Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
294 Sebestyén Munkáját és életét maximalizmus és korrektség határozta meg. F. m.: A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai és munkatársainak szakirodalmi tevékenysége, 1976–1987. Bibl. (Pest-budai Hírmondó, 2. Bp., 1989); A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése. Szerk. Gyuricza Annával és másokkal (Pest-budai Hírmondó, 3. Bp., 1991); Kósa Jenő magyar nyelvű klarissza rendtörténete 1786-ból (Lymbus füze tei 37. Szeged, 1994, 103–144. p.); A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században (Olvasmánytörténeti dolgozatok, 6. Szeged, 1994); Kuzsinszky Bálint szerepe könyvtárunk megszervezésében (Magyar Múzeumok, 4., 1998. 3, 33–34. p.); Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárában. Szerk. (Monumenta Historica Budapestinensia, 9. Bp., 1998); Repertórium a Tanulmányok Budapest Múltjából 1–25. 1932–1996 köteteihez. Összeáll. Román Judit. Szerk. (Budapest várostörténeti monográfiái XXXVIII. Bp., 2000) „Mert ihon jönn Aßonyotok és kezében új szoknyák”: források a Klarissza Rend magyarországi történetéből (METEM Könyvek, 39. Bp., 2003); A Feiglerek. Egy esztergomi polgárcsalád. Szalai Bélával közösen (Esztergom, 2012). Irod.: Kovács Valéria: Sch. K. (1944–2011) (Tanulmányok Budapest múltjából, XXXVII, Bp., 2012, 244. p.). Fotó: „Mert ihon jönn Aßonyotok és kezében új szoknyák” (Bp. 2002, METEM) hátsó borítója Hanny Erzsébet Sebestyén Kálmán, dr. (1938. dec. 8. Alsójára [Iara, Románia] – 2018. dec. 26. Bp.): pedagógus, történész. – Kolozsváron, a Brassai Sámuel Líceumban tanult, majd a Babeş–Bolyai Tudományegy. történelem– filozófia szakán tanári oklevelet szerzett (1963). A bp.-i ELTE-n m. történelemből doktorált (1992). A neveléstud. kandidátusa (1995). – Magyarbikalon (1964– 1971) és Kőrösfőn tanított (1972–1980), az utóbbi helyen iskolaig. is volt, majd történelmet tanított Kolozsváron (1980–1986). 1987-ben áttelepült Mo.-ra. A Postamúz. -ban történész-muzeológusként a történeti térképtárat és a műszaki rajz- és dokumentációs gyűjt.-t gondozta (1988–1996). Berendezte a hollókői kiállítóhely első kiáll.-át Palócföld postatörténetéről (1990). Rendszeresen publikált postatörténeti írásokat, gyűjteménybemutatást a Postai és Távközlési Múz.-i Alapítvány évkönyveiben. Fő kutatási területe azonban a művelődéstörténet volt, különböző korok népoktatásáról, a történetkutatás történetéről, a romániai m. isk.-król születtek tanulmányai. Néprajzi vonatkozású írásokat, recenziókat publikált A Hét , a Művelődés , a Hon ismeret, a Kalotaszeg hasábjain. – A M. Múz.-i Történész Társulat tagja, a Honismeret c. folyóirat szerkesztőbiz.-i tagja (2000-től haláláig). F. m.: A Kolozs-Kalotai (Kalotaszegi) református egyház megye népoktatásának adattára a XV. századtól 1900-ig (Bp., 1993); Erdély református népoktatása 1780–1848 (Bp., 1995); Magyarbikal története (Magyarbikal, 1996); Kőrösfői Riszeg alatt. Egy kalotaszegi település évszázadai (Bp., 2007). Irod.: Pedagógiai ki kicsoda. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván (Bp., 1997); Erdélyi magyar ki kicsoda. Főszerk. Stanik István (Nagyvárad, 2000); RMIL V. (https://lexikon.kriterion.ro/szavak/3967/). Fotó: S. K. 1996-ban, nyugdíjba vonulásakor, Postamúz. Kisfaludi Júlia Séd Gábor (1953. aug. 11. Bp. – 2015. nov. 12. Bp.): tárgyrestaurátor művész. – Édesapja, id. ~ Gábor (1922–1985), a Róbert Károly körúti nevelőotthon osztályvezető-ig.-ja és nevelőtanára, édesanyja, Gárdai Eszter (1923–2001) tisztviselő, kereskedelmi ügyintéző. – Az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimn.-ban érettségizett (1971). Elvégezte a Művelődési Min. alapfokú restaurátor és konzervátor tanf.át (1973). A Képzőművészeti Főisk. l. tárgyrestaurátor szakán okleveles múz.-i és közgyűjt.-i tárgyrestaurátor művész végzettséget szerzett (1977–1981). A művelődési ágazati munkaköri szakképzés keretében kétéves, felsőfokúnak elfogadható, fém szakrestaurátori képesítést is szerzett (1993). – 1972. jan. 1-jétől a Központi Múz.-i Igaz gatóság (KMI) Muzeológiai és Technológiai Osz tályán segédrestaurátor; nyugdíjba vonulásáig (2012. jan.) a KMI-nél, ill. jogutódjainál dolgozott restaurátorként (1974–1981: Múz.-i Restaurátor és Módszertani Központ [MRMK], 1982–1990: Központi Múz.-i Igazgatóság Restaurátor Osztálya, 1994–2004: MNM Restaurátor II. Osztálya, 2004-től: a MNM összes restaurátorát egyesítő
