Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
322 Székely Gräberfeld von Oroszlány und seine Stelle in der frühawarenzeitlichen Metallkunst (Acta Archaeologica Hungarica, 32, 1980, 97–116. p.); Komárom megye avar leletei. A Tatabánya-Alsógalla avar temető és telepásatás (Régészeti kutatások a Dunántúlon 4. Tata, 1984). Irod: Dr. Sz. S. emlékére https://www.nagykovacsikronika.hu/2018/12/02/dr-szatmari-sarolta-emlekere/ Fotó: Mohainé Varga Edit felv., Kuny Domokos Múz. Fülöp Éva Mária Székely György (1918. nov. 4. Bp. – 2012. szept. 20. Bp.): rendező, színházig., színháztörténész, műfordító. – A PPTE-en angol filológiából bölcsészdoktori (1940) és angol–német szakos középisk.-i tanári okl. szerzett (1941). Az irodalomtud.-ok kandidátusa (1967), doktora (1989). – A Nemzeti Színházban lektor-dramaturg, majd rendező (1941–1943), a Pécsi Nemzeti Színház ig.-ja (1943–1945, 1947– 1948), a Magyar Színház főrendezője (1945–1946). Leváltása után a Művész Színház Kis Kamaraszínházában dramaturg-titkár, 1949-től a kecskeméti és szolnoki társulatban, 1951-től a szolnoki és békéscsabai társulatban, végül 1952-től 1957-ig a Fővárosi Operettszínházban volt főrendező. Az Orsz. Színháztörténeti Múz. és Int. jogelődje, a frissen alapított Színház- és Filmtud.-i Int. (1959-től Színháztud.-i Int., 1969-től M. Szín házi Int.) tud.-os főmunkatársa (1957-től), igh.-e (1960–1980). – Legfontosabb tud.-os eredménye, hogy először csoportosította és írta le a maguk teljes összetettségében a színjátéktípusokat. Jelentős szerepet vállalt az önálló m. színháztud. megteremtésében. A Magyar színháztörténet (I–III. köt. Bp., 1990–2005) és a Magyar színház művészeti lexikon (Bp., 1994) főszerk.-je. – A M. Színházművészeti Szövetség elnökségi tagja (1959–1979), az MTA Művelődéskutatási Biz.-ának tagja (1976–1980), az MTA Színház- és Filmtud.-i Biz.-ának elnöke (1990–1997), tagja (1997-től). A Fédération Internationale pour la Recherche Théatrale végrehajtó biz.-ának tagja (1970–1976). – Szoc. Kultúráért (1955), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977), Bálint Lajos-vándorgyűrű (1981), érdemes művész (1990). F. m.: Színházelmélet Angliában 1882–1930 (A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Angol Philológiai Intézetének Kiadványai. 21. Bp., 1941); A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Bp., 1961); Színjátéktípusok leírása és elemzése (Bp., 1963); Színjátéktípusok dra maturgiája (Bp., 1965); Bábuk és árnyak (Bp., 1972); E. Gordon Craig (Bp., 1975); Színházesztétika (Bp., 1976); A magyar színészet nagy képeskönyve. Cenner Mihállyal és Szilágyi Istvánnal (Bp., 1985); A színjáték világa. Egy művészeti ág társadalomtörténetének vázlata (Bp., 1986); A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. (Bp., 1987); Magyar színháztörténet. I. köt. 1790–1873. Főszerk. (Bp., 1990); Lángözön. Shakespeare kora és kortársai (Bp., 2003); Magyar színháztörténet. II. köt. 1873–1920. Főszerk. (Bp., 2001); Magyar színháztörténet. III. köt. 1920–1949. Főszerk. Bécsy Tamással (Bp., 2005); Mozaikok. Hét évtized színháztörténeti írásaiból. 1940–2006 (Bp., 2009). Irod.: Balogh Géza: Egy színháztudós életútja. Sz. Gy. kilencvenéves (Criticai Lapok, 2008); Gajdó Tamás életműinterjúja Sz. Gy.-gyel, 1–4. rész (Parallel, 2011. 21. sz.–2012. 24. sz.); Balogh Géza: Sz. Gy. végrendelete (Criticai Lapok, 2012); Csiszár Mirella: Ömlesztett anyagból rendezett gyűjtemény. Székely György (1918–2012) a Magyar Színházi Intézet élén (Előadás a Tudós férfiak. Emlékülés Székely György és Bécsy Tamás tiszteletére c. konferencián, PIM, 2018. okt. 6.; közli: Orsz. Színháztörténeti Múz. és Int. honlapja; https://oszmi.hu/index. php/component/content/article/31-comment/816-blogszekely-gyorgy-1918-2012-a-magyar-szinhazi-intezetelen); RÚL 17: 277. p. Fotó: Hamarits Zsolt felv. Gajdó Tamás Székely György (1924. febr. 12. Bp. – 2016. febr. 28. Bp.): történész, egy.-i tanár, múz.-i főig. – Tanulmányait a M. Kir. PPTE Jogi és Bölcsészettud.-i Karán végezte (1942– 1946), s jogi doktori oklevelet szerzett (1946). A történettud. kandidátusa (1952), dok tora (1973). – Tud.-os munkás ságát 1949-ben a K-Európai Tud.-os Int.-ben kezdte asszisztensként, majd tud.-os munkatársként folytatta az MTA Történettud.-i Int.-ében (1953-ig). Emellett a PPTE-n (1947–1949), ill. az ELTE-n a középkori történelem oktatójaként tevékenykedett (1948–2014): a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék egy.-i docense (1953-tól), egy.-i tanára (1956–1994), a Történettud.-i Kar dékánhelyettese (1953–1955), az egy. rektorhelyettese (1955–1957, 1958–1962,