Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
33 Bodó témákban jelentek meg. A Cigány Népművészek Orsz. Egyesületének alapítója és titkára (1996-tól). Gyűjtötte a cigánysággal kapcsolatos dokumentumokat, képeket, tárgyakat, műalkotásokat. Terve, egy Orsz. Cigány Galéria, Szakkönyvtár és Dokumentációs Központ létesítése nem valósult meg. Hagyatékából a dokumentumok a PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszékére kerültek. – A cigány kulturális örökség megőrzéséért végzett munkáját Pro Ethnographia Minoritatum emlékéremmel ismerték el (1997). F. m.: Gyermekélet – táplálkozás cigány közösségekben. Gyűjtési útmutatók (Roma módszertani kiadványok 2, Bp. 1995); Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Eu rópában. Szerk. (Cigány néprajzi tanulmányok 10. Bp., 2001); Magyarországi cigány mesterségek (Bp. 2001); A magyarországi cigányság kultúrája. Vál. bibl. (Roma módszertani kiadványok 3, Bp. 2002). Irod.: Fialovszky Magda: B. Zs. (http://bit.ly/1sJUBhF); Gergye Eszter: B. Zs. munkásságáról (Romológia, 3., 2014, 2., 144–145. p.). Sz. Tóth Judit Bodó Sándor (1943. okt. 4. Mátészalka – 2021. júl. 14. Veszprém): etnográfus, múzeumig., c. egy.-i tanár. – A debreceni KLTE BTK-n történelem szakos középisk.-i tanári és etnográfus oklevelet (1965), utóbb egy.-i doktori címet (A Bodrogköz állattartása c. értekezésével, 1975), majd a néprajztud. kandidátusa fokozatot szerzett (A magyar pa raszti termelés igaerejének története. 1985). Akad.-i doktori értekezését (A múzeumok története Magyarországon a dualizmus korában) 2018-ban védte meg. – A szolnoki Damjanich János Múz. munkatársa (1965–1966), a miskolci Herman Ottó Múz. segédmuzeológusa, muzeológusa, majd igh.-e (1966–1979). Miskolcon a történeti gyűjt.-t gondozta, majd az intézmény új épületének birtokbavételét szervezte. Vezetésével készült a Papszeren felújított épület új állandó kiáll.-a (Munka és ember, 1974). A Heves M.-i Múz.-i Szer vezet ig.-jaként (1979–1989) Egerben irányította a vár műemléki felújítását, elindította a végvári konferenciák sorozatát, s fontos szerepe volt a Bakó Ferenc által kezdeményezett palóckutatást összegző, négykötetes monográfia kiadásában. Ezt követően a Művelődési Min. múz.-i osztályának, majd közgyűjt.-i főosztályának vezetője volt (1989–1995); hivatali ideje a közgyűjt.-ek rendszerváltást követő átalakulásának időszakát jelentette. Egyebek mellett a múz.-i, könyvtári, levéltári és műemléki szakterület jogalkotásának előkészítésével, az egyházi gyűjt.-ek működési feltételeinek megteremtésével, az elhurcolt műkincsek Oroszo.tól történő visszakövetelésével/visszaszerzésével és a Seuso-üggyel foglalkozott. Utolsó szolgálati helyén a Bp.-i Történeti Múz. (BTM) főig.-ja volt (1996–2013). A három nagyobb múz.-ból (budai Vármúz., Aquincumi Múz., Kiscelli Múz.) és féltucatnyi kiállítóhelyből álló BTM vezetőjeként komoly feladat hárult rá az intézményrendszer átszervezésében, a múz. nemzetközi kapcsolatainak kiterjesztésében és a múz. régészeti szerepének erősítésében a fővárosban. Vezetése alatt a BTM Vármúz.-ában megújultak az állandó kiáll.-ok. Része volt számos, nagy sikerű időszaki tárlat, köztük a Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése (OSZK, 2002) megrendezésében. Főigaz gatósága alatt a kiemelkedő tárlatok közé tartozik a m. honfoglalás 1100. évfordulójára készült kiáll., a budavári kir. palota történetéről szervezett nagy időszaki kiáll. (2000), A főváros 1000 éves története c. új várostörténeti állandó tárlat, vmint a kir. palota újkori történetét bemutató másik állandó kiáll. (2013). – Múz.-i vezetőként az 1970-es évektől mindenhol az új struktúra kialakítása, az intézményhálózat bővítése, a fiatal generáció munkába állítása volt a feladata. Szolgálati helyein új kiadványsorozatok, periodikák, katalógusok igazolták tudományszervezői és szerk.-i jártasságát (Borsodi kismonográfiák, A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai, Studia Agriensia). Lételeme volt a múz.-ok működtetése, ami a közgyűjt.-ek elismert képviselőjévé tette Mo.-on és intézményei nemzetközi kapcsolataiban is. Kikérték véleményét a hazai közgyűjt.-ek és a kulturális élet legkülönbözőbb fórumain is. Kiváló szervezőkészsége, adminisztratív jártassága és emberi habitusa sokféle szakmai-közéleti feladat ellátására predesztinálta őt a múzeumügy, vmint a tud.-os és a kulturális élet különböző területein. Egyebek között az MTA Néprajztud.-i Biz.-ának titkári, majd elnöki, az MTA Társadalomtud.-i Kuratóriuma, a M. Néprajzi Társaság, a Györffy István Néprajzi Egyesület elnöki tisztét töltötte be. A Pulszky Társaság – M. Múz.-i Egyesület tagja (1996-tól), választmányi tagja (1998–2011), alelnöke (1998–2007), a választmány póttagja
