Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
36 Bodor kutatások Bács-Kiskun Megyében 1998. Szerk. Romsics Imre, Wicker Erika (Kalocsa, 1999. 7. p.). Fotó: Kecskeméti Katona József Múz. Fotótár 58596 Szakál Aurél Bodor György, léczfalvi (1904. ápr. 24. Kézdi vásárhely – 1976. szept. 8. Bp.): ügyvéd, politikus, múzeumalapító. – Nagyapja Lécfalváról költözött Gelencére. Apja, ~ Ferenc (1869–1929) kir. közjegyző, édesanyja Gidófalvy Irma (1869– 1944). A család Kézdivásárhelyen élt, de ~ Gelencét tartotta szülőföldjének. – Az elemi isk.-t Kézdivásárhelyen, a középisk.-t Kolozsváron és a Debreceni Ref. Koll.-ban végezte, a bp.-i PPTE Állam- és Jogtud.-i Karán jogi diplomát szerzett (1922–1927). Bírói és ügyvédi vizsgája (1931) után Bp.-en ügyvédi irodát nyitott, majd a Belvárosi Színház gazdasági ig.-ja (1939), a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. (1941-től), az államosítás után az Ózdi Kohászati Művek, 1950-től a Vaskohászati Igazgatóság, végül a Ferroglobus Vállalat jogtanácsosa volt (1963–1970). – Az 1930-as években bekapcsolódott a politikai életbe, csatlakozott a népi mozgalomhoz. A Bar tha Miklós Társaság tagja, néhány évig főtitkára (1936–1939), a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Nemzeti Radikális Párt tagja (1934-től), időszakosan főtitkára. Az egyetemisták Csodaszarvas mozgalmának nemzetiségi szakértője, az Erdélyi Férfiak Egyesületének tagja. A nemzeti radikalizmust képviselte, a szellemi erők összefogását, a nemzet öntudatának erősítését, lehetőségeinek tudatos kihasználását szorgalmazta. A Nemzeti Radikális Párttal való egyesülés (1936) után, 1945-ig a Független Kisgazdapártban politizált. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik szervezője; Bajcsy-Zsilinszky programját, pl. a dunai konföderáció eszméjét képviselte, s a nagyhatalmaktól független, szociálisan érzékeny polgári demokrácia híve volt. A II. vh.-t követő években pártja képviseletében kormánybiztosként a Bukovinából a háború alatt Bácskába áttelepülő székelyek Tolna vm.-i letelepítését, a menekültek otthonhoz juttatását irányította. A kitelepített németek helyére Bonyhád környékére telepített székelyek anyagi és szellemi erőinek megszervezése és összefogása érdekében megalapította a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezetét, az iskolarendszer és a közgyűjt.-i háttér kialakítása érdekében létrejött az önálló Székely Szabadművelődési Kerület, ill. Tevelen a Körösi Csoma Sándor Székely Tanint. 1947-ben Németh Kálmán plébánossal Bonyhádra hívta Herepei Jánost, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. egykori ig.-ját, akivel megteremtették a bonyhádi Székely Múz. (Völgységi Múz.) működé séhez szükséges feltételeket. Emellett egy székely táj- és népkutató intézmény létrehozását is tervezték. A „fordulat éve” után a bonyhádi Székely Múz.-ot „Mo. külpolitikai érdekeire” való hivatkozással megszűntették, s ugyanerre a sorsra jutott a többi kezdeményezés is. – 1962. márc.-ban ~t Zsigmond Gyulával, Püski Sándorral, Gombos Ferenccel együtt őrizetbe vették és „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésre való szövetkezés bűntettének”, majd „összeesküvésre irányuló előkészületnek” a vádjával perbe fogták, s három és fél évi börtönre ítélték; közkegyelemmel szabadult (1963). – Az 1950-es években leford. Werbőczi Hármasköny vét, alapos munkával összeállította a saját és felesége családfáját. 1967-ben fejezte be, de haláláig csiszolgatta nagyszabású történelmi munkáját, amely A székely nemzetségi szervezet címmel csak 2003-ban jelent meg. Történelmi, kisebbségpolitikai, néprajzi tanulmányait, cikkeit az Ethnographia, a Szabad Szó, a Honismeret, a Művészet , a kecske méti Forrás, szépírói munkáit a Kelet Népe, a Magyar Út, a Szabadság, a Korunk Szava, Az Or szág Útja c. lapok közölték. – Nevét viseli a helyi B. Gy. Közművelődési Egyesület és a B. Gy. Művelődési Otthon. Mellszobrát Gelence központjában állították fel (2004, Petrovits István alkotása). F. m.: Kossuth Amerikában. Kossuth a magyar igazságért . Vál. és magyarázattal ellátta (Bp., 1944); Egy falutörvény a 19. század elejéről (Ethnographia, 79, 1968. 2, 257–260. p.); Székely honfoglalás 1945-ben. I–II. (visszaemlékezés , Forrás, 1975. 3, 70–82. p; 1975. 4, 59–68. p.); A honis mereti munka kezdete a dunántúli székelyek körében (Honismeret, 1975. 5–6, 90–95. p.); Heraldikai képletek – a társadalomszervezés folyamatábrái? (Művészet, 1978. 6, 26–29. p.); Az 1562 előtti székely nemzetségi szervezetről (Történelmi Szemle, 1983. 2, 281–305. p.); A székely nemzetségi szervezet (Csíkszereda, 2003). Irod.: Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945– 1948 között (Kecskemét, 1993); Balassa Iván: Székely Mú zeum, Bonyhád, Tolna megye, 1947–1950. In: Adalékok a Székely Nemzeti Múzeum második világháború utáni történetéhez (A Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve, Sepsiszentgyörgy, 1996); Benkő Péter: A magyar népi
