Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
43 Boross Irod.: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve. Szerk. Török Róbert (Bp., 2017, 156. p.) Fotó: MKVM Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fotótár Török Róbert Bordán István; Bordan (1859. dec. 24. Pozsony – 1930. dec. 1. Bp.): állomásfőnök, amatőr régész, lepidopterológus. – 1879-től a Hunyad vm.-i Puj (ma: Pui, Románia) állomásfőnöke. 25 év vasúti szolgálat után nyugdíjba vonult, majd Pozsonyban a folyamőrségnél napidíjas könyvelő, 1908-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alkalmazottja lett Petrozsényben. 1920-ban Várpalotán telepedett le. – Ifjú korától érdeklődött az élővilág és a régészet iránt. 1900-ban Ciprusra utazott gyűjteni, de útja kudarccal végződött. Petrozsényben feldolgozta a szénmedence őslényfaunáját, s a Kárpát Egyesület titkáraként régészeti ásatásokat végzett (1901–1906). Laczkó Dezső munkatársaként közreműködött a balácapusztai római kori romok feltárásában. 1924-ben a várpalotai Szabó-féle homokbánya megnyitásakor felhívta a figyelmet az előkerült ősmaradványokra. Élénk levelezésben állt Nopcsa Ferenccel. A K-i-Bakonyban elsőként végzett lepkészeti gyűjtéseket, számos faj bakonyi előfordulását mutatta ki. Megvetette a veszprémi Laczkó Dezső Múz. lepkegyűjt.-ének alapját. A gyűjt. megmaradt példányait napjainkban a MTM Bakonyi Természet tud.-i Múz.-ában őrzik. Írásai a Rovartani Lapok ban jelentek meg. Ő festette Abafi-Aigner Lajos Magyarország lepkéi c. könyvébe a Kárpát-meden ce jellegzetes fajait bemutató 51 táblát. – Inotán a nevét viselő Rovarász Szakkör működött. F. m.: Kenderessy Dénes és az Anophthalmus Budae (Ro vartani Lapok, 4, 1897, 2, 25–28. p.); Az óvantag (Argas reflexus Latr.) (Rovartani Lapok, 5, 1898, 7, 133–135. p.); Hunyadmegyei új lepkék (Rovartani Lapok, 5, 1898, 7, 140–141. p.); Cyprusi utam. I–III. (Rovartani Lapok, 15, 1908, 1–2, 8–13. p., 3–4., 50–56. p., 5–6., 106–113. p.); A Várpalota területe határain belül gyűjtött nagylepkék névjegyzéke (kézirat, 1930; MTM Bakonyi Természet tud.-i Múz.-a, Könyvtár, jelzet: 369.). Irod.: Rézbányai László: Lelőhelyadatok a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum nagylepkegyűjteményéből, 1969-ig (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14., 1979, Természettudomány, 193–197. p.); Bubics István: A várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése (Folia Musei historico-naturalis bakonyiensis 4, 1985, 25–38. p.); Csiky István: Várpalotai emlékeim (Várpalota, 1990, 1–68. p.); VMÉL (2014): 151–152. p. Fotó: Helytörténeti Gyűjt., Balatonalmádi–Balatonfüred–Zirc (http://www.helyismeret.hu/index.php?title=Bord%C3%A1n_Istv%C3%A1n ). Vig Károly Boross Marietta, dr. (1920. aug. 21. Szántód puszta – 2020. szept. 24. Bp.): etnográfus, muzeológus. – A pja, a Vas megyei nemesi családból származó ~ Jenő okleveles mezőgazda, a Tihanyi apátság szántódpusztai uradalmának, ill. tóközi gazdaságának intézője, édesanyja Strobentz Gizella bajor cipszer származású volt. – Gyermekkorát Szántódpusztán töltötte, középisk.-it Bp.-en, a Sacré Cœur Sophianum leánygimn.-ában végezte, ahol tanára volt Csapody Vera, botanikai könyvek jeles illusztrátora. A Mosonmagyaróvári M. Kir. Gazdasági Akad. növénytermesztési szakán tanult (1939-től három évig), de diplomát nem szerzett. 1946-tól a PPTE-en folytatta tanulmányait; néprajzból és művészettörténetből szerzett diplomát (1950). Bölcsészdoktori oklevelét a Tálasi István professzornál megvédett, Magyarországi kertkultúrák c. dolgozata alapján kapta meg. – A Néprajzi Múz. -ban etnográfus-muzeológus (1950-től); a múz. könyvtárában dolgozott, majd a tárgyi gyűjt.-ek (Földművelés, Gyűjtögetés) felelős szakembere lett, s vezette a múz. nyilvántartását is. A Néprajzi Múz. 7343 fényképfelvételét őrzi. 116 adattári tétellel és számos tárggyal gyarapította a múz.-i gyűjt.-t. Dolgozatai jelentek meg gyűjt.-ek feldolgozásáról, kertkultúrákról, népviseletekről. A Népi Iparművészeti Tanács és a zsűribiz. tagja (1956–1978), Decsen, Sióagárdon, Buzsákon és Zamárdiban tájházakat rendezett be. Az 1960-as évek második felétől az Orsz. Műemléki Felügyelőség által szervezett népi műemléki felméréshez kapcsolódva mintegy 50 község anyagát dolgozta fel. 1972-ben került az akkor önállóvá vált Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múz.-ba, ahol a Kisalföld (X.) tájegység tervezője, gyarapítója volt 1978. évi nyugdíjazásáig. – Jelentős szerepe
