Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
46 Bottyán Börtönnapok hordaléka – Önéletrajzi jegyzetek, 1958. S. a. r. (Bp., 1989); Déry Tibor és Berlin (Irodalomtörténeti füzetek 134. Bp., 1994); Kortársak Déry Tiborról . Szerk. (Bp., 1994); Megnyugodva és megbékélve – Tollvonások Déry Tibor arcképéhez ( A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára. Veszprém, 1994); D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat (Bp., 1994); A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások. Szerk. (Bp., 2000); Tere-fere – Kosztolányi Dezső írásai a Bácsmegyei Naplóból 1923–1926. S. a. r. (Bp.–Újvidék, 2004); Déry Tibor levelezése 1901–1960. I–VI. köt. (Bp., 2006–2010), Szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei, Dokumentumok, írások, vallomások (Bp., 2000) Irod.: Irodalmi muzeológusok lexikon. Összeáll., szerk. Püski Anikó (PIM, Bp. 2020); B. F. (Névpont: https://www.nevpont.hu/palyakep/botka-ferenc-8cc02); UMIL; RÚL 3: 445. p.; https://pim.hu/hu/hirek/botka-ferenc-emlekezete. Fotó: Petőfi Irodalmi Múz., Adattár Adf 122/2020 E. Csorba Csilla Bottyán Olga; Láng Gáborné ; Lángné Bottyán Olga; L. Bottyán Olga (1919. máj. 18. Kecskemét – 2008. ápr. 28. Bp.): antropológus, pedagógus. – Szülei Bottyán Árpád és Balog Olga. Testvére Bottyán Árpád (1918– 1943) régész. – Pedagógusi diplomáját az Angolkisasszonyok Int.-ében (1941), második diplomáját – antropológia, néprajz, történelem és régészet tárgyakból – a PPTE-n szerezte meg (1942). Szkítakori temetõk ember tani vizsgálata c. egy.-i doktori értekezését Malán Mihálynál védte meg (1943). – 1941–1953 között ált. isk.-i tanárként dolgozott, közben folyamatosan képezte tovább magát; a kolozsvári egy.-en gyakornok (1942–1943), majd tud.-os kutatási ösztöndíjat kapott a székelyek antropológiai tanulmányozására (1943–1944). 1944-ben Bp.-en, a Honvédelmi Min.-ban, az orvosi-antropológiai csoportban a leventék antropológiai tanulmányozásával bízták meg. 1945-ben Sopronban volt ált. isk.-i tanár. A II. vh.-t követően, a kommunista rendszer politikai üldöztetései során, alkalmi munkákból (óradíjas nevelő) kellett megélnie (1953–1959). Első férjét, Kováts Tibort is ekkor végezték ki. Az 1956-os forradalom utáni politikai enyhülés következtében 1959-tõl már főállású tanárként dolgozhatott. A Természettud.-i Múz. Embertani Tárában muzeológus (1965–1975). 1975-ben nyugdíjba vonult, de 1988-ig még tanított különböző ált. isk.-ákban. Oktató tevékenységét az ELTE 2006-ban Vasoklevéllel ismerte el. – Tud.-os írásai nagyobb részben a történeti (biológiai) embertani leletek tanulmányozásával kapcsolatosak, de foglalkozott módszertani és humánbiológia jellegű témákkal is. F. m.: Szkítakori temetők embertani vizsgálata. Doktori disszertáció (Universitas Francisco-Josephina [Kolozsvár] Acta Seminarium Mathematicarum et Naturalium 15., 1943, 1–43. p.). Irod.: Farkas L. Gyula–Dezső Gyula: A magyar antropológia története a kezdettõl napjainkig. (Szeged, 1994, 73. p.). – Bibl.: Sz. Makra, Zs. Bernert: Dr. O. B. (1919–2008): biographical sketch and bibliography (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 101., 2009, 181–186. p.) Fotó: Heigl Tímea felv. Makra Szabolcs Bozsó János (1922. dec. 27. Kecskemét – 1998. dec. 14. Kecskemét): festőművész, múzeumalapító. – Gyermekkorában élete az alföldi paraszti kultúrával forrott össze. Kecskeméten élt és alkotott. 1945 után, autodidaktaként kezdett festeni. Képein a klasz szikus alföldi isk. hagyományait követte. Saját műtermét 1957-ben a kecskeméti Klapka-házban alakította ki, amely később gyűjt.-ének is otthont adott. Az 1950-es évek végétől alkotóművészként ébredt rá az elkallódásnak, külföldre hurcolásnak kitett m. műtárgyállomány megmentésének fontosságára. Magángyűjt.-ét a Kárpát-medence magyarlakta vidékeinek kerámiakultúrája, bútorművészete, pásztorművei alapozták meg. Gyűjtőköre kiegészült az európai iparművészet 16–19. sz.-i műtárgyaival (bútorok, ötvös-, kerámia- és üvegtárgyak, egyházművészeti emlékek). 1976-ban szülővárosának ajándékozta több ezer tárgyból álló gyűjt.-ét, azzal a feltétellel, hogy azt nem olvasztják be más gyűjt.-be. A Bozsó Gyűjt. 1979-től fogadja a látogatókat, ahol az alföldi expresszívek vonulatába sorolható művei is láthatóak. A gyűjt. ~ eredeti, gyűjtői koncepcióját őrzi egy 18. sz.-i polgári lakóházban és az ahhoz
