Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

16

Bánkúti

jelent meg. 1969-től a Bessenyei György Tanárképző Főisk. Történelem Tanszékének óraadó tanára; színvonalas oktatómunkájáért, tud.-os eredményei elismeréseként 1974-ben az oktatási miniszter címzetes főisk.-i tanárrá nevezte ki. 1970–1976 között a TMB zenetud.-i, néprajz és folklór szakbiz.-ának, vmint az Új Magyar Néprajz szerkesztőbiz.-ának is tagja volt. – 1975. márc. 31-én nyugdíjba vonult, de 2003-ig hetente kétszer átjárt a levéltárba Debrecenből, hogy folytassa kutatásait, latin fordításait és a munkatársak szakmai mentorálását. Nyíregyházi levéltárosként kutatása kibővült Szabolcs m.-i történeti-néprajzi feltárással. Tud.-os életművében a néprajz és az agrártörténet elválaszthatatlanul összefonódott. A parasztság anyagi művelődésével, a mezővárosi parasztpolgárság társadalomtörténetével, kialakulásával, a pásztorkodás, a 16–19. sz.-i állattartás és a földművelés néprajzi vonatkozásaival, ill. az Alföld 16–17. sz.-i gazdaság- és népességtörténetével, a 17. sz.-i jobbágyterhekkel és adózással, a Rákóczi-korral, a népi kultúra anyagi és szellemi területén jelentkező recens formák történeti előzményeivel és gyökereivel foglalkozott. Könyveiben, többszáz cikkében a néprajzi jelenségek történeti hátterének a felderítésére törekedett. Műemléki, néprajzi, történelmi írásai, forrásközlései, a néprajz jeleseiről írott nekrológjai a szaklapok mellett rendszeresen megjelentek a helyi újságokban is. Népszerűsítő előadásokat tartott a TIT-ben, nyári egyetemeken, új szempontokat, nagy érdeklődésre számot tartó adatokat felvető referátumokat pedig tud.-os konferenciákon. Muzeológusként, levéltárosként az erdélyi és felvidéki levéltárakban is kutatott. – Szoc. Munkáért Érdemérem (1954), Szoc. Kultúráért kitüntető jelvény (1975), a NÉKOSZ alapító tagjai számára létesített kitüntető jelvény (1976), Csokonai-díj (Debrecen, 1982), M. Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1992), Debrecen díszpolgára és a Déri Múz. tb. ig.-ja (1992), Pauler Gyula-díj (1996), a Déri Múz. Pro Museo Déri díja (1996), Széchényi Ferenc-díj (2002), Eötvös József-koszorú (MTA, 2005).

F. m.: Debrecen hadiszolgáltatásai a Rákóczi-felkelés alatt, 1703–1711 (Debrecen, 1935);

Debrecen néprajza (Vármegyei szociográfiák, Bp., 1940); Cívisek társadalma

(Debrecen, 1947); A város és népe

. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. Szerk. Szabó István (Debrecen, 1948); Paraszti gazdálkodás és termelési technika a kapitalizmus korában, 1850–1914 (Nyíregyháza, 1965); A Hajdúság

(Magyar Néprajz sorozat, Bp., 1969); Debreceniség (Debrecen, 1969); A cívisek világa

. Debrecen néprajza (Magyar Néprajz sorozat, Bp., 1973); A parasztság műve

lődése a két világháború között (Értekezések a történeti tudományok köréből 66. Bp., 1973); Ecsedi István élete és munkássága (Debrecen, 1985); II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július–október (Nyíregyháza, 2003); Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. 1547–1574. Ford., bev., jegyzetek (Deb

recen, 1979, 1982, 1992, 1993); B. I. válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról. Szerk. Henzsel Ágota (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. Nyíregyháza, 2007; B. I. válogatott bibl.-jával).

Irod.: B. I. köszöntése. Szerk. Módy György (Debrecen, 1993); Theasurus Solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves B. I.-t. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva (Debrecen–Nyíregyháza, 2002); Radics Kálmán: B. I. (1912–2007) (Levéltári Közlemények, 78, 2007, 239–242. p.); RÚL 2: 227. p.; B. I. (Névpont: https://www.nevpont.hu/palyakep/balogh-istvan-51ef1).

Fotó: B. I. 90 éves korában, MNL Szabocs-Szatmár-Bereg m.-i Levéltára.

Kujbusné Mecsei Éva

Bánkúti Imre (1927. okt. 8. Battonya – 2009. febr. 22. Bp.): történész, muzeológus, főigh. – Békés m.-i parasztcsaládból származott. – A polgári isk. elvégzése után családjával Szegedre költözött (1942). Az újszegedi tanítóképzőben tanítói (1946), a SZTE-en történelem–m. szakos tanári oklevelet szerzett (1950). A történelemtud. kandidátusa (A Rákóczi-szabadságharc gazdasági problémái c. értekezésével, 1970). – A SZTE Történeti Int.-ében gyakornok, tanársegéd (1950–1953), aspiráns (1953–1956), végül adjunktus. 1956-os szerepvállalása miatt eltávolították állásából (1957. júl.). A szegedi Építők Művelődési Otthon segédkönyvtárosa (1957–1958), a bp.-i Dózsa György Ált. Isk. nevelőtanára (1958), a bp.-i Árpád Gimn. tanára (1958–1961), a MNM

muzeológusa (1961–1971), az Újkori Osztály vezetője (1971–1983), a BTM

főigh.-e (1983–1987), 1987. júl. 30-ától az év végéig az intézmény mb. vezetője is. 1988-ban nyugdíjba vonult. – Elsősorban a Rákóczi-szabadságharc történetét, főként annak gazdasági vonatkozásait kutatta. Az Orsz. Levéltár iratanyagának 1956-os hatalmas pusztulása láttán a forráskiadást tekin-