Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

327

Szentléleky

lékművének a gránit és bronz maradványokból történő restaurálása (Osgyáni Vilmossal közösen). Jelentősebb restaurálási munkáit szakmai kiadványokban publikálta: mintegy 70 cikket írt. Munkásságát összegző könyve: Gránátalma a szárnyasoltáron (2012). – A Művészeti Alap, majd a jogutód M. Alkotóművészek Orsz. Egyesülete (MAOE) tagja (1977-től), választmányi (1991-től), majd elnökségi tagja (1996-tól). A M. Képző- és Iparművészek Szövetségének szakosztályi titkára (1988–1992), mb. szakosztályi titkára (1990-től). Megalapította a M. Restaurátorkamarát (1992; 1997. márc.-tól M. Restaurátorok Egyesülete néven); a szervezet alapító elnöke (1992–2020), a M. Alkotóművészeti Közalapítvány művészeti-szakmai tanácsadó testületének tagja (1997–2002). A Nemzeti Kulturális Alapprogramban az Iparművészeti Szakkoll. kurátora (2001–2005). A M. Művészeti Akad. r. tagja (2010-től). – I. Orsz. Restaurátor Pályázat II. díja (1976), II. Orsz. Restaurátor Pályázat I. és II. díja (1978), Szoc. Kultúráért (1979, 1983), Kulturális Min. Nívódíja (1989), Nívódíj a hédervári kápolna oltárának restaurálásáért (1989), Hajdú-Bihar M.-i Önkormányzat közgyűlésének emlékérme (1995), Debrecen Megyei Jogú Város emlékérme (1995), M.S. mester-díj (2013). Állami elismerései: Munkácsy Mihály-díj (1991), M. Köztársasági Arany Érdemkereszt (1996), Érdemes művész (2018).

F. m.: A leibici Szent Anna oltár bal merev szárnyának restaurálása és restaurálási dokumentációja (Múzeumi Műtárgyvédelem 4, Bp., 1977, 61–86. p.); Munkácsy Mi

hály Golgota című festményének restaurálása (Múzeumi Műtárgyvédelem 22, Bp., 1993, 79–97. p.); Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című óriásképének restaurálása (Múzeumi Műtárgyvédelem 24. Bp., 1995, 35–46. p.); Egy velencei festmény azonosítása a restaurátor eszközeivel (Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 7. Székelyudvarhely, 2008, 44–49. p.); Munkácsy Mihály Óriásképeinek kalandos utazásai a világ körül (Múze

umCafé, 4, 2010. 11, 36–41. p.); Megújult a máriapócsi ikonosztáz (Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 11. Székelyudvarhely, 2011, 34–39. p.); Gránátalma a szárnyasoltáron. Egy restaurátorművész műhelytitkai (Bp., 2012).

Irod.: Sz. M. (M. Művészeti Akad. honlapja; http://

www.mmakademia.hu/alkoto/-/record/MMA12445); Sz. M. (Pro Arte et Natura; https://proarteetnaturahu.

wordpress.com/pan/kuratorium/szentkiralyi-miklos/); Meghalt Sz. M. B. (FEOL, 2021. márc. 22.; https://www.

feol.hu/kultura/hazai-kultura/meghalt-szentkiralyi-miklos-bela-4780789/); Gréczi Emőke: „Olyan helyen éltem, ahol csak a romok maradtak”. A szárnyasoltártól a Munkácsy-trilógiáig. Beszélgetés Sz. M. restaurátorral (MúzeumCafé, X. 2016. III–IV. 1. [51.] sz., 204–217. p.). – Portréfilmek: Fitz Péter: A hazatérő – Munkácsy Mihály: Golgota (Képzőművészeti és Építészeti Műsorok stúdiója, 1993); Vári Attila: Magyarország 2000 – Ez maga az élet. Portréfilm (MTV2, 1999); Mesterművek orvosa. Portréfilm Sz. M. restaurátorművészről, 2018. júl. 23. (https://www.mma-tv.hu/mma-tv/-/video/1694445/

mestermuvek-orvosa-%E2%80%93-portrefilm-szentkiralyi-miklos-restauratormuveszrol-elozetes;jsessionid=AD989EF1BA7B3C54A413A9677407C47C).

Fotó: Sz. M. 2019 szept.-ében, Morgós András felv.

Morgós András

Szentléleky Tihamér (1919. aug. 11. Nagyvá

rad – 2007. aug. 18. Bp.): régész, muzeológus, múzeumig. – A bp.-i PPTE-en jogi tanulmányokat folytatott (1937–1941). Jogi diplomájának megszerzését követően, 1941-ben behívták katonai szolgálatra; többéves frontszolgálat után szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1947-ben térhetett haza. Járásbíróságon helyezkedett el, majd tanulmányait az ELTE BTK-n folytatta, s régész diplomát szerzett (1951). – Részt vett a fenékpusztai ásatásokban (1951), majd az aquincumi helytartói palota feltárásában (1951–1954). A kecskeméti Katona József Múz. régész ig.-ja (1953-tól); régészeti munkája ekkor elsősorban az Alföld népvándorlás kori emlékeire terjedt ki. 1955–1961 között a veszprémi Bakony Múz., 1961–1972 között a szombathe

lyi Savaria Múz

. ig.-ja, 1963-tól a Vas megyei múzeumok főig.-ja volt. Feltárta a (balaton)örvényesi római kori telepet (1955–1960). Nagysikerű, a Balaton-felvidék és Tihany történetét bemutató kiáll.-t szervezett a Tihanyi Múz.-ban (1960), ahol bemutatták az örvényesi római villa mozaikpadlóját is; a tárlattal megalapozta a múz. további sikeres működését. 1955-ben megkezdte a szombathelyi Isis-szentély feltárását, amely abban az évben egy vasáruraktár építése során került elő. Kiterjedt és intenzív kutatómunka alapján kidolgozta Savaria feltárásának és a város római kori története feldolgozásának koncepcióját. Az Iseum helyreállításának elveit Hajnóczi Gyulával dolgozták ki, aki a terveket is elkészítette, 1963-ra befejeződött az Iseum régészeti romkert kialakí-