Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
Z
400 Zólyomi lékeinek 1981-ben megjelent komplex művészettörténeti elemzése. A kutatást és publikálást 1982-es nyugalomba vonulása után is aktívan folytatta. Az Iparműv. Múz. gyűjt.-e számára több száz műtárgyat adományozott, többek között berendezési tárgyakat, textíliákat, muzeális könyveket, kereskedelmi csomagolásokat. – 1972-ben Pasteiner-éremmel tüntették ki. F. m.: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei 1183–1878. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szerk. Kuntár Lajos, Szabó László (Szentgotthárd, 1981, 365– 540. p.); Ládás asztaltól a gömbasztalig. Adatok Debrecen bútorművészetének 17–18. századi történetéhez (Debrecen, 2008). Irod.: Kiss Éva: Búcsú Z. S. M.-tól (1927–2013) (Magyar iparművészet, 2013. 6., 35–37. p.); Szilágyi András: In memoriam Z. S. M. (Budapest, 1927–Budapest, 2013) (Ars Decorativa: az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum évkönyve, 29, 2013, 123–124. p.). Fotó: a család tulajdona Prékopa Ágnes Zólyomi József (1933. jún. 1. Herencsény – 2003. máj. 11. Balassagyarmat): muzeológus, múzeumig. – Életútja, vasutas családból való származása révén is, regionális beágyazottságú. Elemi isk.-it a ma Szlovákiához tartozó Nagyszállóban, gimn.-i tanulmányait Balassagyarmaton és Újpesten végezte. Egy.-i tanulmányait az ELTE néprajz szakán fejezte be (1957). – Ifjú néprajzosként, határon innen és túl, a történelmi Nógrád vm. valamennyi települését felkereste. 1958-tól a Palóc Múz. muzeológusa, hamarosan ig.-ja (1960–1991), s egyben – a megyei múz.-ok 1962. évi tanácsi fenntartásba kerülésétől az igazgatóságnak a Palóc Múz.-ból való elkötöztetéséig (1970-es évek eleje) – megyei múzeumig. – Tud.-os tevékenysége gerincét a nógrádi palócok és az itt élő etnikumok hagyományos műveltségének módszeres föltárása képezte. Figyelme kiterjedt azokra a tradicionálisan összetartozó nógrádi, honti területekre is, amelyeket a trianoni országhatár elválasztott. E regionális érdeklődés és kulturális megközelítés jellemzi tud.-os-muzeológusi életművét. Minden eszközzel a saját táj, saját település megismerésére és megismertetésére törekedett, mind gyűjteményszervező és fejlesztő munkásságában, mind publikációs tevékenységében. Száz körüli tud.-os és tud.-os ismeretterjesztő írása között megtalálható a szülőfalu, Herencsény történeti, néprajzi monográfiája és a felnőttkori település, Balassagyarmat önálló kötetben való bemutatása. – Fő kutatási területe a Nógrád m.-i parasztság tárgyi kultúrájának vizsgálata (állattartás, földművelés, építkezés, lakáskultúra). Tanulmányai jelentek meg az állattartás – benne a tejnyerés és tejfeldolgozás, általában az állat haszna, a pásztorok állattartó építményei – települési, kistérségi és nagytáji kutatásairól, Nógrád m. földművelésének 18–19. sz.-i történetéről, a levéltári fonásokból föltárható Nógrád m.-i népi építkezésről, Nógrád m. lakástextíliáiról és a Palócföld népi bútorairól. Önálló folklorisztikai publikációkkal is jelentkezett. Foglalkozott az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez kapcsolódó népszokásokkal, és nem elhanyagolható gyűjtőtevékenységet folytatott a népi vallásosság területén, műtárgyakat és adatokat illetően egyaránt. Tud.-os tevékenységének egyik legjelentősebb sajátossága és produktuma, hogy a nógrádi parasztság történetének, társadalomszerkezetének, tárgyi-szellemi kultúrájának föltárása során nem elégedett meg a terepmunka adatközléseivel, tárgyi emlékeivel, hanem mélyreható levéltári kutatásokat is folytatott. Ennek eredményeként a hagyományos társadalomra tett közvetlen megállapításai nemcsak két-három emberöltő időszakára érvényesek, hanem az írásos források feldolgozásával képes volt a műveltség jellemzőit és alakulását visszakövetni egészen a 18. sz. elejéig. Mélyreható kutatásokat végzett a hagyatéki leltárak földolgozásakor mind egy dejtári parasztgazda, mind Nógrád m. kereskedői esetében. Ide kapcsolódik a füleki nemesek 1663-ból datált kárvallomásainak publikálása is. Szakmai életútja során folyamatosan figyelmet fordított a Nógrád m.-i szlovák és német nemzetiségekre. Az 1970-es évek elején jelentette meg írását a szlovákok Nógrád m.-i letelepedéséről, néhány év múlva e népcsoport hagyományos viseletkultúráját mutatta be, majd egy évtized alatt összegyűlt kutatási tapasztalatait összegezte a Nógrád m.-i szlovákokról készült átfogó tanulmányában. 1971-ben munkatársaival együtt szlovák nemzetiségi tájházat létesített Bánkon. Az 1980-as évek második felében a német nemzetiség történeti-néprajzi kutatását végezte nagy intenzitással, és a széleskörű eredményalkotás érdekében közös terepkutatást szervezett Szendehelyen regionális és orsz. szaktekintélyek bevonásával. – Tanulmányai, cikkei orsz. folyóiratokban (Agrártörténeti Szemle, Ethnographia, Néprajzi Közlöny, Néprajzi Értesítő, Honismeret), regionális kiadványokban,
