Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

18

Bányai

naiv művészet a XX. században c. kiáll. rendezője (MNG, 1972, társrendező: F. Mihály Ida). A Kecs

keméti Katona József Múz., ill. a Bács-Kiskun M.-i Múz.-i Szervezet tud.-os munkatársa (1977), mb. (1978-tól), majd megyei múzeumig. (1983–1990). A M. Naiv Művészek Múz.-a

(ma Gyűjt.) ig.-ja (1991-től); innen vonult nyugdíjba (1999). – Kutatási szakterületei: kortárs képzőművészet, Tóth Menyhért életműve, m. naiv művészet, az élő képzőművészeti és népművészeti hagyományok, vmint a tárgyalkotó népművészet területei. Hozzá kötődik a M. Naiv Művészek Múz.-ának megújítása (1977), a Szórakaténusz Játékmúz. és Műhely

alapítása (1981), a Kecskeméti Képtár

megalakítása (1983). Legjelentősebb gyűjteménygyarapításai a Bács-Kiskun M.-i Múz.-ban: a Népművelési Int.-ből, vmint a MNG-ból naiv művészeti gyűjt.ek átvétele (1978–1979), Farkas István–Glücks Ferenc képzőművészeti hagyatéka (1983), a Tóth Menyhért-hagyaték, m. naiv alkotók felfedezése és gyűjtése 1999-ig. Több száz egyéni és csoportos kortárs képzőművészeti, tárgyi népművészeti tárlatot rendezett az 1960-as évektől a halála előtti évekig. Jakabszállás külterületén, a Wolford dűlőben létrehozta a kézműves mesterségek alkotótáborát. – A Bács-Kiskun M.-i Népművészeti Egyesület, majd jogutódja, a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesület elnöke (1982–2007), több mint tíz éven át az Orsz. Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke. – Művészeti tanulmányait rendszeresen közölte a Művészet

, a Forrás

, vmint a Cumania

múz.-i évkönyv. Önálló könyvei, monográfiái jelentek meg. – A M. Művészeti Akad. (MMA) Képzőművészeti Tagozatának tb. tagja (2007), az MMA Népművészeti Tagozatának r. tagja (2012); akad.-i székfoglalóját 2014-ben tartotta. – M. Köztársaság Csillagkeresztje (1991), Bács-Kiskun M.-ért Díj (1993), M. Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994), Király Zsiga-díj (1996), Életfa Díj (1999), Aranykoszorú-díj (2000), Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díj (2006), M. Örökség Díj (2009), Pro Museo-emlékérem (2009), Bocskai István-díj (2009), Kaba város Díszpolgára (2013). – Róla nevezték el a Kabán működő ÁMK Mácsai Sándor Művelődési Ház amatőr képzőművészeti csoportját. Tiszteletére az MMA emléktáblát állított (Erdélyi Tibor, Szatyor Győző, Vajda László; M. Naiv Művészek Gyűjt. épülete, 2016).

F. kiáll.: Magyar naiv művészek a 20. században. F. Mihály Idával (MNG, 1972); I. Orsz. Képző- és Iparmű

vészeti Kiáll. (Katona József Múz., Kecskemét, 1977); M. Naiv Művészek Múz.-a állandó kiáll.-ának megújítása (1978); M. Naiv Művészek

(Miskolci Galéria, 1979); Tóth Menyhért életmű-kiáll.-a (Kecskeméti Galéria, 1984); Élő Népművészet: X. Orsz. Népművészeti Kiáll.

(Néprajzi Múz., Bp., 1992, társrendező: Flórián Mária); 112 időszaki, 12 külföldi naiv művészeti kiáll. rendezése.

F. m.: Tóth Menyhért

(Mai Magyar Művészet 43. Bp., 1978); Bak Imre

(Bp., 1982); A naiv művészet Magyaror

szágon (Bp., 1984);

Népi szobrászat

(Kecskemét, 1993); A képzőművészet vadvirágai / The Wild Flowers of Fine Arts (Kecskemét, 1997); Megújhodó faragóhagyomány 1973–1998 (Kecskemét, 2000); A népművészet mesterei Bács-Kiskun megyében és a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesületben. Szerk. (Kecskemét, 2007); Karsai Zsigmond festőművész, a Népművészet Mestere. Szerk., Felföldi Lászlóval (Jelenlévő múlt, Bp., 2010, DVD-vel).

Irod.: KMML I.: 159. p.; RÚL II: 316–317. p.; Bácstudástár – Jeles személyek (http://www.bacstudastar.hu); B. P.: „A politikai és a szakmai vezetés találkozása volt a motor”. Sági Norberta interjúja (Forrás, 44, 2012, 7–8., 91–97. p.); Vadvirágaim – Portréfilm B. P.-ól (Bp., 2014); Kalmár Ágnes: Dr. B. P. (Cumania, 27, Kecskemét, 2016, 13–18. p.).

Fotó: Bahget Iskander felv.

Kalmár Ágnes

Bányai János

; 1905-ig Binder

(1886. nov. 6. Kézdivásárhely, Háromszék vm. – 1971. máj. 13. Székelyudvarhely [Odorheiu Secuiesc, Románia]): geológus, tanár, szerk., múz.-i külső munkatárs, tud.-szervező. – Az elemi és polgári isk.-t szülővárosában végezte (1892–

1901). A kolozsvári Tanítóképző elvégzése után a Bp.-i Pedagógiai Főisk. Természettud. szakán szerzett oklevelet (1908). Doktori értekezését Szegeden védte meg (1942). – Az abrudbányai (Alsó Fehér vm.) polgári isk. természetrajz tanára, 1917-től ig.-ja; sajátkezűleg készített földtani szemléltetőeszközei és az isk.-nak összeállított ásvány- és kőzetgyűjt. révén figyelt fel rá Lóczy Lajos és Papp Károly. Rajtuk keresztül jutott a M. Kir. Földtani Int. biztosította külföldi tanulmányi ösztöndíjhoz, így 1912–1913-ban a Jénai Egy.-en, majd a Berlini Bányászati Akad.-n mélyíthette földtani tudását. Hazatértével, Mo. területén ő honosította meg az ércmikroszkóp használatát. Hazajövetele után Lóczy Lajos, a Földtani Int. akkori ig.-ja külső munkatársként alkalmazta. Felívelő pályáját meg-