Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
361 Tőkés gimn.-ban tanított nyugdíjba vonulásáig (2013. dec. 31.); igh., majd gimn.-i tagozatvezető, végül ig. volt. 2008-ban egy olyan oktatási komplexum ig.-jává nevezték ki, melyhez hozzátartozott Simontornyán kívül Kisszékely, Nagyszékely, Sárszentlőrinc, Pálfa, Pincehely és Tolnanémedi összes óvodája, isk.-ja. – Szerteágazó helyi társadalmi szerepvállalása részeként önkormányzati képviselő, a Simontornya Múltjáért Alapítvány elnöke (1998), a Helytörténeti Diákkör alapítója. Segítségükkel létrehozta a helyi Styrum-kastély („nagyház”) épületében berendezett Helytörténet Háza és Hagyatéki Galériát (2006), ahol helytör téneti, iskolatörténeti, vmint a helyi bőrgyár történetét stb. bemutató kiáll.-ok, ill. a városnak felajánlott hagyatékok (Grantner Ferenc és Kelemen Kristóf szobrászművészek anyaga; Reisz Tamás-emlékszoba és alkotóterem) láthatók. – Simontornyáért díj (2000), MTA pedagógus kutatói pályadíj (2005), Tolna M. Kiváló Közalkalmazottja díj (2008), „Az áldozatok arca” fődíj (Holocaust Közalapítvány, 2009). F. m.: Simontornya képekben régen és az ezredfordu lón. I–II. Kiss Margittal (Simontornya, 2000–2001); A krónikaíró dr. Kiss István élete és munkássága (Simon tornya, 2004); A simontornyai zsidóság krónikája . I–II. (Simontornya, 2005); Simontornya képes krónikája . I–III. (Simontornya, 2015); A kastélyos falu. Erdőtarcsa képes krónikája a kezdetektől napjainkig (Simontornya, 2018). Irod.: Negyedszázad 1992–2017. Mozaikok a Tolna M.-i Egyed Antal Honismereti Egyesület életéből. Szerk. Dobos Gyula István (Szekszárd, 2017, 130–131. p.); Javaslat a Helytörténet Háza és Hagyatéki Galéria Nemzeti Értéktárba való felvételére: http://www.simontornya.hu/_user/browser/File/letoltheto_dokumentumok/-ertektar_biz_nyilv/Helytortenet_Haza_keppel. pdf; Javaslat T. U. I. helytörténeti munkásságának felvételére a Nemzeti Értéktárba: http://www.simontornya.hu/_user/ browser/File/letoltheto_dokumentumok/-ertektar_biz_nyilv/ Tothne_Unghy_Ilona_munkassaga_keppel.pdf. Fotó: Negyedszázad 1992–2017. Mozaikok a Tolna M.-i Egyed Antal Honismereti Egyesület életéből. Szerk. Dobos Gyula István. Szekszárd, 2017, 130. p. K. Németh András Tőkés Béla (1912. jún. 15. Aranyosegerbegy, Aranyos-Torda vm. – 1961. jan. 29. Nagybánya [Baia Mare, Románia]): ref. lelkész, esperes, néprajzkutató, tájmúzeum-alapító. – Apja ~ András egerbegyi ref. lel kész, édesanyja Györffy Mária, Györ ffy István néprajz tudós testvére, felesége Vadai Ilona (1938-tól), az élesdi ref. lelkész lánya, tanítóképzőt végzett háztartásbeli, akitől három gyermeke, Gábor, Ildikó és Béla született. – A kolozsvári Ref. Koll.ban érettségizett (1930), teológiai tanulmányait három évig Kolozsváron, majd Bp.-en, ill. – felsődetrehemi és élesdi segédlelkészi szolgálat (1934–1936) után – Bázelben végezte (1936– 1937). A kolozsvári Bolyai Egy.-en egyetemes történelem, földrajz és néprajz tanári szakokon is diplomát szerzett (1947). – Egyházi tisztében segédlelkész Nagyvárad-Olasziban (1937–1938), majd végvári lelkész (1938. márc.–1955). Gyűjtött a leégett bukovinai székely Józseffalvának (1939), a háború alatt igazoló papírral látott el 30–40, román katonai behívót kapott, ezért Mo.-ra szökő végvári fiatalt, 50–100 gyereknek étkezdét, napközi otthont szervezett (1941–1943). 1943-ban a temesvári hadbíróság egy hónapi elzárásra ítélte m.-ul kiadott keresztlevél ürügyén, közössége érdekei melletti kiállása miatt. 1944–1945-ben a D-erdélyi m. és német elit tagjaival kilenc hónapra Târgu Jiuba internálták, a többezres táborban is lelkészi szolgálatot végzett. Hazatérte után m. népi szöv.-i kultúrfelelős (1945–1947), a templomba bevezettette a villanyt (1948), fűthető új templomtermet épített (1951), emléktáblát állított az egyházközség fennállásának 160. évfordulóján (1954). Gyermekei taníttatása érdekében nagybányai lelkész lett (1955–1961), esperes. – 1933 nyarán Györffy István mezőségi és szilágysági anyagot kért tőle, így a Székely Nemzeti Múz. ig.-ja, Csutak Vilmos megbízólevelével és az ő közvetítésével folyósított támogatással Csucsa–Kraszna–Varsolc–Récse–Balla–Diósad–Doba–Szilágyszeg útvonalon végzett néprajzi kutatást. Désházán letartóztatták, a hadbíróságtól csak Csutak V. mentette meg, a háromszéki román megyefőnök közbenjárásával. A gyűjtött anyagot (6 doboz film, jegyzetek stb.) nem sikerült visszaszerezniük a kolozsvári Haditanácstól. A Végváron 1947-ben megszervezett, a bánsági magyarság hagyományvilágát bemutató múz.-a akkor az egyedüli ilyen gyűjt. volt ebben a térségben; 1951-ben a gyűjt. a helyi Kollektív Gazdaság épületébe került, egy ládányi utolsó maradványa a már 1948-ban államosított ref. isk. folyosóján kallódott el. – A román kommunista állambiztonsági szervek folyamatosan megfigyelték, és minden valószínűség szerint ők gyilkolták
