Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

R

284

Rózsaffy

Mintarajztanoda után a Bp.-i Tudományegy.-en tanult, majd több európai nagyvárosban, ill. m. művésztelepen folytatott művészeti tanulmányokat (1897: München, 1902: Académie Julian, Párizs; Bécs; Berlin; London; 1899: Nagybánya, Hollósy Simonnál; Szolnoki Művésztelep). Disszertációját (Rubens és Rembrandt, Bp., 1901) Pasteiner Gyulánál írta. Hét évet Párizsban töltött; 1906–1908 között és 1930-ban szerepelt a Salon d’Automne tárlatain, megismerkedett számos képzőművésszel, művészettörténésszel (pl. Louis Réau, Léonce Bénédite, Henri Focillon). 1910–1914 között Gödöllőn élt, Remsey Jenő itt festette meg a portréját (Szalma

kalapos férfi, 1909, MNG). 1901-től részt vett a Nemzeti Szalon, a Művészház, a Műcsarnok, az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat, az Ernst Múz., a Szépművészeti Múz. (SzM) csoportos tárlatain, a nagybányai jubiláris képkiáll.-on (1912), vmint több nemzetközi kiáll.-on: Fiume (1927), Nürnberg (1929), Barcelona (1929). Önálló tárlatai: Művészház (1910, 1920), Nemzeti Szalon (1920, feleségével), Szépművészeti Kiáll.-ok Helyisége/Fränkel Szalon (1933). Emlékkiáll.-át Petrovics Elek rendezte meg az Ernst Múz.-ban (1939). Aktív művészetszervezőként több művészeti társaság tagja volt: Nemzeti Szalon, Paál László Társaság, Szinyei Merse Pál Társaság, Szent György Céh, Szolnoki művésztelep, UME tb. tagja, az Alliance Française alelnöke. A M. Teozófiai Társaság tagjaként szerk. a Teozófia

c. lapot (1912–1915). – 1912-től haláláig a SzM Könyvtárának és Modern Szoborgyűjt.-ének, 1920-től Adattárának igazgatóőre volt. Tevékenysége nyomán vált a könyvtár világviszonylatban is számottevő képzőművészeti tud.-os szakkönyvtárrá. – Múz.-i munkássága mellett jelentősek a hazai és francia művészeti lapokban, napilapokban (Ars Una, A Gyűjtő

, Magyar Bibliophil Szemle

, Magyar Iparművészet, Magyar Művészet,

A Műbarát

, Műgyűjtő, Művészet

, Nyugat

, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, Pester Llyod

, Revue de Hongrie – Nouvelle Revue de Hongrie

, Revue Continental stb.) 1905–1939 között meg

jelent, főképp a m. és francia művészetről, a SzM gyűjt.-eiről írt művészeti tanulmányai és kritikái. Az Újság művészeti rovatának vezetője (1911). Több grafikai lapot, fényképet, művészlevelet ajándékozott a SzM-nak. – A francia–m. művészeti kapcsolatok ápolásáért megkapta a Francia Becsületrend lovagi keresztjét (1930).

F. kiáll.: Néhai Andorkó Gyula festőművész hagyatékának gyűjteményes kiállítása. Társrendező és katalógusbev. (Bp., „Művészotthon” M. Művészeti Részvénytársaság, 1910. 16. p.); Útmutató az Erdélyi Nemzeti Múz. képtá

rában. Rendezte Merész Gyulával, és bev. (Kolozsvár, Az Erdélyi Nemzeti Múz. Érem- és Régiségtára, 1913. 41. p.); Marosvásárhelyi Képtár. Társrendező, Demeter Róberttel (főképp a SzM anyagából, 1913); Paál László Társaság III-ik kiállításának katalógusa. Bev. (Bp., Nemzeti Szalon, 1929. 18. p.); A francia avant-garde művészek kiállításának katalógusa / Catalogue de l’exposition des artistes français d’avant-garde. Rendezte, előszó (Bp., Nemzeti Szalon, 1929. 30. p.); Debreceni Déri Múz. állandó gyűjteményének képtára (nagyrészt a SzM letéti anyaga, 1929); Paál László Társaság jubiláris kiállítása (Bp., Nemzeti Szalon, 1934. 16. p.).

F. m.: Pettenkofen Ágost művészete

(Szolnok, 1910);

Hollósy Simon és iskolája, emlékezések és levelek (A Műbarát, 1922. 9, 169–179. p.); Két ismeretlen Mun

kácsy-festmény (Magyar Művészet, 1925. 2, 40–43. p.); La peinture hongroise au XIXe siècle Michel Munkácsy

(Gazette des Beaux-Arts, Paris, 1927. 776, 229–240. p.); Un précurseur de la peinture moderne en Hongrie. Paul Merse de Szinyei (uo., 1927. 779, 87–98. p.); Le centenaire du peintre-illustrateur hongrois Michel Zichy (uo., 1928. 789, 75–87. p.); Charles Ferenczy et l’École de Nagybánya en Hongrie (uo., 1928. 790, 197–212. p.); Munkácsy Mihály (Bp., 1936); La nouvelle Galerie Hongroise au Musée des Beaux-Arts de Budapest (Mouseion,

Paris, 1929. 9, 270–273., 330. p.); L’influence de la peinture français du XIXe siècle sur la peinture hongroise. In: Actes du congrès international de l’art, XII. Bruxelles 20–29. sept. 1930. 1. (Bruxelles, 1930, 219–221. p.); Die Neue ungarische Galerie im Museum der bildenden Künste in Budapest (Österreichische Kunst, Wien, 1932. 7, 3–7. p.); Az igazi Munkácsy.

In: Petrovics Elek emlékkönyv (Bp., 1934, 123–132., 221–227. p.); Az impresszionizmus és a „Majális” (Magyar Művészet, 1936, 97–104. p.); Vita a „Majális” körül

(Nyugat, 1936. 6, 483–484. p.).

Irod.: Réau, Louis: Un peintre hongrois de culture française: Didier R. (Beaux-Arts, Le Journal des Arts, Paris, 1939. mai 12., 332, 4. p.); Vayer Lajos: R. D. (1877–1938) (Művészettörténeti Értesítő, 1978, 84–86. p.); Gellér Katalin: R. D. (1877–1937). [Vál. bibl., összeáll. Illés Eszter] (Enigma, 62. 2010, 63–82. p.); K. L. [Lyka Károly]: R., D. (Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler des 20. Jahrhunderts. 4. Hrsg. von Hans Vollmer. Nachdruck. München, 1992, 122. p.); AE [András Edit]: MKCS-