához is kötődő vál­lalkozása is bp.-i intézményvezetői korszakának eredményeihez sorolható: a 20 nyelvű muzeoló­giai szótár, a Dictionarium Museologicum szer ­kesztésének és megjelentetésének munkája majd’ tíz évig (1977–1986) tartott. Nyugdíjazása után, 1989-ben a Tájak–Korok–Múzeumok (TKM) Egye ­sület ügyvezető elnöke lett, miután a mozgalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom