Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
T
348 Tavas a Simon Andor költőről szóló kismonográfián dolgozott. – A M. Írószövetség, a M. Alkotóművészek Szövetsége, a Móricz Zsigmond Társaság, a Pilinszky János Irodalmi és Kulturális Társaság, a M. Köztársaság Irodalmi Alapjának tagja. – Szoc. Kultúráért (1980). F. kiáll.: Ötvenéves a Sarló (PIM, 1978); Rippl-Rónai és az irodalom (Bp., Nyugat Irodalmi Emlékmúz., 1981); József Attila (vándorkiáll., 1981); „Magyar táj – magyar ecsettel”. Juhász Gyula és festőbarátai (Bp., Nyugat Irodalmi Emlékmúz., 1983); „Költő, felelj!”. Illyés Gyula-kiáll. Cséve Annával (PIM, 1992); József Attila (felújított állandó kiáll., Bp., Gát u., 1995); „Seb a cédruson”. Nagy László-kiáll. Benkő Andreával, Maróti Istvánnal (PIM, 1995); Hommage à Pilinszky. Cséve Annával (PIM, 1996; Kassa, 1997; Pozsony, 1997); „Az ucca és a föld fia”. József Attila (Új állandó kiáll., Bala tonszárszó, József Attila Emlékház, 1997). F. m.: Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Le velek. Szerk. (Bp., 1984); Móricz Zsigmond, a Kelet Népe szerkesztője. I–II. Szerk. (Bp., 1988); „Költő, fe lelj!”. Tanulmányok Illyés Gyuláról. Szerk. (Bp., 1993); „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról. Szerk. (Bp., 1995); József Attila és a Bartha Miklós Társaság (Ungvár–Bp., 1995); József Attila könyvtára és más tanulmányok (Bp., 1996) „Inkarnáció ezüstben”. Ta nulmányok Nagy Lászlóról. Szerk. (Bp., 1996); „Merre, hogyan?”. Tanulmányok Pilinszky Jánosról. Szerk. (Bp., 1997); „Fekete album szürke erdejében”. Juhász Gyula összes fényképe. Ikonográfia. Szerk. Macht Ilonával (Bp., 1998); „Amikor a népi kollégiumokról vallanom kell...”. A NÉKOSZ utóélete. Kardos László-interjúkötet (Bp., 2000); Szilánkok. Válogatott cikkek és tanulmányok. Szerk. Lengyel András (Bp., 2002). Irod.: A filológus halálára (Élet és Irodalom, 1999. okt. 1.); Lengyel András: T. J. (1939–1999) (Irodalomtörténeti Közlemények, 1999/5–6.); Irodalmi muzeológusok kislexikona. Szerk. S. Püski Anikó (A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei, Bp., 2000); ÚMIL; ÚMÉL. Fotó: T. J. 1995 k., Gál Csaba felv. Kemény Aranka Tavas Imre (1940. nov. 5. Bp. – 2017. máj. 28. Esztergom): tárgyrestaurátor. – Édesapja ~ Iván (1903–1967) gyógypedagógus, apai nagyapja, ~ Iván Kemencén a prímási uradalom fővadásza. Édesanyja Ivanovics Klára (1904–1986), anyai nagyapja Ivanovics József selmecbányai bányaig. mérnök. Felesége (1972-től) Dr. Tóth Mária (1947–) fogszakorvos Visegrádon. Gyermekeik: Ágnes, Péter, Judit. – A Képző- és Iparművészeti Gimn. kerámia szakán érettségizett (1959), majd fazekas képesítést szerzett (1959). Az Iparművészeti Főisk.-ra sikertelenül felvételizett. – Restaurátor gyakornok a MNM Történeti Múz.ban (1959. nov.–1960. febr.), ezután került Visegrádra a MNM Má tyás Király Múz.-hoz (MKM), ahol 1960-től 2000-ig hűséggel szolgált. 1963-ban elvégezte a Központi Múzeológiai Technológiai Csoport (KMTCS) által szervezett restaurátor tanf.-ot. Múz.-i munkája mellett a M. Képzőművészeti Főisk. (MKF) első tárgyrestaurátor évfolyamának hallgatója (1974-től); vezető tanára Szalay Zoltán volt. 1978-ban okl. tárgyrestaurátor művész diplomát szerzett (diplomamunkájának címe: Kora avarkori vaskard restaurálása ). Mun kahelyén főrestaurátori (1978), majd tanácsosi címet kapott (1993). 1991-től a M. Képzőművészeti Főisk. (MKF, utóbb Egy.) és a MNM együttműködésében folyó egy.-i restaurátorképzésben, a tárgyrestaurátor szakon a szilikátra szakosodott hallgatóknak üvegrestaurálás-elméletet és gyakorlatot oktatott. Tanított az Múz.-i Restaurátor és Módszertani Központ (MRMK), a KMI és a MNM által szervezett középfokú szilikát-restaurátor tanf.-on, vmint a Restaurátor Osztály által szervezett restaurátor asszisztensi tanf.-on is (1988–1998); utóbbin műtárgycsomagolást és szállítási ismereteket oktatott. – Jelentősebb restaurálási munkái: a MKM középkori üvegei és kályhacsempéi (1964-től); római és középkori érmék; kora bizánci üvegpohár (Katona J. Múz. Kecskemét, 1965); a visegrádi palota háromrészes (1,8 m magas) mázas kerámia toronycsúcsa (1965); a visegrádi palota bábos korlátja és 13 db díszes vörösmárvány pillére (1966); a liptónádasdi habán kályha és a Kossuth-kályha (1967, 1996, MNM kiáll.-a); a somogyvári üvegserleg (MNM, 1967); 14–15. sz.-i tornyos lakatok (MKM, 1975-től); 6. sz.-i avar kard (MKM, 1976); 3. sz.-i visegrádi bronz szatír fej, átokfelirattal (1976); millefiori díszítésű, római lószerszámveret (MKM, 1979); hódoltság kori szemeskályha és egy izniki fajansz kancsó (MKM, 1985); Zsigmond-kori cserépkályha (MKM, 1993–1995); 16. sz.-i kutyafejes kard (MKM, 1996); a visegrádi esperesi központ 12. sz.-i (73 ezer darabos) freskótöredékének restaurálási előmunkálatai (1998). Restaurátori munkássága mellett hosszú éveken keresztül volt rendezője
