Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

30

Bertalan

Irod.: B. Z. 1923–1988. Szerk. Gera Mihály (Fényképtár, Bp., 1995); RÚL 2.: 849. p.

Fotó: B. Z. 1980 k., PIM, Művészeti, Relikvia-és Fotótár

E. Csorba Csilla

Bertalan Vilmosné; szül. John

Herta (1923. jún. 30. Bp. – 1998. Bp.): régész, osztályvezető. – Férje Bertalan Vilmos művészettörténész, a Kiscelli Múz. ig.-ja. – A Bp.-i Kir. M. PPTE BTK-n szerzett művészettörténész-történész-régész diplomát és bölcsészdoktori címet (1947). – 1942-től nyugdíjba vonulásáig a BTM

(ill. jogelődje) Középkori Osztályán dolgozott régészként. Egész életét a középkori Buda régészeti kutatásának szentelte. Részt vett a budavári középkori házak műemléki kutatásában, vmint a budavári Szent Mária Magdolna-templom ásatásán. Feltárta Óbuda jelentős középkori épületeit, a Szent Péter és Szűz Mária prépostsági templomokat, a Szent Klára klarissza kolostort és a város piacterének házait. Minden leletmentést nagy lelkesedéssel és szaktudással végzett Óbudán. Végtelen precizitással publikálta ásatási eredményeit és topográfiai kutatásait. Feldolgozta a budai kir. palota ásatásain talált reneszánsz majolika díszedényeket és padlótéglákat, az Óbudán talált műhelybélyeges és díszkerámiákat.

F. m.: Középkori útrendszer kutatása a budai várnegyed területén. H. Gyürky Katalinnal (Budapest Régiségei 21. 1964, 345–364. p.); Előzetes jelentés a Mária Magdol

na templom ásatásáról (Budapest Régiségei 22. 1971, 419–428. p.); Das Klarissinnenkloster von Óbuda aus dem 14. Jahrhundert (Acta Archaeologica Hungarica 34. 1982, 151–176. p.); Középkori házak a budai Káptalan területén (Budapest Régiségei 29. 1992, 181–220. p.); Majolikaművészet Mátyás király udvarában. In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában (Bp., 1994, 378–388. p.); A budai (óbudai) társaskáptalan Péter temploma. Altmann Júliával, Kárpáti Zoltánnal (Budapest Régiségei 37. 2003, 39–63. p.); „Corrardus „procurator operum domine regine... senioris”: Corrardus mester Erzsébet királyné építkezéseinek, építőműhelyének vezetője (Budapest Régiségei 40. 2007, 157–178. p.).

Irod.: Altmann Júlia: B. V. (Budapest Régiségei 32. 1998, 9–10. p.); Bencze Zoltán: B. V. (1923–2008) (Budapest Régiségei 41. 2007, 7. p.).

Fotó: Tihanyi Bence felv., BTM

Benda Judit

Bikár Fedora (1931. jan. 14. Bp. – 2009. okt. 9. Újvidék): történész. – Édesapja dr. ~ Vazul (Vasa) sebész, többek között a bp.-i Ádám Klinika és a Bakáts téri Kórház orvosa, édesanyja a szentendrei szerb polgári családból származó, hivatalnokként dolgozó Maláty Milessza. – A szerb anya nyelvű ~ a szerémségi Szávaszentdemeteren végezte az elemi isk.-t, majd a család Bp.-re költözése (1941) után a városligeti Sacre Coer leánygimn.-ban és a Veress Pálné leánygimn.-ban tanult, az utóbbiban érettségizett (1949), majd gép- és gyorsíró tanf.-ot végzett. A M. Orsz. Levéltárban mint gépírónő és segédlevéltáros dolgozott. 1952 okt.-ében elvégezte a Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központja (MMOK) által indított háromhónapos restaurátori tanf.-ot. 1953-ban kinevezték a MNM

Restaurátor Osztályára tárgyrestaurátornak; a régészeti anyag, kerámia-, fém-, gyöngy-, üvegtárgyak stb. restaurálását végezte. Idővel az osztály adminisztrációs munkáját is intézte, és az anyagraktárt is kezelte. 1954-ben keramikus tanf.-ot végzett a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimn.-ban. Beteg édesapja ápolására kétéves fizetésnélküli szabadságot kapott (1957–1959). Ezt követően a Zágrábi Egy. történettud.-i szakán szerzett diplomát (1962). A Zágrábi Horvát Történeti Int.-ben asszisztens (1963. febr. 1.–1969. nov. 30.), majd az Újvidé

ki Vajdasági Múz.

Történeti Osztályán törté

nész-muzeológus (1969. dec. 1.–1995. nov. 29.; nyugdíjazásáig); feldolgozta az Osztály anyagát és közreműködött három állandó és 10 időszaki kiáll. rendezésében. Doktori disszertációját (Nagymagyarország Szociáldemokrata Pártjának nemzetiségi politikája 1890–1918-ig) az Újvidéki Egy. BTK Történeti Tanszékén védte meg (1975. nov. 29.).

– Fordítással, politika- és művelődéstörténettel, muzeológiával foglalkozott. Egyetemistaként horvát nyelvre ford. Illyés Gyula Petőfi

c. könyvét (Zágráb, 1960).

Kutatta a mo.-i szerbek művelődéstörténetét, utolsó négy könyve e témában született. Önálló kötetet szentelt a cincár származású Luppa Péter