Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
D
62 Dankó kereteit: az irodalomtörténet, művészettörténet, a művelődéstörténet számtalan kérdésével foglalkozott. Írásai gyakran kiáll.-okban, közönségprogramokban szervesültek. A publikációk rendkívüli gazdagsága mellett is – bibl.-ja mintegy 2000 tud.-os közleményt, tanulmányt, könyvet ölel fel – a feltűnően sokrétű, tematikájában szerteágazó életmű különleges problémaérzékenységében gyökerezett, s ugyanabból fakadt szinte példátlanul kiterjedt szerkesztői, kiadói munkássága is. Széleskörű tájékozottsága révén gyorsan felismerte a regionális tradíciónak teret adó, eltérő földrajzi és kulturális környezet, vmint a műveltségi változatok mibenlétét, az azokban rejlő kutatási feladatokat és lehetőségeket. A múz. mint intézmény volt számára a feltárás és a bemutatás komplex terepe, aminek a valódi értéke akkor érthető meg, ha a kutatásainak kiterjedtségét, vele a vizsgált történeti folyamatok sokféleségét számba vesszük. Valamennyi szolgálati helyén múz.-i kiadványsorozatok őrzik tudományszervező tevékenységének nyomát: Sárospatakon, Gyulán és Baján a Múzeumi Füzetek , Pécsett a Dunántúli Dolgozatok és a Múzeumi Körlevél, az általa elindított könyvsorozatok a tud.-os ismeretterjesztést és a múz.-ok társadalmi bázisának építését is szolgálták. A Déri Múz. Baráti Köre immár legendás tájékoztató füzetének, a Múzeumi Kurír nak az 1969–1999 közötti évek ben 72 kötete viseli a keze nyomát. Felmérhetetlen az a sokféle inspiráció, amivel kollégáit a tud.-os munkára bíztatta, beleértve egy.-i hallgatóit is, akiket három évtizeden át az előadásaival és gazdag életműve példájával kötött életre szólóan a múz.-i munkához és a tudományhoz. Élete végéig folytatta szerk.-i tevékenységét is: 2000–2008 között évente négy száma jelent meg Zsákán a Rálátás c. helytörténeti–honismereti kulturális tájékoztatónak, aminek a nyomdai előkészítését is maga végezte, s aminek a füzeteiben rendszeresen publikáltak a különféle múz.-i szakterületek jelesei is. – Muzeológusi és vezetői tevékenységében nem vált el a tudományszervezés és a közművelődés. Az általa vezetett intézményekben határokon átnyúló kapcsolatokat épített ki: az ICOM körétől Bukaresten és Brassón át a Balkánig, Pozsonyon és Brünnön (Brno) át Angliáig, Walesig tartotta életben a hazai múz.ok kötődéseit. Jelentős szerepe volt pl. Debrecen bolgár kapcsolatainak feltárásában, a „kálvinista Róma” és Sumen testvérvárosi viszonyának létrejöttében, a bulgarisztikai kutatások debreceni kibomlásában. – A történelem (néprajz) tud.-ok kandidátusa (1967), doktora (1989). A Debreceni Egy. Néprajzi Tanszékén címzetes docenssé (1986), majd címzetes egy.-i tanárrá nevezték ki (1992). A M. Néprajzi Társaság választmányi (1976–1994), ill. tb. tagja, a Kazinczy Ferenc Társaság tb. tagja (1989). – Számos hazai és külföldi kitüntetést, elismerést kapott: Móra Ferenc-emlékérem (1976), Bessenyei György közművelődési díj (1979), Honismereti Mozgalom-emlékérem (1980), Munka Érdemrend arany fokozata (1982), Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1982), Cirill és Metód Rend Első Osztálya, arany fokozat (bolgár, 1986), Györffy István-emlékérem (1988), M. Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1992), Kunszentmárton Pro Urbe Érme (1994), Bél Mátyás-emlékérem (1995), Püspökladány Pro Urbe Érme (1996), Debrecen Kultúrájáért érem (1999), Pulszky Ferenc-díj (2006), Huszár Gál-díj (2007). A Debreceni Ref. Hittud.-i Akad. díszdoktori címmel ismerte el a reformátusság művelődéstörténetének területén végzett munkásságát. F. m.: A Sajó-Hernádmelléki hajdútelepek (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 1. Sárospatak, 1955); A gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44–46. Gyula, 1963); A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48–49. Gyula, 1963); A magyarhertelendi női fazekasság (Dunántúli Dolgo zatok 5. Pécs, 1968); A Dériek, a Déri-gyűjtemények (Debrecen, 1977); Opuscula ethnographica. Válogatott tanulmányok (Debrecen, 1977); Vándorlás és árucsere (Vázlat és irodalmi tájékozódás a kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéseihez) (Separatum, Debrecen, 1979); A magyar vásárok néprajza. In: Magyar néprajz III. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó (Bp., 1991, 637–702. p.); Régi vásáraink világa (Folklór és Etnográfia 71. Debrecen, 1992); Írások, nyomdászok, nyomdák (Debrecen, 2002); Fragmenta historica ethnog raphica. Válogatott tanulmányok (A Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei, 55. Debrecen, 2002); Zsáka (Száz Magyar Falu Könyvesháza. Bp., 2002); A szerencsi Bocskai-hagyományok nyomában (Szerencs, 2005). Irod.: D. I. munkásságának repertóriuma (1944–1996). Összeáll. Nagy Jenő (Debrecen, 1997); V. Szathmári Ibolya: D. I. múzeumi munkássága (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, LXXXI., 2008/09, 321–332. p.); Viga Gyula: Dr. D. I., a Bodrogköz és a Zempléni-hegység kutatója. In: A Zempléni-hegység tudományos feltárói és gazdaságfejlesztői. Tanulmánygyűjtemény. Szerk.: Gál András (Nyíregyháza–Szerencs, 2012, 544–555. p.); A néprajzkutató D. I. tudományos öröksége (Zempléni
