Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
P
257 Palóczi Tudományegy. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud.-i Karának hallgatója, 1941-től az egy. Roska Márton által vezetett Érmészeti és Régészeti Int.-ének díjtalan gyakornoka, 1942-től mint tanárjelölt a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múz. Érem- és Régi ségtárának díjtalan gyakornoka, 1944. febr.-tól segédőre. Részt vett az Érem- és Régiségtár ásatásaiban is. Roska utasítására a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temető feltárását folytatta volna László Gyula helyett, annak oroszo.-i kutatóútja miatt, s professzora a Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem-és Régiségtárából c. szakfolyóirat szerkesztési munkálataiba is bevonta, 1943-tól a fiatal gyakornok volt Roska „jobbkeze”. Mentora „megbízható, pontos és lelkiismeretes” munkatársként jellemezte, aki a porolissumi ásatásokon is „megállta a helyét”. Pályáját a II. vh. törte derékba, 1944. okt. 14-én egy szovjet járőr az Érem- és Régiségtárból az int. több munkatársával együtt munkaszolgálatra vitte a Szovjetunióba, ahonnan nem tért haza. Elhurcolásának körülményeit Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. későbbi vezetője örökítette meg Emlékiratai ban. Fogság ban töltött hónapjait és halálának körülményeit egykori munkatársa és fogolytársa, Szabó György kolozsvári irodalomtörténész, klasszika-filológus írta meg naplójában. Irod.: Székely Zoltán: Emlékeim. Székely Zoltán önélet írása és szakmai levelezése. S. a. r., szerk. és előszóval ellátta Székely Zsolt (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2020, 50. p.); Szabó György: Kolozsvári deportáltak az Urálban. Szerk. Jakó Klára (Kolozsvár, 1994); Vincze Zoltán: Az Érem- és Régiségtár. In: Az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményei. Szerk. Sipos Gábor (Kolozsvár, 2009, 69–136. p.); M. Lezsák Gabriella: Régészeti iskola a kincses városban. László Gyula kolozsvári évei (Bölcsészettudományi Kutatóközpont–Kairosz Kiadó, Bp., 2021. 86–88. p.). Lezsák Gabriella Palkó Gyula: → Koroknay Gyula Palóczi Edgár (1887. ápr. 4. Bp. – 1944. márc. 19. után, Bp.): kultúr- és művelődéstörténész, tanár. – Édesapja Palóczy Lipót nyelvész, író, etnográfus, édesanyja, Göetze Sarolta, Zelma Lagerlöf baráti köréhez tartozott. – A bp.-i V. ker.-i Állami Berzsenyi Dániel Főgimn.-ban érettségizett. A bp.-i PPTE BTK-n történelem–földrajz szakos tanári diplomát szerzett (1909). – Önkéntes a csász. és kir. gyalogezredben (1910), önálló alosztályparancsnok (1914–1918), majd a bp.-i csász. és kir. katonai parancsnokság előadója. Számos fővárosi középisk.-ban tanított: V. ker.-i M. Kir. Állami Bólyai Főreálisk. (1909–1910), III. ker.-i Polgári Fiúisk. (1911– 1914, 1921–1937); II. ker.-i Felső Kereskedelmi Fiúisk. (1919–1920), IX. ker.-i Felső Kereskedelmi Isk. (1920–1921), Felső Mezőgazdasági Isk. (1927–1930); VI. ker.-i Polgári Fiúisk. (1937–1940). Tud.-os és a tud.-t népszerűsítő tevékenysége szerteágazó, a huszonöt éves munkásságát ünneplő, 1935-ben megjelent kötetben 340 tételt soroltak fel. Kiemelkedőt alkotott a m.–lengyel és a m.– francia kapcsolatok kutatása terén, de foglalkozott várostörténettel, numizmatikával és régészettel is. Felhívta a figyelmet a kerülettörténeti isk.-i múz.-ok fontosságára. Ennek a – korabeli szóhasználattal – helykegyeletnek a jegyében alapította meg az Árpád Múz.-ot, amelyhez a Felső Mezőgazdasági Isk. egy termet bocsátott rendelkezésre. A gyűjtőterületet Újlak és Óbuda, a gyűjtőkört a római régiségek, érmek, ill. a m. művelődéstörténet – köztük Árpád fejedelem (feltételezett) sírjának – emlékei jelentették. 1934-ben a gyűjt. 2176 darabból állt, s több tárgyat adtak át az Aquincumi Múz.-nak. Az intézmény a II. vh. idején megsemmisült. Az Óbudai Múz. elődintézményének tekinti. – ~ tagja volt a M. Külügyi Társaságnak, az Orsz. Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a M.–Lengyel Egyesületnek (a szervezet főtitkára: 1927–1929), az 1929 őszén megalakult M. Mickiewicz Társaságnak (1935-től főtitkára). Megalapította és szerk. a Magyar–Len gyel Könyvtár sorozatot. Részt vett a II. vh. idején Mo.-ra menekült lengyelek segítésében. Az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta és meggyilkolta. Halálának pontos időpontja és nyughelye nem ismert. – Gárdonyi Géza irodalmi díj (1931), Mickiewicz-emlékérem (1940). F. m.: Báró Tóth Ferenc, a Dardanellák megerősítője (1733–1793) (Bp., 1916); Újabb római pénzleletek Buda pesten és vidéken (Numizmatikai Közlöny, XXI–XXII, 1922–1923, 21–22, 30–32. p.); Katancsich Péter emlékezete (Numizmatikai Közlöny, XXIII–XIV, 1924–1925, 18–22. p.); Keresztneveink zseblexikona. Szerk. (Bp., 1927); Wo roniecki-Korybut Miecislav herceg (M.–Lengyel Könyvtár, Bp., 1929); Kerülettörténeti iskolai múzeumok (Bp.
