Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
270 Phleps múltjából az emberi dimenziók érdekelték, a céhes mesterek világa foglalkoztatta. Elmélyült a szabó céhre vonatkozó levéltári forrásokban, ebből egy forrásfeldolgozást publikált is. Kedves témája volt a híres debreceni gubás mesterség hagyományainak feldolgozása. Az erre vonatkozó írott források és a fellelhető tárgyi anyag összekapcsolásán fáradozott, egy nagyobb szabású kiáll. tervét dédelgetve, amelyben a gubaszövés sajátos technikájának továbbéltetése is teret kapott volna. F. m.: A Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái. I. Alföld és Észak-Magyarország (A Déri Múzeum Évkönyve, 2005, 267–284. p.); A debreceni Déri György-gyűjtemény szőrmés bőrruhái. 2. Dunántúl, Dél-Magyarország, Erdély (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 2006, 109–117. p.); Táplálkozás Biharkeresztesen (A Bihari Múzeum Évkönyve 15–16., Berettyóújfalu, 2011, 135–182. p.). Fotó: Déri Múz. Magyari Márta Phleps, Otto (1868. szept. 12. Nagyszeben [Hermannstadt, Sibiu, Románia] – 1928. szept. 20. Nagyszeben): tanár, geológus, muzeológus. – Isk.it szülővárosában végezte, Marburgba [Németo.] jelentkezett egy.-re, tanulmányait a Kolozsvári Ferenc József Tudományegy. Mate ma tika–TTK-án folytatta (1889–1890), majd Berlinben fejezte be. Kolozsváron nagy hatással volt rá Koch Antal (1823–1927) profesz szor. – 1895. okt. 30-ától a nagyszebeni szász reáltanoda oktatója, ahol négyévnyi polgári leányisk.-i tanári működés kitérőjével (1898–1902) 1921-ig, nyugdíjba vonulásáig elsősorban természettud.-i tantárgyakat tanított. Az Erdélyi [szász] Természet tud.-i Társulat [Siebenbürgischer Verein für Natur wissenschaften] múz.-a ásvány–földtani gyűjt.-ének gondnoka (1896–1928), a Társulat elnökhelyettese (1925–1928) volt. – Sokoldalú geológus–geomorfológusként a magashegyek jégkorszaki felszínformálódásához, a negyedidőszak nagyemlőseinek őslénytanához, vagy az Erdélyi-medence szénhidrogéntelepeihez egyformán jó érzékkel nyúlt; legnagyobb érdemei az utóbbi területen voltak, annak ellenére, hogy a kortárs m. tudományosság csak nagyon halvány elismerésben részesítette. Eredményeit 20 jelentős tud.-os cikkben jelentette meg. F. m.: Jelentés [az 1911. és 1912. évben végzett geoló giai felvételemről] (Jelentés az Erdélyi Medence föld gázelőfordulásai körül eddig végzett kutató munkák eredményeiről, II. rész, 1.füzet, Bp., 1913, 153–170. p.); Tanulmányok a fogarasi hegység északi oldalán levő tavakon (Ünnepi munkálatok a magyar orvosok és természetvizsgálóknak 1914 augusztus 30-ikától szeptember 2-ikáig Nagyszebenben tartandó XXXVII-ik vándorgyűlése alkalmából, Nagyszeben, 1914, 131–146. p.); Rhinocerosreste aus dem Diluvium Siebenbürgens (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgische Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, LXXV–LXXVI. [1925–1926], 127–158. p.). Irod.: A. M. [Müller, Arnold]: Professor O. P. ( Ver handlungen und Mitteilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, LXXIX–LXXX, 1930. 2, 1–12. p.). Wanek Ferenc: Erdélyi tudománytörténeti évfordulók, 2013. szept.‒okt. (földtan–bányászat): P., O. (EMT tájékoztató, XXIV, 2014. 9–10., 5. p.). Wanek Ferenc: O. P. és az erdélyi földgáz (XIII. Tudomány- és Technikatörténeti Online Konferencia 2020, Konferenciakötet, 144–149. p.; világhálón: http://ojs.emt.ro/index.php/TTK/article/view/276/220). Fotó: Müller, Arnold 1930 után Wanek Ferenc Pifkó Péter (1950. aug. 16. Esztergom – 2013. szept. 28. Esztergom): tanár, levéltáros, helytörténész. – Szülei Pifkó János és Szegedi Gizella, felesége Zachar Anna, gyerekei: Laura, Dániel, Célia, Szeréna. – Ált. és középisk.-it Esztergomban végezte, a Szent István Gimn.-ban érettségizett (1969). Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főisk.-n tanult (1974–1979), ahol m.–történelem szakos főisk.-i diplomát szerzett (1979), tanulmányait az ELTE levéltár szakán folytatta (1979–1982), s szerzett oklevelet (1982). Doktori disszertációját (Színház és közönség az abszolu tizmuskori és dualizmuskori Esztergomban a levéltári források tükrében) 1987-ben az ELTE-n védte meg. – A Komárom M.-i Levéltárban (1972– 1986), majd a Komárom-Esztergom M.-i Múz. -ban (1986–1996) dolgozott, ezután az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Isk.-ban tanított (1996–2010). Elsősorban Esztergom 18–19. sz.-i társadalmának történetével foglalkozott, emellett Balassi Bálint és Babits Mihály életének egyes
