Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
331 Szikossy a hadműveleti tervek alakulására 1939–40-ben) 1967-ben védte meg. – A Pest m.-i Szigetcsép isk.-jában tanított, majd 1964-től az akkor a József nádor tér sarkán (a volt Teleki-palotában) elhelyezett, kiállítóhellyel nem rendelkező Legújabbkori Történeti Múz.-ban a Fényképtár, majd a Tárgyi gyűjt.-i osztály munkatársa volt. 1970-től az – időközben (1966) M. Munkásmozgalmi Múz. -má átnevezett, de gyűjtőkörében változatlanul hagyott, 1968-ban a volt budai városháza Szentháromság tér 2. alatti épületébe, 1974-ben a Budavári Palota akkor felújított „A” épületszárnyába költöztetett – intézmény Tárgyi gyűjt.-i osztályának vezetője, 1975-től főigh.-e, 1983-tól mb., 1986-tól kinevezett főig.-ja. A gyűjteménygyarapítás területén neki köszönhetően vált pl. a numizmatikai gyűjt. az 1960-as évektől az ország talán legnagyobb történeti részvény-, kötvény- és szükségpénz-anyagának birtokosává. A szerzeményezésben a részrehajlás nélküliséget és az aktív, folyamatos gyűjtést vallotta; egyaránt gyűjtött férjükre vonatkozó forrásértékű tárgyakat, dokumentumokat Lutz Gizellától (Szálasi Ferenc özvegyétől) vagy Rajk Lászlónétól, „szamizdat” kiadványokat Gadó Györgytől vagy iratokat Münnich Ferenc özvegyétől, Nagy Imre-relikviákat annak lányától, számos Horthy-emléktárgyat Edels heim-Gyulai Ilonától stb. 1989-től az akkori pártok plakátjait, röpcéduláit, jelvényeit, transzparenseit vagy kiadványait gyűjttette be. Neki köszönhető a Kádár-hagyaték muzeológiai részének gyűjt.-be kerülése is. Vezetésével választották szét a múz. korábbi „ált.” gyűjt.-ét és nyilvántartását korszerű, nemzetközileg elfogadott elvek (azaz az anyagféleség, történeti funkció és mérettartomány) szerint, és alakították ki az új – a történeti muzeológiában máig meghatározó – gyűjt.-i struktúrát, benne az 1975-ben szintén általa felállított, a gyűjtések információbázisául szolgáló adattárral. Megszervezte (és évekig vezette) az intézmény fontos szakmai fórumává vált „szerzeményezési biz.-ot”. Tárgycentrikus muzeológusi felfogását jellemzi, hogy két kedvenc gyűjt.-étől – a fegyver- és a nemesfém-gyűjt.-től – még főig.-ként sem vált meg (azokat 2010. évi nyugdíjba vonulásáig gondozta). 1965-től az 1970-es évek közepéig szinte évente születtek közreműködésével a korszakra jellemző évfordulós időszaki tárlatok, társrendezője volt az auschwitzi m. pavilonban (1965), majd a Budavári palota „A” épületében megnyílt állandó kiáll.-nak (1975 és 1977), a Művészet és társadalom, 1945–1980 (Műcsarnok, 1980), a Papok, katonák, polgárok után... (1982), vmint az Utunk, életünk c. időszakos tárlatnak (Néprajzi Múz., 1985). – Komoly érdemeket szerzett az új- és legújabb korral foglalkozó történeti muzeológia mint önálló szakág kiépítésében. E témában szakmai-módszertani cikkeket is publikált a Történeti Múzeumi Közlemények, a Múzeumi Közlemények, a Folia Historica c. folyóiratokban és a Múzeumi Hírlevélben. Az 1960–1970-es évek fordulójától részt vett a történeti muzeológia szakfelügyeletében; véleményezte a megyei múz.-i szervezetek munkaterveit és állandó kiáll.-aik forgatókönyveit; 1975-től mint orsz. vezető szakfelügyelő szervezte a terület évenkénti szakmai konferenciáit, továbbképzéseit. Számos konferencián tartott előadást, korreferátumot. – 1990-ben megvalósult az általa korábban is szorgalmazott lépés: az akkor már egy éve ismét Legújabbkori Történeti Múz.-nak hívott intézmény összevonása a MNM-mal. Előbb a MNM fíliájának vezetője, 1994-től a múz. kinevezett főigh.-e volt, ő vezényelte le a gyűjt.-ek költöztetését, integrációját, az új szervezeti struktúra kialakítását, amely a végleges beolvadással, 1995-ben fejeződött be. Főigh.-ként irányíthatta a MNM – a millecentenáriumra megnyitott – új, állandó történeti kiáll.-ának rendezését. Közreműködött a Memento 44 c. időszakos tárlat megvalósításában (BTM, 1994), és részt vett a Páva utcai Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjt. állandó kiáll.-a elkészítésének felügyeletében. Fontos szerepe volt a MNM épületében, ill. a visegrádi, esztergomi, sárospataki fíliákban éveken át végzett rekonstrukciós munkálatokban. – Aktívan támogatta a honismereti mozgalmat, amelyről publikációi is megjelentek. Évtizedekig tagja, ill. elnöke volt a Múzeumi Közlemények, a Múzeumi Hírlevél, a Honismeret, a Folia Historica és más lapok, szakmai folyóiratok szerkesztőbiz.-ának. – Szoc. Kultúráért (1981), Haza Szolgálatáért (1981), Móra Ferenc-díj (1995), M. Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1996), Wellmann Imre-emlékérem (2005), Széchényi Emlékérem (2007). F. m.: Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményi rendszere és néhány szempont az országos állagjegyzék és a központi nyilvántartás kérdéseihez (MMM Közle ményei, 1972. 1.); Az új-legújabbkori gyűjtőmunka és a honismereti mozgalom (Múzeumi Közlemények, 1974.
