Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
356 Torma gyűrűzését. A gyűjtött adatokból csaknem egy tucat közleményt írt, amelyek a Kárpát-medence denevéreinek elterjedését, vándorlását, populációméretét és ökológiájuk egyes kérdéseit taglalták. A barlangoknál végzett munkája kapcsán közeli kapcsolatba került a hazai barlangkutatókkal is, s rendszeresen felhívta a figyelmet a barlangfelmérések közben talált denevérállományok védelmének fontosságára. Az 1950-es évek végétől a barlangok feltárása során együttműködött az őslénykutatókkal. Rendkívül gyümölcsöző kutatásai számos cikket eredményeztek a mo.-i pliocén, pleisztocén és holocén faunák kapcsán. Az általa leírt 15 fosszilis denevérfaj típuspéldányai az MTM Őslénytani és Földtani Tárában találhatóak. Harmadik fő kutatási területe a D- és DK-ázsiai denevérfaunák vizsgálata volt, ennek céljával 1966–1987 között számos expedíciót vezetett. Háromszor járt Vietnamban (1966, 1971, 1987), ahonnan a háborús körülmények ellenére jelentős kisemlősanyaggal tért vissza. Két hosszú gyűjtőútra eljutott Indiába (1966–1977, 1979–1980), gyűjtött É-Koreában (1980), Irakban (1977–1978) és Ghánában (1973); utóbbi útja során felmérte, hogy milyen módon nyújthatna segítséget a m. állam az ottani természettud.-i múz. építésének munkálataiban. Hatalmas munkáját jól számszerűsítik az MTM Emlősgyűjt.-ének adatbázisában rögzített adatok: 16 országból (ebből 8 Európán kívüli) származó 185 fajhoz tartozó 4864 emlőspéldánnyal gazdagította a nemzeti állatgyűjt.-t. Az emlősök mellett számos gerinctelen csoport avatott gyűjtője is volt. Külföldi útjain a legváltozatosabb módszerek alkalmazásával gyűjtött rovarok száma eléri a 200.000-et. – Feladatai közé tartozott a MTM nagyemlős-preparatóriumának irányítása is. Hazánkban elsőként foglalkozott a denevérek fotózásával; Koffán Károly fotóművésszel együtt megalkották az első, tud.-osan hiteles, egyúttal művészi felvételeket. – Áldozatkészségét és eredményességét jól mutatja a tiszteletére róla elnevezett 75 új állatfaj. Terepi munkája és a folyamatos publikálás mellett 1959–1969 között ellátta a M. Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának jegyzői tisztét is. A múz.-ból 1995-ben vonult nyugdíjba, de otthonában tovább folytatta munkáját. Utolsó publikációi, a Handbuch der Säugetiere Europas sorozat három fejezete, 2001-ben jelentek meg. – Kadić Ottokár-érem (1990). F. m.: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici. Series Nova, 5, 1954, 471–483. p.); Denevérek – Chirop tera (Magyarország állatvilága – Fauna Hungariae, 22. Mammalia, 2. füzet, Bp., 1969); On the systematic status of Pipistrellus annectans Dobson, 1871 and Myotis primula Thomas, 1920 (Mammalia) (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 62, 1970, 373–379. p.); Bacula of some Old World leaf-nosed bats (Rhinolophidae and Hipposideridae, Chiroptera: Mammalia) (Vertebrata Hungarica, 16, 1975, 21–53. p.); Bat remains from the Upper Pleistocene localities at Süttő, Hungary (Frag menta Minerologica et Palaeontologica, 10, 1981, 65–70. p.); Kittenberger Kálmán kelet-afrikai expedíciói és az általa gyűjtött emlősök. Demeter Andrással (Állattani Közlemények, 69, 1982, 43–59. p.); New and rare fossil Mouse-eared bats from the Middle Pliocene of Hungary (Mammalia, Chiroptera). (Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica, 11, 1983, 43–54. p.); Taxonomic status of Hipposideros larvatus alongensis Bourret, 1942 and the occurrence of H. turpis Bangs, 1901 in Vietnam (Mammalia, Chiroptera) (Acta Zoologica Hungarica, 39, 1993, 267–288. p.); Myotis nattereri – Fransenfledermaus. In: Handbuch der Säugetiere Europas. Ed. Krapp F. Band 4: Fledertiere. Teil I: Chiroptera I. Rhinolophidae, Vespertilionidae 1. (Wiebelsheim, 2001, 405–442. p.). Irod.: Demeter András–Sipos György–Csorba Gábor: Megemlékezés Dr. T. Gy.-ről (1931–2016) (Annales Musei historico–naturalis hungarici, 108, 2016, 15–32. p.). Fotó: Tarján Péter felv., 2005. Csorba Gábor Torma István, dr. (1940. dec. 16. Tamási – 2018. máj. 14. Bp.): régész. – Tamásiban érettségizett (1959), az ELTE-n régészet–történelem szakon végzett (1964). Egy.-i dr. (1967), PhD-fokozatot szerzett (1998). – Az MTA Régészeti Kutató Csoportban, majd a Régészeti Int.-ben gyakornok, tud.-os segédmunkatárs, munkatárs, a Topográfiai Csoport (1975-től), majd a Topográfiai Osztály és Adattár vezetője (1994–2004; nyugdíjba vonulásáig). – A Magyarország Régészeti Topográfiája c., az ország régészeti lelőhelyeit szisztematikusan feltérképezni kívánó nagyszabású vállalkozás irányítója; a megjelent 11 kötetből (Békés, Komá-
