Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
41 Borbély szakmai irányítása alatt működtek, utóbbi 2007-ben a múz. vezetője lett. 2009. márc.-ban a tárgyi anyag a Gödöllői Városi Múz.-ba, a könyvtár és levéltár a Városi Könyvtár és Információs Központba került. – ~ a Bp.-i Gazdasági Főisk.-n és a Bp.-i Kommunikációs Főisk.-n a vízi turizmus tartárgyat tanította. Szerk. és helyszínelte a Vízi túrrázók térképei sorozatot (Kartográfia). A tu rizmus fejlesztésében végzett munkájáért számos elismerésben részesült. F. m.: Az országos kék túrák kézikönyve (Bp., 1961); Dunatúra zsebkalauz (Bp., 1975); Vízitúrázók kézi könyve (Bp., 2009). Irod.: B. J.: Hogy is volt? Életem története (Bp., 2016. GVM A.2021.1.1. Kézirat); Czeglédi Noémi: Az élő cserkészgyűjtemény (Történeti Muzeológiai Szemle, 17, Bp., 2019. 243–252. p.); MKL 15: 695–696. p. Fotó: ismeretlen felv., 2009 k., magántulajdon Czeglédi Noémi Bonyhádi Márton; Devald (1917. máj. 2. Bony hád – 1998. márc. 3. Bonyhád): cipőgyári munkás, bűvész, amatőr színész, helytörténeti gyűjtő, a bonyhádi múz. létrehozásának egyik első szorgalmazója. – Az ev. elemi isk.-át Bonyhádon végezte. Előbb bűvészként, majd a bonyhádi cipőgyárban hivatalsegédként dolgozott. A helyi műkedvelő színjátszók előadásain karakterszerepekben lépett fel. Részt vett a bonyhádi bábszínház alapításában és produkcióiban is. Az 1950–1960-as évek fordulóján Knábel Vilmos tanítóval együtt gyűjtötte Bonyhád történetének tárgyi emlékeit, amelyek állandó elhelyezésére sikertelen kísérleteket tett. A községi tanács segítségével sikerült megnyitni a rövid életű Bonyhádi Tájmúz.-ot (1958–1963), amelyben kismesterségek, a népi építkezés és az 1848–1849-es forradalom emlékeit mutatta be. ~ egy személyben gyűjtött, restaurált, leltározott és tárlatot vezetett. A Tájmúz. 1963-ban bezárt, anyaga a szekszárdi múz-.ba került. ~ tevékenységével az 1987-ben megnyílt Völgységi Múz. létrejöttét készítette elő. Irod.: PAL-LÓ: Megnyílt a bonyhádi tájmúzeum (Tolna Megyei Népújság, 1961. szept. 5., 3. p.); Ordas Iván: Kallódó kincsek Bonyhádon (Tolna Megyei Népújság, 1964. máj. 6., 7. p.); Kolta László: Bonyhádi arcképek (Bonyhád, 2000, 212. p.); Iskolabarát Völgységi Múz. Összeáll. Szőts Zoltán (Völgységi Füzetek 16., Bonyhád, 2011, 9. p.); Bonyhád lexikon. Szerk. Steib György (Bonyhád, 2017, 66–67. p.) RÚL 3: 332. p. Fotó: Steib György archívuma K. Németh András Borbély Jolán (1928. máj. 21. Hajdúszoboszló – 2018. márc. 21. Bp.): etnográfus, pedagógus – Férje Martin György néptánckutató, fia Éri Péter, a Muzsikás Együttes tagja. Paraszti családban született. A négy elemi elvégzése után 1938-ban a debreceni Ref. Dóczi Gimn.-ba került, ahol 1946-ban érettségizett. A PPTE (majd ELTE) BTK m.–muzeológia– néprajz szakos hallgatója (1946–1957), már ekkor bekapcsolódott a Csokonai együttes munkájába. Diplomamunkáját a mo.-i horvátok néptánchagyományáról készítette. – 1955-től a Népművelési Int. néptánckutatójaként tánccsoportok, hagyományőrző együttesek, tanf.-ok vezetésével foglalkozott. 1956 után 14 évig tanított az Arany János Gimn.-ban, ez idő alatt is a határon túli m. néptánc- és tárgykultúrát kutatta. 1972-től ismét a M. Művelődési Int. főmunkatársa lett, ettől kezdve a népi kézművességgel került szorosabb kapcsolatba. A kezdetektől részt vett a táncházmozgalom szellemiségének kialakításában, meghatározó alakja lett a hagyományos kézművesség továbbéltető újrafogalmazásának; alkotók, alkotóközösségek, műhelyek munkájának segítésével felbecsülhetetlen a munkája. Számos programot talált ki és honosított meg, nevéhez kötődik a népi játszóházak, az Orsz. Élő Népművészeti Kiállítás 1973. évi elindítása, a hímző- és szövőképzések tematikájának megalapozása. Szívügye volt a válaszúti Kallós Múz. létrehozása. Több szakmai testület vezetőségi tagjává választotta, 1982-től a Népművészeti Egyesületek Szövetsége alapító tagja és haláláig alelnöke. – Munkásságát Életfa-(1990), Aranykoszorú- (2000), Bessenyei György(2008), Prima- (2011), Dr. Erdélyi Zsuzsanna-díjjal, a M. Művészeti Akad. Népművészeti-díjával (2016) ismerték el. A M. Kultúra Lovagjává választották (2006). F. m.: Egy horvát tánctípus magyar kapcsolatai (Tánc tudományi Tanulmányok, 1961–1962, 137–195. p.); Lakócsa táncai (Sokszínű hagyományunkból. I. 1973,
